Autók, ékszerek, hangszerek és filmkellékek, melyeket balszerencsés események, titokzatos halálesetek vagy kísérteties történetek öveznek. Vajon valóban elátkozott tárgyakról van szó, vagy csak a véletlenek különös összjátékáról?
Máig az egyik legismertebb és legtöbb bizarr elemet felsorakoztató történet James Deanhez köthető: az akkori idők egyik leghíresebb színésze 1955. szeptember 30-án szenvedett halálos balesetet kedvenc sportautójával, egy Porsche 550 Spyderrel, amelyet Little Bastardnak, vagyis „Kis Gazembernek” nevezett el.
A baleset helyszínéről az autó roncsait trélerrel szállították el. Ismeretlen okból kifolyólag a tréler letért az útról és fának csapódott: a sofőr kirepült az ablakon, a Porsche pedig leszakadt a platóról, ráesett és agyonnyomta. A dupla tragédia után az autót George Barris gyűjtő vásárolta meg, de ő sem járt nagyobb szerencsével: a roncs szállítás közben leesett a trélerről, és eltörte a szerelőjének mindkét lábát. George ezt követően úgy döntött, inkább kiárulja a Spyder alkatrészeit, és csak a karosszériát tartja meg.
A kocsi jó néhány alkatrészét egy évvel később beépítették egy másik Spyderbe: a tulajdonos, Dr. Troy McHenry, orvos és hobbi autóversenyző, 1956-ban tragikus módon életét vesztette egy verseny során.
A kocsi karosszériáját később kiállításokra vitték, ahol állítólag többször „magától” leesett az állványról, és sokaknak komoly sérüléseket okozott.
1960 körül a Porschét egy utazó kiállítás keretében zárt kamionban szállították Floridából Los Angelesbe, de soha nem érkezett meg a célállomásra. Sem az autót, sem a szállítókamiont nem találták meg — ez lett a „Little Bastard” legnagyobb rejtélye.
Évtizedek óta keringenek hírek arról, hogy valaki titokban birtokolja a roncsot, illetve, hogy a darabjai különböző magángyűjteményekben bukkantak fel. 2005-ben például felröppent egy hír, miszerint a roncs egy washingtoni falba lehet beépítve, de ezt soha nem bizonyították.
A Hope-gyémánt a világ egyik leghíresebb, legendákkal övezett ékköve. Sötétkék színe, hosszú története és az állítólagos „átka” miatt a popkultúra és az ékszertörténet kiemelt szereplője.
Az eredetileg 120, jelenleg 45,52 karátos, mélykék, ultraibolya fényben enyhén vörösesen foszforeszkáló gyémánt vélhetően Indiából származik, és 17. században került Európába. A legenda szerint a Sita istennőt ábrázoló szobor szemét díszítette ez a különleges drágakő egy hindu szentélyben. Egy tolvaj kivájta és ellopta a követ, ezzel pedig magára haragította az istennőt: átka a gyémánt összes későbbi tulajdonosára lesújtott.
A követ Jean-Baptiste Tavernier francia kereskedő hozta át Európába, aki később csúnyán tönkrement anyagilag – testét pedig állítólag fenevadak tépték szét. A gyémántot tőle XIV. Lajos vásárolta meg, és a francia koronakincstár részévé tette. A későbbiekben a kőből ékszert készíttettek, amit nagy előszeretettel viselt XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette is — mindketten tragikus sorsra jutottak, hiszen 1793-ban kivégezték őket. A legendák szerint az ékszert lefejezésük előtt ellopták a királyi családtól, mely évekkel később Londonban bukkant fel: Henry Philip Hope brit bankár családjához került — innen származik a kő neve. Hope leszármazottai egytől-egyig csődbe mentek.
A Hope gyémántot jelenleg a Smithsonian Múzeumban őrzik Washingtonban, mely mára hivatalosan is az amerikai népé lett: a gyémántot 1958-ban Harry Winston világhírű ékszerész ajándékozta a Smithsoniannak.
Maga a Poltergeist-horrorfilmsorozat is hátborzongató, hát még a filmhez kötődő morbid legendák: Az 1982-ben indult sorozatot állítólag valódi emberi csontok felhasználásával forgatták, mert az olcsóbb volt, mint műanyag másolatokat készíteni.
A filmek szereplői közül többen fiatalon, tragikus körülmények között haltak meg:
Dominique Dunne színésznő, aki Dana karakterét alakította a Poltergeist II ben, 22 évesen lett gyilkosság áldozata: volt barátja ölte meg, mert képtelen volt beletörődni a szakításba.
Heather O’Rourke , a film egyik kulcsszereplőjét, Carol Anne-t alakító tündéri gyerekszínész 12 évesen váratlanul meghalt egy akut bélelzáródás miatt, az 1988-as Poltergeist III bemutatója előtt.
Julian Beck, aki Kane tiszteletes szerepét játszotta, gyomorrákban halt meg, Will Sampson, a filmbeli sámán pedig súlyos betegség miatti operáció után.
A sorozatos tragédiák és a forgatási körülmények miatt született a nem is annyira alaptalan legenda, hogy a film „elátkozott”.
Elvis híressé vált fehér Steinway zongoráját 1955-ben vásárolta Memphisben, és gyakran játszott rajta a Graceland-kápolnában. Graceland Elvis Presley legendás lakóháza és birtoka Memphisben, amit 1957-ben vett, és haláláig, 1977- ig élt itt. Ma múzeum és nemzeti történelmi emlékhely, ahol meg lehet nézni Elvis otthonát, a stúdióját, a híres fehér zongorát, az autóit, sőt a kertben található a Presley család sírkertje is.
A különleges hangszerhez több legenda fűződik: Presley depressziós korszakában állítólag ezen komponált, így a rajongók szerint „magába szívta” nemcsak a lényét, hanem a sötét energiáit is. Több látogató állította, hogy a híres fehér zongora olykor magától megszólalt, és éjszakai biztonsági őrök is mesélték, hogy a zeneszobából halk zongoraszó hallatszott, miközben senki sem volt a házban.
1982-ben, Elvis halála után a zongorát számos aukción árverezték, és több új tulajdonosa is furcsa balszerencséről, családi tragédiákról számolt be – ezért újra és újra továbbadták.
Elvis hívei hittek abban, hogy a zongora „hazavágyik” Graceland-be, ezért történt a sok szerencsétlenség.
James Dean autója, a Hope-gyémánt, a Poltergeist kellékei és Elvis fehér zongorája mind arra emlékeztetnek minket: a tárgyak is hordozhatnak, raktározhatnak energialenyomatokat a lelkünkről, az életünkről, és a negatív energiák olykor „átokká” válhatnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.