125 éve született Ernest Hemingway: a kalandos életű író családjában öröklődött a tragédia

Ernest Hemingway problémás családban nőtt fel. Az orvos édesapja gyakran küszködött depresszióval és egyéb egészségügyi problémákkal, az életének saját kezével vetett véget. A domináns természetű édesanyja rendszeresen kifejezte az elégedetlenségét a férje iránt, de a gyerekeit is a saját elképzeléseihez alakította. Ernest születése idején például lányt várt, ezért élete első éveiben Ernestine-nek szólította, és lányruhába öltöztette.

Újságíróként alakult ki a híres stílusa

A középiskola után újságíróként kezdett el dolgozni, a Kansas City Star nevű lapnak írt tudósításokat. Az újság rövid mondatokat, rövid bevezetést, egyszerű stílust várt el a cikkeiben, és pont ez a minimalizmus vált később Hemingway védjegyévé, miközben persze az nagy orosz realista írók is bevallottan hatottak rá.

Hemingway Párizsban lett művész 

1921-ben Párizsba is még a Toronto Star tudósítójaként költözött, és hamar bekerült abba a híres művészi körbe, amibe a honfitárs F. Scott Fitzgerald, Thornton Wilder, Sherwood Anderson, vagy Ezra Pound is tartozott. Itt vált belőle igazi író is, aki már nem csak újságoknak dolgozott, de novellákat és regényeket alkotott.

Megjárta mindkét világháborút

Az első világégés idején még tinédzserként jelentkezett a Vöröskereszthez, és az olasz fronton dolgozott mentőautó-sofőrként. 1918-ban bombarepeszek találták el a lábait, alig sikerült megúsznia az amputációt. A spanyol polgárháborúban a fasiszták ellen harcolt, és a második világháborúban részt vett a normandiai partraszállásban is. A harctéri élményeit a Búcsú a fegyverektől és az Akiért a harang szól című regényeiben írta meg.

Minden feleségének ajánlott egy könyvet

Ilyen feleségből pedig négy volt, és rajtuk kívül, sőt mellettük is számtalan szerető fordult meg Hemingway mellett. Mind a négy házassága idején írt olyan regényt, amit az aktuális feleségnek ajánlott, és a témáról így vélekedett: „Olyan sok nő van, akivel le tud feküdni az ember, és olyan kevés, akivel beszélgetni tud.”

Kuba ihlette a leghíresebb művét

Élete utolsó részében kubai és floridai házaiban töltötte, és a tenger közelsége fontos lett az életművében is. Az öreg halász és a tengerért kapta meg a Nobel-díjat, és máig ez számít a leghíresebb könyvének.

Gyűjtötte a különleges macskákat

A hobbijai közé a horgászat, a boksz és a bikaviadalok tartoztak. Imádta a macskákat, őket tartotta a legőszintébb lényeknek. Különösen azokat a cicákat szerette, amik a polidaktilia fejlődési rendellenességgel éltek, azaz a szokásosnál több ujjuk volt. Pont ebből az öröklődő jellegzetességből tudni, hogy Hemingway macskáinak leszármazottai még mindig ott élnek az író egykori floridai házában, ami ma már múzeum.

Puskával vetett véget az életének

Mindössze 61 évesen hunyt el, de akkor már rendkívül rossz egészségügyi állapotban volt. A háborús sebesüléseihez hozzájöttek két repülőgépbaleset következményei, így folyamatos fájdalmakkal kellett együtt élnie. Emellett a krónikus alkoholizmusa és a cukorbetegsége is sokat rontott az állapotán. Akkor döntött az élete eldobása mellett, amikor a bipoláris zavarásra kapott elektrosokkos kezelés következtében a memóriáját és az emlékeit is kezdte elveszteni.

A családjában öröklődött a tragédia

Egész életében küzdött a bipoláris zavarával, amit akkoriban még inkább mániás depresszióként emlegettek. Az erre való hajlam öröklődött a családjukban, az apján kívül legalább két testvére, az egyik fia, és az egyik unokája is küzdött hasonló problémákkal. Közülük mindannyian idő előtt hunytak el, a fia kivételével mind öngyilkosok lettek.

Minden évben ezernyi hasonmása bukkan fel

Hemingway már életében legendának számított a kalandos életvitele, a csábításai és persze a könyvei révén is. Azóta vitán felül a 20. század egyik legnagyobb írójaként tartják számon, akinek az alakja a popkultúrában is híressé vált. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egykori lakhelyén, a floridai Key Westben minden évben nagy sikerrel rendezik meg a Hemingway-hasonmásversenyt.

Ez is érdekelhet: