A szüret hagyományok nyomában - Galéria

A szüret nem más, mint az érett szőlő begyűjtésének és feldolgozásának ideje. Ilyenkor válik kézzel foghatóvá a szőlészetek egész éves munkája, ám ennél jóval több jelentéssel is bír.

A közösség tagjai nem csak a munkát végezték közösen, de szüreti mulatsággal, szüreti bállal is megünnepelték a termés begyűjtésének végét. Ez az alkalom

Szerencsére manapság ismét feléledni látszik ez a hagyomány.

Bár borvidéktől, szőlőfajtától és időjárástól függően a szüret kezdete szinte mindenhol máskorra esett, a klasszikus szüret általában ugyanolyan forgatókönyv szerint zajlott a különböző régiókban. A munka megkezdése előtt zajkeltéssel, hangoskodással űzték el a gonoszt, majd megindultak a lányok és asszonyok, hogy elkezdjék a szőlőfürtök lemetszését.

A lányok kurjongatással jelezték, ha a csajkájuk már megtelt, olyankor ment oda egy legény és borította a hátán lévő nagy gyűjtőedénybe a termést. Jó alkalom volt ez arra, hogy a hajadonok magukhoz hívják a kiszemelt fiút, s így néhány pillantást vagy szót válthassanak egymással a fiatalok.

A puttonyosok a szőlőt egy hatalmas dézsába hordták, ahol később a lányok nevetve, dalolva mezítláb taposták ki a szőlő levét. Bár ez az állomás még a munka részét képezte, azért már előrevetítette a mulatozást is.

A szüret igen jókedvű időszaknak számított, amikor mindenki énekelt és tréfálkozott. Számos hagyományos szüreti játék és mulatság zajlott ebben az időszakban, ilyen például a szüreti menet - amely a munka végeztével nótázva és viccelődve végigvonult a településen -, a szüreti koszorú elkésztése, a maskarába bújás vagy a csősz és tolvaj szerepjátéka, akik kergetőzve és civakodva szórakoztatták a szüretelőket.

A munka végét mindig hatalmas eszem-iszommal ünnepelték meg a falu lakói, ilyenkor általában húslevest, pörköltféléket, töltött káposztát, kalácsot és persze csörögefánkot ettek, hogy kellő energiájuk legyen a hajnalig tartó zenés, táncos vigadáshoz.