Egy jó beszélgetés mindenkinek mást jelent: van, aki szeret hallgatni és van, aki imád addig beszélni, amíg el nem mond mindent, ami az eszébe jut.

Forrás: Shutterstock
De mi a megfelelő beszélgetési technika?
Szakértőnk segít megfejteni.
Sándor és Anikó másfél éve élnek együtt, ám a fiatal nő arra panaszkodik, hogy a szerelme nem igazán jó a beszélgetésekben.
Persze, az elején éjszakákon át próbáltuk megváltani a világot, de amikor az érzelmek kerültek volna szóba, Sándor már akkoriban is szűkszavúvá vált, és ez ma is így van. Persze, tudom jól, a férfiak nem szeretnek ilyesmiről csacsogni.... De úgy érzem, nekem időnként szükségem lenne rá, csak hogy tudjam, merre is tart a kapcsolatunk. Ráadásul gyakran érzem úgy, hogy nem figyel rám, csak kötelességből meghallgat, de a napi rutinon kívül semmi másról nem kérdez. Pedig nyilván neki is van véleménye a dolgokról, csak ritkán osztja meg velem. De már az is eszembe jutott, hogy én locsogok túl sokat...
Senki sem gondolatolvasó!
Nagyon nagy különbség van aközött, hogy mi van a fejemben, illetve mit érzek, és aközött, amit ki is mondok. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ha mindent a másik elé tárnak, azzal túlságosan kitárulkoznak.
Pedig egy családi, párkapcsolati vagy akár baráti beszélgetésnek is az a célja, hogy a másik megismerje a belső világunkat, hogy aztán ennek megfelelően álljon hozzánk, vagy ez alapján vigyük tovább az életünket. Ráadásul a lehető legritkább esetben fejezzük ki a szükségleteinket, mégis azt várjuk a másiktól, hogy félszavakból, sőt már a ráutaló magatartásunkból tudja, mire gondolunk, mit szeretnénk.
Csakhogy ez nem működik! Az is gyakori probléma, hogy ítélkezve kommunikálunk. Sokan azt hiszik, hogy ha kifejezik a véleményüket, akkor az majd cselekvésre sarkallja a másik felet, pedig az értékítélet nem elég ehhez. Inkább egyértelmű mondatokra, kijelentésekre van szükség.
Felszínre törő érzelmek
A szakértő szerint az sem baj, ha a beszélgetés esetleg vitába torkollik.
– Sőt, én azt mondom, hogy egy ilyen helyzetnek számos pozitív hozadéka lehet! Hiszen ha egy mély beszélgetés során eljutunk a vitáig, az azt jelzi, hogy olyan érzelmeket generáltunk, amik addig nem tudtak felszínre törni. Nem baj, ha ezekkel szembenézünk! Nagyon fontos ugyanakkor, hogy ilyenkor ne a másikat hibáztassuk, hanem kezdjük el megkeresni magunkban, hogy mégis mi és mit indított el bennünk, és erről, akár később is, de visszacsatolást adjunk a beszélgetőpartnerünknek. Azért is fontos egy-egy ilyen helyzet, mert ekkor lehet például meghúzni a határainkat, és megismerni a másikéit.
Figyelj, ne csak hallgass!
Molnár Éva arra is figyelmeztet, hogy nem elég megosztani az érzéseinket, gondolatainkat a másikkal, nagyon fontos a kérdezés is, de sajnos ezt a legtöbben nem teszik meg. Pedig így ismerhetjük meg igazán, és ezzel segíthetjük hozzá a másikat ahhoz, hogy ő is feltárja előttünk a belső világát. Értőn és figyelmesen kell meghallgatni, visszakérdezni.
Az sem vezet sehova, ha lehurrogjuk a beszélgetőpartnert, és a saját igazunkat bizonygatjuk. Próbáljuk meg elfogadni a másik álláspontját, és inkább kérdések útján felderíteni, hogy miért úgy áll az adott témához.
A szakértő szerint a jó beszélgetésre úgy tudjuk a környezetünket is rászoktatni, ha mi magunk kezdünk el a fenti módon kommunikálni, és kifejezni, hogy ugyanezt várjuk el másoktól is.
Tekintettel egymásra...
Ahhoz, hogy egy diskurzus jól sikerüljön, oda kell figyelni a testbeszédre. Aki például keresztbe teszi a karját a felsőteste előtt, az azt sugallja, hogy nem nyitott a beszélgetésre. Tartsd inkább a törzsöd mellett leengedve! Ha az ember szeret valakit, sokszor automatikusan utánozza a mozdulatait, tehát ha szeretnéd kimutatni az érzéseidet, tudatosan is megpróbálkozhatsz a tükrözéssel. Természetesen a mosolygás is lényeges eleme a párbeszédnek, hiszen egy mogorva emberben senki sem bízik meg. Végül ne feledd a szemkontaktust, ami az első és legbiztosabb jele annak, hogy odafigyelsz a partneredre, miközben az beszél. Előfordulhat, hogy ha elkalandozik a tekinteted, azzal azt az üzenetet közvetíted a másik felé, hogy unod a témát, vagy egyáltalán nem is érdekelnek az elhangzottak – akkor is, ha ez nem igaz.


