Ki fizet az első randin? A randi dilemma, ami minden kapcsolatot próbára tesz! – Megkérdeztük mindkét nemet

Egy jól sikerült első randi végén vagytok, kéritek a számlát és eljön az a pillanat, amikor a pincér leteszi az asztalra azt a fránya papírcetlit, és hirtelen egy pár pillanatra megfagy a levegő. Ekkor ugyanis nemcsak a pénztárca vastagsága, de mindkét nem értékrendje is a mérlegre kerül. A „Ki fizet?” kérdése nem pusztán annyit jelent, hogy kinek a kártyájáról fog levonódni az aznap esti fogyasztás végösszege! Ez a kérdés már sok ígéretesnek induló románcot azelőtt félbeszakított, hogy elkezdődött volna. De mi is van ennek a hátterében? Az illem, az értékrend vagy csak szocializáció kérdése, hogy ki fizeti az első randit? Mennyire függ attól, hogy milyen partnert keresünk? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. 

Ki fizeti a számlát a szingli férfiak szerint?

Péter (45): „Számomra ez nem kérdés. A férfi fizet, ez a minimum. A neveltetésem is ezt diktálja, és szerintem ez egyfajta lovagiasság is. A számomra ideális nő értékeli ezt a figyelmességet, de nem veszi magától értetődőnek. Egy olyan társat keresek, aki a hagyományos értékeket képviseli, amiről gondoskodhatok és aki mellett biztonságban érzem magam. Persze örülök, ha a kiszemeltem is felajánlja, hogy beszáll, de nem szoktam engedni neki.”
Gergő (32): „Szerintem abszolút egyenlőnek kell lennie. Miért lenne ez az én feladatom? Csak azért mert férfi vagyok? Én azt tartom korrektnek, ha felezzük a számlát, vagy felváltva fizetünk. Az ideális párommal egyenrangúak vagyunk minden tekintetben, és ez a pénzügyekre is vonatkozik. Együtt fejlődünk, segítjük egymást, szóval mindenképpen úgy fair, ha osztozunk a költségeken. Szeretem, ha egy nő önálló, tudja, mit akar, és nem várja el, hogy én oldjak meg mindent helyette. Egyáltalán nem zavar, ha ezt már az első randin letisztázzuk. Az én ideális társam egy nyitott, intelligens nő, akivel szabadon és elvárások nélkül beszélhetünk mindenről, beleértve a pénzügyeket is.”
Dávid (28): „Szerintem teljesen mindegy, ki fizet, a lényeg a szándék és a gesztus. Lehet, hogy az első alkalommal én állom, de utána teljesen természetesnek tartom, ha a nő is felajánlja, vagy éppen ő hív meg legközelebb. Számomra egy párkapcsolatban fontos partnerség és a rugalmasság, illetve a kölcsönös tisztelet. Olyan nőt keresek, aki nem ragaszkodik a sztereotípiákhoz, aki független, önazonos, és aki bátran felvállalja magát.”

Mit gondolnak a szingli nők?

Anna (40): „Én azt gondolom, hogy az első randin a férfinak illik fizetnie. Ez egyfajta figyelmesség és udvariasság, ami mutatja, hogy komolyan gondolja. Az ideális férfi számomra gondoskodó, vallásos, udvarias, és fontosak számára a hagyományok. Egy olyan férfit keresek, akinek magas státusza van, mindig számíthatok rá, szóval aki megadja a biztonságot, és akire támaszkodhatok. Persze, ha már tartós a kapcsolat, akkor természetes, hogy én is beszállok, de az elején szerintem az egy fontos gesztus, hogy ő fizessen.”
Zsófi (30): „Abszolút úgy gondolom, hogy egyenlő felek vagyunk, tehát miért ne fizetnénk fele-fele arányban? A modern világban ez a természetes. Sőt, én sokszor örülnék, ha a férfi hagyná, hogy én is kivegyem a részem a költségekből. Számomra plusz pont, ha a leendő pasim egyenrangú partnerként kezel, tiszteli az önállóságomat, és nem érezteti velem, hogy ‘eltart’ vagy ‘megment’. Egy humoros, művész lelkű, intellektuális társra vágyom, aki nyitott az új dolgokra, és akivel egy hullámhosszon vagyunk.”
Eszter (25): „Azt gondolom, hogy aki meghív, az fizet. Ha én hívom meg a férfit egy kávéra vagy vacsorára, akkor én fizetek. Ha ő hív, akkor ő fizet. Ez a legkorrektebb szerintem. Az ideális férfi nem a pénztárcájával akar lenyűgözni, hanem a személyiségével. Olyan társat keresek, aki értékeli a függetlenségemet, aki inspirál, és akivel valóban tartalmas a beszélgetés. Az sem baj, ha egy vacsora végén letisztázzuk, hogy akkor most ki is rendezze a számlát, de a lényeg, hogy mindkét félnek legyen lehetősége hozzájárulni és ne érezze elvárásnak.”

A dilemma gyökerei és a megoldás kulcsa

Láthatjuk, hogy a „ki fizet” dilemma nem csupán egy pénzügyi kérdés, hanem mélyen gyökerező értékrendekről, elvárásokról és társadalmi normákról árulkodik. Úgy tűnik, hogy nemtől függetlenül ami az egyiknek természetes gesztus, az a másiknak elavult elvárás. Már az első találka előtt, vagy mondjuk, amikor a kávét szürcsölitek, érdemes finoman rákérdezni, vagy csak úgy bedobni a témát. Egy párkapcsolat lényege amúgy sem a pénz, hanem a kölcsönös tisztelet és bizalom.