Charles Dickens neve összeforrt a viktoriánus irodalom emberközpontú világával, a család melegségével és erkölcsi tanulságokkal. Kevesen gondolnák, hogy a szeretetről, hűségről prédikáló író a magánéletében gyakran ennek szöges ellentétét testesítette meg. A függöny mögé pillantva egy nyughatatlan, önző és olykor kegyetlen férfi képe rajzolódik ki, aki szeretőjét haláláig titkolta, feleségét pedig akár bolondokházába is bezáratta volna.

Forrás: Hulton Archive
Dickens botránykönyve – az író életének legpikánsabb pontjai
- Mary Beadnell örökre meghatározta Dickens nőideálját, és egész életében kísértette.
- Házassága Catherine Hogarth-tal boldogtalan volt.
- Otthon zsarnokként viselkedett: megalázta Catherine-t, elzárkózott tőle, sőt megpróbálta őrültnek nyilváníttatni.
- Tizenöt évig rejtegette titkos kapcsolatát a fiatal színésznővel, Ellen Ternannel, akit haláláig anyagilag támogatott.
- A házasság botrányos vége egy aranykarkötő miatt robbant ki, Catherine pedig végül Dickens leveleivel üzent a világnak a halálos ágyáról.
Charles Dickens elátkozott szerelmei: a nő, akitől minden indult
Dickens már fiatalon megszállottan kereste a nők figyelmét, ám első nagy szerelme, a gyönyörű Mary Beadnell csúnyán elutasította. A lányt Franciaországba menekítették előle, majd amikor hazatért, visszakérte Dickens összes levelét, jelezve: soha többé nem akarja látni. Ez az elutasítás annyira mélyen megsebezte, hogy későbbi regényeiben a tiszta, angyali nőalakokat mind Maryről mintázta, mert saját bevallása szerint „csak ennyi maradt belőle”.
A házasság, amely menekülés volt – és egy másik nő karjaiba taszította
A csalódás után Dickens hirtelen felindulásból vette feleségül Catherine Hogarthot, akit nem szenvedélyből, hanem inkább kétségbeesésből választott. A házasságban soha nem volt igazi intimitás, különösen miután Catherine húga, Mary beköltözött hozzájuk. A fiatal lány szinte azonnal elbűvölte az írót, aki úgy érezte, végre rátalált az igazi szerelemre, ám ez a kapcsolat tragédiába torkollott. Mary egy este rosszul lett, és Dickens karjai között halt meg. Az író egész életében kultuszt épített a lány emlékéből, miközben feleségétől egyre távolabb került.
Bedeszkázott ajtók és megalázások – Dickens otthoni zsarnoksága
Catherine 10 gyermeket szült, többször elvetélt, és lelkileg teljesen kimerült. Dickens azonban ahelyett, hogy mellette állt volna, mindent rá hárított, mindenért őt okolta. Korholta amiatt, hogy folyton teherbe esik, szidalmazta saját boldogtalansága miatt, sőt azt is a nő hibájának tartotta, hogy ő maga képtelen volt megállapodni.
Előbb könyvespolccal választotta el ágyukat, majd külön szobába költözött, végül pedig bedeszkáztatta a felesége szobájába vezető ajtót, hogy Catherine még véletlenül se közelíthessen hozzá. Ekkor született meg a leggonoszabb gondolata: levelet írt egy orvos barátjának, amelyben azt kérte, nyilvánítsa Catherine-t őrültnek.
Ha sikerül, az író szabadon élhetett volna tovább anélkül, hogy a társadalom megvetése érné. A doktor visszautasította, Dickens pedig ezt követően nyilvánosan gyalázta azt.
A szerető, akit haláláig rejtegetett
A házasság romjai között bukkant fel a 18 éves színésznő, Ellen Ternan. A világirodalom leghíresebb karácsonyi történetének szerzője ekkor már 45 éves, kopaszodó, fáradt férfi volt, ám a fiatal nő újra fellobbantotta benne az önigazolás vágyát. Titkos kapcsolatuk 15 évig tartott, és a viktoriánus kor szellemének megfelelően a világ semmit sem tudott róla. Ellen egyidős volt Dickens legfiatalabb lányával, de ez sem zavarta az írót: álnéven bérelt házat a nőnek, busás összegekkel tartotta el, rejtegette a világ elől. A viszony azonban nem volt idilli. A beszámolók szerint Ellen kifejezetten idegenkedett a nála 27 évvel idősebb írótól, de a pénzügyi biztonság miatt mellette maradt. Dickens haláláig gondoskodott róla, sőt a végrendeletében ugyanannyit hagyott rá, mint saját lányaira.
Botrányos szakítás és egy asszony némán elfojtott bosszúja
A kapcsolat akkor került napvilágra, amikor Catherine kezébe került egy aranykarkötő, amelyet Dickens Ellennek küldött szerelmes üzenettel együtt. A házaspár ekkor végleg szakított, de a közvélemény előtt a kor ünnepelt írója, a Twist Olivér szerzője, Dickens úgy állította be a történetet, mintha ő lenne az áldozat. Gyerekeik többségét magánál tartotta, és az akkor érvényes törvények miatt Catherine alig láthatta őket.
A nő szelíd kitartással viselte a megaláztatásokat, a külvilágnak ő is a legjobb történetet szerette volna előadni, abban bízott, hogy az idő átírja a valóságot.
Így halálos ágyán lányára bízta Dickens hozzá írott leveleit, és azt kérte: adják át a British Museumnak, „hogy a világ megtudja, hogy valaha engem is szeretett”.
Ajánljuk figyelmedbe további cikkeinket, amelyek Dickens világát mutatják be:


