Cannes-i botránykrónika - ezeken akadtak ki leginkább a filmfesztiválozók

1954: cicik a strandon!

Simone Silva színésznő tulajdonképpen megelőzte a korát: már akkor megélhetési címlapvadász bulvárhős volt, amikor ez a "foglalkozás" még nem igazán létezett. Szerepelt B-kategóriás filmekben is, de sokkal inkább nyilvános szerepléseivel hívta fel magára a figyelmet, mint például Cannes-ban, ahol megválasztották őt a "Miss Festival 1954"-nek, majd mikor ebből az alkalomból pózolnia kellett volna a strandon néhány fotó erejéig egy igazi sztárral, a színész és énekes Robert Mitchummal, laza mozdulattal ledobta a bikinifelsőjét. Hogy mennyire más idők jártak akkor, azt jelzi, hogy a fotósok között tömegverekedés alakult ki a látvány hatására, a színésznőt pedig kitiltották a fesztiválról.

1968: forradalom az utcákon!

Az 1968-as filmfesztivál lényegében elmaradt: noha elkezdődött, de nem fejeződött be. Ezen a tavaszon zajlottak ugyanis azok a diáktüntetések, amelyek később általános sztrájkba, majd lényegében utcai forradalomba torkolltak Franciaországban, a filmesek pedig kiálltak az ügy mellett. Többen visszavonták a filmjüket a programból, a zsűritagok közül néhányan lemondták a részvételt, fiatal filmrendezők (Godard, Truffaut, Polanski) segítségével tüntetők elfoglalták a fesztiválpalotát, így inkább bezárták az egész rendezvényt. Pedig a magyar filmnek jó éve lehetett volna, két hazai alkotás is szerepelt a versenyprogramban: Jancsótól a Csillagosok, katonák, Sára Sándortól pedig a Feldobott kő.

2003: orális szex a filmvásznon!

Noha már korábban sem szégyenlősködtek a Cannes-ban bemutatott filmek, azért A barna nyúl című 2003-as mozi még itt is kiverte a biztosítékot. Ebben ugyanis a rendező Vincent Gallót, aki egyben a film főszereplője is volt, nyílt orális szexben részesítette a vásznon a női főszereplő Chloe Sevigny (aki az életben is a párja volt akkoriban). A vetítésről a nézők nagy része kiment, a bennmaradók fújoltak, de ez nemcsak a pornós jelenet miatt volt így, hanem a film minősége okán is. A neves filmkritikus Roger Ebert a fesztivál történetének legrosszabb filmjének nevezte A barna nyulat, mire Vincent Gallo kövér disznónak titulálta őt. Ebert így vágott vissza: "Egy nap én talán vékony leszek, de Vincent Gallo már mindörökre A barna nyúl rendezője marad."

2006: neon mankini a tengerparton!

Sacha Baron Cohenről köztudott, hogy minden főszereplőként jegyzett filmje kedvéért új identitást vesz fel, és azt a filmen kívüli köszereplések során is megtartja. Így volt ez Borat, a nyugati kultúra köreiben bárdolatlanul forgolódó kazah tévériporter figurájával is, amikor pedig a cannes-i fesztiválon reklámozta a filmet, Cohen - azaz Borat - minden idők egyik legsúlyosabb férfi ruhadarabjának felhasználásával tette meg ezt. A neonzöld férfibikini, azaz „mankini” kisüti az ember szemét, ráadásul hősünk a legártatlanabb, mit sem sejtő napozókat is zaklatta benne a strandon.

2011: nácizás a sajtótájékoztatón!

A dán rendező Lars von Trierről köztudott, hogy nem egy könnyű személyiség: erősen depressziós alkat, a filmjeit gyakran terápiaként forgatja, melyek hol zseniálisak, hol olyanok, mint egy depressziós terápia. Emellett szeret botrányt is okozni, amit a Melankólia 2011-es cannes-i sajtótájékoztatóján odáig fokozott, hogy kijelentette: ő igazából megérti Hitlert és kicsit náci is. A korábbi fesztiválkedvencet örökre "persona non grata"-nak nyilvánították Cannes-ban, de persze ebből is viccet csinált egy saját tervezésű pólóval.