Ez az év a Tankcsapda életében az ünneplésről szól - idén lettek 25 évesek. Ebből az alkalomból faggattam az énekesüket, mire számítsunk a Budapest Park-beli születésnapi koncerten. Kultúrcsemege Lukács Lacival, a Tankcsapda frontemberével.

Milyen különlegességeket terveztek a jubileumi koncertre? Szuperprodukcióra számíthatunk?

Bevallom, nem szeretem a szuper és egyéb bombasztikus jelzőket előre ráaggatni a koncertünkre. Természetesen törekszünk arra, hogy minden a lehető legjobb legyen. Ez a születésnapi koncert tulajdonképpen a nyári jubileumi koncertek záróbulija - aki látta már valahol ezt a "sót", az tudja, mire számíthat. Hangerő, fényerdő, piro, minden, ami kell - de hát persze ez hozzátartozik egy ilyen "cirkuszhoz".

Fotó: Burger Barna

Lesz torta is?

Hú, ezt még nem tudom... tudod, mi igazából nem magunkat ünnepeljük ezen a jubileumon, hanem a közönségünket, akiknek a szeretetét töretlenül érezzük már 25 éve. Nekik szeretnénk megköszönni, hogy mindig lelkesítettek minket. Lesz a közönségben olyan családapa, aki még tiniként kezdett el a koncertjeinkre járni, és most a kisfiával a nyakában bulizza végig az estét, és lesznek mai tinik, akik most ismernek meg minket. A közönségünk lojalitása az, amit ezzel a koncerttel igyekszünk meghálálni - ezért a torta inkább nekik járna, nem nekünk. Viszont egy kis pezsgőlocsolást ígérhetek!

Milyen zenei újdonságot mutattok be?

Október közepén jön ki a legújabb lemezünk, erről egészen biztosan játszunk majd valamit.

Megütötte a fülem egy mondatod, hogy olyan tinik is akadnak a közönségetekben, akik most ismerkednek a zenétekkel. Ez elég biztató, ugyanakkor az ember óhatatlanul arra gondol, hogy akár a gyereked is lehetne bármelyikük - vagyis már egy másik generációhoz tartoznak, nem a tiédhez.

A 15-25 évesek alkotják a legnépesebb tábort a közönségünkben. De ettől nem rémülünk meg, sőt! Egyrészt a mindenkori életkor csak egy állapot... másrészt tudom, hogy ez a korosztály a legfogékonyabb - ez régen is így volt és így is lesz mindig. Ettől aztán lecserélődött, vagy inkább úgy fogalmaznék: kiszélesedett a közönségünk.

A Tankcsapda ma már mainstream zenekarnak számít - ez eléggé rock 'n' roll még nektek?

Nem gondolkodom én ilyesmin túl sokat! A minőség a lényeg, akár alternatív, akár közönségkedvenc az ember. Számomra az ajándék, ha valakit úgy ér el egy-egy sorunk, hogy érezze, ez neki szól.

Egy ilyen jubileum alkalmat ad arra, hogy visszanézzetek, mit is tett le a banda az asztalra.

A miénk nem egy befejezett életmű, ezért a jubileum csak egy állomás, ahonnan továbbra is inkább előrenézünk. Megemlékezünk, köszönünk és megyünk tovább. A Tankcsapda sosem állt le, nem voltak feloszlások, szakítások, búcsúkoncertek. Jól érezzük magunkat a bőrünkben - és még bőven van mondanivalónk a közönségnek.

Fotó: Burger Barna

Hogy érzed, mi lett nagyon más ahhoz képest, amikor elindultatok a zenei pályán?

Amitől kényelmesebb lett az életünk, az a technika. Most például te egy budapesti szerkesztőségben ülsz, én pedig kihangosítva a telefonomat az autópályán vezetek Debrecen felé és mégis beszélgetünk. Ami nehezebbé tette a dolgunkat, az az általános anyagi és értelmi válság. Manapság egyre kevesebb az emberek ideje és pénze, amit kultúrára, ezen belül zenére költhetnének, ezért sokkal többet kell dolgozni azért, hogy elérd az embereket. De félre ne érts, mi szeretünk dolgozni, szóval ez inkább inspirál.

A Kultúrcsemege egy kulturális ajánló rovat, amelyben a beszélgetésünk végén a te személyes kedvenceid érdekelnének.

Kedvenc könyvem Richard Bach: A Sirály - alapmű minden "kezdő" és minden "haladó" lélek számára. Film: Harmadik típusú találkozások - szeretem a sci-fit, bár ez a film szerintem inkább egy "megtörtént" esemény, még ha "szcifinek" is tűnik. Zene: Five Finger Death Punch: The Wrong Side of Heaven. Elég, ha egyetlen dalt említek az albumról: Cradle to the Grave.