A telepátia közvetlen információátvitel két, egymástól fizikailag távol lévő személy között, akiket a távolság megakadályoz abban, hogy a hagyományos módon, az érzékszerveikkel teremtsenek kapcsolatot egymással. Ez egy olyan különleges mentális kapcsolódás, melyben érzékeljük egy másik fél agyhullámait, gondolatatait, és erre gondolati vagy érzelmi jelleggel reagálunk.

Forrás: Shutterstock
Tudod, milyen a telepátia? Volt részed már gondolatátvitelben?
Megtörtént már veled, hogy valaki eszedbe jutott a semmiből, és rá 2 másodpercre megcsörrent a telefonod, éppen ő hívott? Volt már olyan, hogy egyik szerettedre gondoltál sűrű teendőid közepette, nem is értetted épp most miért jutott eszedbe, aztán este elmesélte, hogy épp akkor esett baja, eltört a karja? Ha ilyesmiket tapasztaltál, akkor telepátiában volt részed, valahogy működött a gondolatátvitel.
A telepátia a legismertebb és legelfogadottabb parajelenség mind a hétköznapi emberek, mind a tudósok körében. Ezt a jelenséget vonják kétségbe a legkevesebben, nagy valószínűséggel azért, mert számtalanszor felbukkan az életünkben, vagyis szinte mindenki rendelkezik saját tapasztalatokkal ezen a téren.
Ikrek esetében számtalan hihetetlen történetről tudunk, ők sokkal fogékonyabbak a telepátiára. Olyan láthatatlan kötelék van köztük egész életükben, hogy a világ túlsó felén is képesek megérezni, ha testvérüket baj érte.
Hérodotosz görög történetíró megemlíti egyik munkájában, hogy Krőzus, Lüdia királya miként végzett el egy telepátiával kapcsolatos kísérletet. Krőzus szándékát persze nem feltétlen a kíváncsiság vezette: a perzsák ellen készült háborúzni. Arra volt kíváncsi, hogy melyik jósda véleményében bízhat meg. Követeit elküldte a kor legismertebb jósdáihoz. A követeknek a következő kérdésre kellett választ kapniuk: Mit csinál most Krőzus, Lüdia királya? Krőzus a megadott napon egy teknősbékát és egy bárányt apró darabokra vágott fel, majd az egészet egy bronzfedővel letakart nagy bronzedényben főzni kezdte. A feljegyzések szerint mindössze két helyes válasz érkezett. Ebből csak a delphoi jósda hexameterekben megadott válasza maradt meg, melynek nyers fordítása a következő: „Ismerem a tenger minden homokszemét, a tenger minden cseppjét. Hallom a némát, megértem a süketet. Egy páncélos teknős szagát érzem, amint bronzedényben együtt fő a bárány húsával. Bronz alapon nyugszanak és bronzzal vannak letakarva.” Krőzust annyira ámulatba ejtette a válasz pontossága, hogy hatalmas mennyiségű ajándékot küldött a delphoi jósdának, és nemsokára a hadjárat kimenetelét illetően tőlük kért jóslatot.
A telepátiát gyakran összekeverik más parapszichológiai jelenségekkel, mint a prekogníció (jövőérzékelés) vagy a tisztánlátás. Tudományos körökben a telepátiát erősen vitatják, mivel a mai napig nincs rá elfogadott, ismételhető bizonyíték.

Forrás: Shutterstock
Honnan ismerhetjük fel azt, ha valaki intenzíven gondol ránk?
1. Hirtelen bevillanó gondolatok egy adott személyről, amikor éppen teljesen mással vagyunk elfoglalva.
Ha váratlanul, minden konkrét előzmény nélkül többször egymás után ugyanarra a személyre gondolunk annak ellenére, hogy a mentális fókuszunk vagy a gyakorlati tevékenységünk kapcsán teljesen mással vagyunk elfoglalva éppen, gyakran a telepátia jele. Ezek lehetnek szimpla bevillanó gondolatok az adott személyről, ami elgondolkodtat bennünket, vajon mi is lehet most vele.
2. Váratlan érzelmi változás
Ha egyszer csak különös érzelmeket tapasztalunk magunkban egy személlyel kapcsolatban, ez gyakran annak a jele, hogy a másik fél megpróbál mentális kapcsolatot létesíteni velünk. Előfordul, hogy valakivel szemben eddig haragot éreztünk, aztán egy váratlan pillanatban békés, szeretetteljes gondolatok, érzelmek töltenek el bennünket vele kapcsolatban. Lehetséges, hogy a másik fél felénk irányuló pozitív hozzáállását vagy békülékeny kapcsolatteremtési szándékát érezzük. Ugyanez fordítva is előfordulhat, kellemes érzéseink is átcsaphatnak negatívba, ha a másik fél ilyen jellegű gondolatokat sugároz felénk.
3. Álmok
Nagyon gyakori, hogy a telepatikus csatlakozást nem érzékeljük azonnal, főként akkor nem, ha a rohanó életvitelünk letompítja a „ szenzorainkat”. Ilyen esetben is célba érhet a másik fél gondolati sugárzása, de csak meditatív vagy alvó állapotban vesszük a „ jeleket”. Ezek lehetnek furcsa álmok, vagy bevillanó emlékképek a múltból.
4. Szinkronesemények
Több alkalommal is olyan találkozásokba, helyzetekbe futunk bele, ahol „ véletlenül” felmerül a személy neve, aki sokat gondol ránk. A sors külső események által juttatja őt eszünkbe, és hozza létre a mentális kapcsolódást.


