Csinos diáklány gáláns partnereket keres. Jelige: "Vágy/álom"

A film modern Csipkerózsikája egy ausztrál egyetemista lány, gyönyörű arccal és porcelánfehér testtel, viszont annál nehezebb sorssal: Lucy hiába dolgozik az iskola mellett többek között orvosi kísérletek alanyaként, takarítónőként és szexet is vállaló hoszteszként, mégis szegénységben tengeti a mindennapjait. Hogy ennyi munkából miért nincs elég pénze, azt nem magyarázza el nekünk a film, történik valami utalás egy problémás anyára, de ennyi.

Nem csak erre nem kapunk magyarázatot, Lucy motivációi, emberi viszonyai, sőt igazából az egész személyisége rejtve marad előttünk a film végéig. Egy teljesen zárkózott lányt látunk, akinek mintha nem is lennének rendes társas vagy családi kapcsolatai, érzései is csak valahol nagyon mélyen. Egy ilyen karakterrel pedig meglehetősen nehéz azonosulni, és ebben a filmben nem is sikerül: végig kívülről nézzük a Lucyval történő eseményeket, egyre nagyobb közönnyel. Ez nemcsak a főhős karakterének, de a film hangvételének is köszönhető: az egész történetet belengi valamiféle szenvtelen szürrealizmus, a realista módon ábrázolt környezetben olyan mondatok hangzanak el a szereplők között, amelyek nagy részéről egyszerűen nem tudjuk, nem értjük, hogy mire vonatkoznak.

Kimondás helyett sejtetés, ez akár izgalmas is lehetne, de a Julia Leigh által írt és rendezett filmet nézve egyre inkább az az érzésünk, hogy a nagy titokzatoskodás mögött igazából nincs is semmi - a film végére pedig ez határozottan be is bizonyosodik.

Noha a film pont ezzel a "diáklány a titokzatos vágyak és a prostitúció útvesztőiben" címkével és Emily Browning meztelen testével akarja (nem túl őszinte módon) eladni magát, közben semmi erotikus nincs benne: bármiféle szexussal kapcsolatos dolog ebben a filmben a kiszolgáltatottságról és kétségbeesésről szól. Így hiába a kétségtelenül tehetséges és gyönyörű főszereplőnő minden tiszteletet megérdemlő, és a szó több értelmében is kitárulkozó színészi teljesítménye, a Sleeping Beauty végül annyi benyomást hagy, mint egy röpke délutáni álom: kusza, van benne pár ágyjelenet, nem érteni, miről akart szólni, és gyorsan feledésbe is merül.