Kit visel meg jobban egy szakítás, a nőt vagy a férfit? A válasz meglepő


Mindenki számára megterhelő élmény a szakítás, mégis sokáig úgy gondoltuk, hogy inkább a nők viselik nehezebben. Egy új kutatás azonban árnyalja ezt a képet, és azt sugallja, hogy a férfiak érzelmileg mélyebben érintettek lehetnek, mint azt korábban hittük.

A romantikus filmek és barátnős beszélgetések alapján sokáig úgy tűnt, hogy egy szakítás után a nők omlanak össze, míg a férfiak gyorsabban továbblépnek. Egy friss kutatás azonban egészen más képet mutat, és több ponton is megkérdőjelezi ezt a közkeletű elképzelést – írja a PsyPost.
A vizsgálat szerint a férfiak átlagosan nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a romantikus kapcsolatoknak, mint a nők. Gyakrabban hisznek az igaziban, a nagy Ő-ben. Hamarabb mondják ki, hogy szeretnek valakit, és általában aktívabban keresnek párt.
Ez már önmagában is ellentmond annak a közkeletű képnek, amely szerint a férfiak kevésbé képesek és akarnak elköteleződni, vagy érzelmileg távolságtartóbbak, kevésbé fontos számukra a szerelem.
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a férfiak sok esetben nehezebben dolgozzák fel a szakítást. Gyakrabban számolnak be magányról, tartósabb szomorúságról. Egy szakítás náluk nemcsak érzelmi, hanem hosszabb távon akár mentális és fizikai következményekkel is járhat.
A különbség nem feltétlenül abból fakad, hogy ki erősebb vagy érzékenyebb. Inkább arról van szó, hogy a férfiak és a nők gyakran eltérő módon építik fel a kapcsolati hálójukat.
A férfiak esetében a párkapcsolat sokszor az érzelmi közelség fő terepe, miközben kevesebb mély, támogató baráti kapcsolatuk van. Emiatt egy szakítás után nagyobb űr keletkezhet.
A nők ezzel szemben általában többféle érzelmi támaszra támaszkodhatnak: barátokra, családra, közösségekre. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé fáj nekik egy szakítás, hanem inkább azt, hogy több eszközük van a feldolgozására.
A kutatás alapján nem lehet egyértelmű győztest hirdetni. A nők gyakran gyorsabban talpra állnak, de ez nem a fájdalom hiányát jelenti. A férfiak pedig mélyebben kötődhetnek egy kapcsolathoz, ami a veszteséget is intenzívebbé teheti.
A különbség inkább abban rejlik, hogy ki milyen háttérrel, kapcsolati hálóval és megküzdési eszközökkel érkezik egy szakítás helyzetébe.
A férfiak viselkedése szakítás után gyakran mutat erősebb érzelmi megterhelést, mert számukra a párkapcsolat jelentős érzelmi támaszt nyújt, és kevesebb más forrásból merítenek támogatást. A legtöbben munkába, hobbiba menekülnek azért, hogy enyhítsék a fájdalmat, elfoglalják magukat, és ezt jól teszik. De kibeszéletelkenül hagyni az érzéseket sohasem jó és helyes, a munkaterápia kevés.
A nők viselkedése szakítás után gyakran kiegyensúlyozottabb, mivel több baráti és családi támogatásra támaszkodhatnak az érzelmi feldolgozás során. Nekik könnyebb kibeszélni a fájdalmat, így előbb túljuthatnak a nehezén.
Talán némileg enyhítheti a fájdalmat, ha a szakításra utaló jeleket időben felismerjük, így nem villámcsapásként ér az eltűnés, vagy a szünet, esetleg a kegyetlen "nem akarom folytatni, nekem ebből elég" mondat. Ha felkészülünk, annak a lehetőségére, hogy hamarosan esetleg véget ér a kapcsolat.
A szakítás mély érzelmi válságot hozhat, de a gyógyulás tudatos lépésekkel lehetséges. Fontos az érzelmek megélése és feldolgozása: sírás, beszélgetés, akár szakember bevonása segít az elfogadásban. Ezután érdemes újra aktívan részt venni a közösségi életben, hobbikat folytatni, utazni, és elkerülni a nosztalgiázást az exszel. A cél, hogy visszatalálj önmagadhoz, önállóan alakítsd a jövődet, és belülről fakadó boldogságot építs.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.