Ez volt eddig a világ leghosszabb menetrend szerinti buszjárata. Igen, Londonban lehetett felszállni és menet közben olyan tájakon haladt át a járat, ami az út hosszát feledtetve páratlan élményekkel gazdagította az utasokat.

Forrás: Shutterstock
A különleges buszjárat kezdetei
Az első ilyen hosszú távolsági járatot 1957-ben indította az angliai Albert Tours nevű utazási társaság. A busz Londonból indult, átszelve Európát, a Közel-Keletet, majd Indián keresztül Kalkuttába érkezett. Az út körülbelül 50 napig tartott, és az utasok egy életre szóló élményt kaptak.
Az eredeti járatok a korszakban szokatlan luxust kínáltak: kényelmes üléseket, étkezési lehetőséget, sőt, néhány járaton még fekvőhelyeket is biztosítottak. A megállók híres történelmi városokban és festői tájakon vezettek keresztül, mint például Isztambul, Teherán, Kabul vagy Delhi, mielőtt elérték volna a végállomást, Kalkuttát.
Az útvonal és a kalandok
A buszjárat nemcsak egy közlekedési eszköz volt, hanem egyedülálló kulturális és történelmi élményt nyújtott az utasoknak. Az útvonal az alábbi főbb állomásokat érintette:
- London – Párizs – Velence: Európa nagyvárosain át egy romantikus szakasszal kezdődött az utazás
- Isztambul – Teherán: A Közel-Kelet egzotikus tájai, piacai és bazárai lenyűgözték az utasokat.
- Kabul – Lahore – Delhi: A Himalája lábainál elterülő országok festői szépsége és gazdag kultúrája ejtette rabul az utazókat.
- Kalkutta: Az indiai szubkontinens szívében a végállomás egy teljesen új világot nyitott meg az érkezők számára.
Kiknek szólt ez az utazás?
Az ilyen buszjáratok leginkább a kalandvágyó fiatalokat és világutazókat vonzották, akik az akkori nyugati hippikultúra részeként vágytak felfedezni Keletet. Az út nem volt veszélytelen – az időjárási viszonyok, az útba ejtett országok politikai helyzete és az út közbeni technikai problémák mind kihívást jelentettek. Mégis, a résztvevők számára ezek a kihívások csak tovább fokozták az élményt.
A járat hanyatlása
A buszjáratok népszerűsége az 1970-es évek végére csökkent, amikor a régiók politikai helyzete egyre bizonytalanabbá vált, különösen Afganisztánban és Iránban. A 20. század második felére a légi közlekedés is megfizethetőbbé vált, így a hosszú, több hetes buszutazások elvesztették vonzerejüket.
Bár ma már ilyen járatok nem közlekednek, az egykori utasok történetei és fényképei megőrizték ennek a különleges időszaknak az emlékét. A Londontól Kalkuttáig tartó buszjárat több volt, mint egy közlekedési eszköz – a kultúrák közötti kapcsolatteremtés és a kalandvágy szimbóluma volt.
Az elmúlt években felmerült az ötlet, hogy a modern technológia és infrastruktúra segítségével újraindítsák a hasonló hosszú távú buszjáratokat. Bár ez egyelőre csak álom, a múlt emlékei arra emlékeztetnek bennünket, hogy az utazás nem csak az úti célról, hanem magáról az útról szól.
A London és Kalkutta közötti buszjárat legendája örök inspirációt nyújt azok számára, akik a világot az út minden kanyarulatában meg szeretnék ismerni.


