Uganda fővárosából, Kampalából az ország északi régiójába, Kotidóba 12 órás buszút vezet. Két hónapja vagyok már Afrikában, hogy törzsekről, kultúrákról, állatvédelemről írjak, és mindenről, ami különleges vagy érdekes. Éppen Kotido felé zötykölődöm a poros úton, hogy meglátogassam Uganda egyik legkülönösebb népét, a karamojongokat, akik nemcsak a harcos férfiakról, de a nem mindennapi tetoválást viselő lányaikról is híresek. 

Úton a falu felé

Kibámulok a megrepedezett ablakon, északra tartva egyre kevesebb a kiépített település, ráadásul elhagyva az utolsó várost, Sorotit, turistával sehol nem találkozom, csupán szedett-vedett falvak terülnek el mindenfelé. Lassan teljesen besötétedik, és mivel a házakba legtöbb helyen nincs bevezetve a villany, közvilágításról ne is beszéljünk, így tökéletes sötétségben érkezem meg az alig 20 ezer főt számláló kisvárosba, ahol helyi vezetőm, Lokwamer Narino, a törzs egyik tiszteletben álló tagja már vár rám. 

Karamojong falu, Kotido közelébenForrás: Balogh Boglárka

Másnap reggel korán indulunk, hogy átsétáljunk a várostól jó egyórányi gyalogútra lévő, hat nádfedeles házikóból álló portára, ahol a karamojong törzs egyik nyolctagú családja él. Egy szamarakat terelő lány a hátára kötött csecsemőjével már messziről gyanúsan méreget minket, végül felénk bólint: legyetek üdvözölve. 

Balogh Boglárka, Eltűnőfélben lévő kultúrákForrás: Balogh Boglárka
Balogh Boglárka 34 éves újságíró, hét éve járja Indiát, Indonéziát, Afrikát és Latin-Amerikát, írásaiban többnyire női, emberi jogi és állatvédelmi témákat dolgoz fel, az indiai becsületgyilkosságokról pedig dokumentumregénye jelent meg.

Az ugandai vendégszeretet

A makulátlanul tiszta udvaron apró, kör alakú, földből készült kunyhók állnak, amelyek fedelét nem rögzítik, így az egész olyan hatást kelt, mintha valami játékos manó egy csúcsos szalmakalapot húzott volna a tetejükbe. Ha jön egy nagyobb szélvihar, minden gond nélkül lesepri vagy félrebillenti a tetőket. A kunyhó lakóit láthatóan ez egyáltalán nem zavarja, sebtében készítenek a házra az előre összegyűjtött és halomba rakott gallyakból, zsinegből és szalmából egy újabb kalapot. Négy évvel ezelőtt nemcsak az lett volna elképzelhetetlen, hogy hívás nélkül besétáljunk ide vagy akármelyik karamojong településre, de az is, hogy Kotido utcáin úgy menjünk végig, hogy nem támadnak meg minket fegyveresek.  

Karamojong férfiakForrás: Balogh Boglárka
A világ legelhagyatottabb helye
Karamoja, Uganda északi régiója az ország legmarginalizáltabb és a világ egyik legelhagyatottabb területe. Ez ad otthont a szarvasmarha-terelő és állattenyésztő nomádoknak, a karamojong törzsnek, amelynek férfi tagjai Kalasnyikovval felfegyverzett harcosok, akik nemcsak az ugandai kormány katonáival, de a szomszédos kenyai és dél-szudáni népekkel is konfliktusban állnak az állatállomány, a takarmányt biztosító földek, a vízlelőhely és népük túlélése érdekében.

Ahol a marha isteni jog

A karamojongok hitük szerint isteni jogként birtokolják az összes marhát, beleértve a más etnikumokhoz tartozókét is, ráadásul az, hogy mennyi jószággal bír egy férfi, a feleségválasztás és a társadalmi státusz egyik kulcseleme, így mélyítve el még jobban a szomszédos állattenyésztő népek közötti ellentéteket. Bár az ugandai kormány kezdetben megpróbált megegyezni a harcosokkal, és a fegyverek átadása esetén – ami még a hírhedt diktátor, Idi Amin bukása után maradt rájuk – marhákat ígért, a gyenge próbálkozás hamar kudarcba fulladt. 

A hetente rendezett vásáron nemcsak a jószágot, de a száraz élelmiszert is tonnaszámra árulják a helyi törzsekForrás: Balogh Boglárka

Az utóbbi másfél évtizedben így több ezer ugandai katona folytatott erőszakos lefegyverzési hadjáratot egész Karamoja-szerte, ami nemegyszer kínzásokkal, brutális gyilkosságokkal, sorozatos eltűnésekkel és ezzel egyetemben az emberi jogok megsértésével is járt. 

A kormány 2011-ben megegyezett a törzzsel, így téve pontot az állatlopások és az állandó etnikai villongások végére, és ma már azon igyekszik, hogy béke és fejlődés kezdődjön el végre ebben a véráztatta régióban. Az erőfeszítések ellenére is nagyon nehéz megállítani az illegális fegyverkereskedelmet, hisz Kongó és Dél-Szudán felől újabb és újabb szállítmányok érkeznek, ráadásul a növekvő aszálynak, a sivatagosodásnak köszönhetően a karamojong nép jövője bizonytalan: sokan a nyüzsgő Kampalában kötnek ki, hogy állattenyésztés és pásztorkodás hiányában kolduljanak. 

A vízhordás az asszonyok és lányok feladata, gyakran kilométereket gyalogolnak, hogy megtöltsék a műanyag 20 literes olajtartályt, amit Kotidóból szereztek vagy cseréltekForrás: Balogh Boglárka

Belépve a kör alakban elrendezett házak közé, egy öreg, fogatlan férfi fogad minket, bal kezében faragott, kb. 25 cm-es kisszéket tartva. Lokwamert boldogan megöleli, velem kezet ráz, a tisztelete kifejezéseként egy jó mélyről jövőt a csuklómra köp, majd bekiabál a házikók közé, hogy vendég érkezett. Kihasználom a körülöttünk támadt mozgolódást, és észrevétlenül a nadrágomba törlöm a kedves fogadtatást, majd várom, mi következik. Egy csecsemő valahol felsír, majd egy fiatal lány bújik elő az alacsony ajtók egyike mögül. Mindannyian odanézünk. Ahogy a 16 év körüli lány büszke, egyenes tartással felénk közelít, rögtön felismerem: tegnap este együtt utaztunk a buszon, egyike azoknak a karamojong törzsbelieknek, akiknek az arcát különleges, sebekből származó formák díszítik.

A vágás okozta sebek a különböző kezelési technikáknak köszönhetően begyógyulásuk után felpúposodnakForrás: Balogh Boglárka
A hegtetoválások
Az egyre népszerűbbé váló, ún. hegtetoválás (scarification) művészete az olyan afrikai természeti népek kultúrájához nyúlik vissza, mint a karamojong is. Az itt élő törzsek tagjai kezdték el ugyanis testüket bemetszésekkel, hegekkel díszíteni már évszázadokkal ezelőtt, mert bőrük erős pigmentáltsága nem tette lehetővé, hogy a természetben fellelhető festékanyagok látható nyomokat hagyjanak rajtuk.

A kezdeti tetoválási rítusokból származó sebek aztán a különböző kezelési technikáknak (például hamut dörzsölnek a vágásokba) köszönhetően begyógyulásuk után szépen kidomborodtak, felpúposodtak, és a sötét bőrön is láthatóvá váltak.

Így készül az eredeti hegtetoválás

Ez a művelet sokkal fokozottabb fájdalommal jár, mint a festékes társa, ezért nagyobb akaraterőt, mentális felkészültséget igényel. Nem hiába van az, hogy egyes afrikai népcsoportoknál már a kezdetektől fogva a hegtetoválás elviselésével a bátorságot, rátermettséget és az életre való felkészültséget bizonyították, és ez így van még napjainkban is.

A karamojong törzs egyike azoknak a még létező etnikumoknak, amelyek a különleges hegtetoválást a mai napig is alkalmazzákForrás: Balogh Boglárka

Maga a művelet egyszerű: 

a metszéssel készült minták esetében a kívánt formát a bőr eltávolításával érik el, azaz az előre felrajzolt területről szó szerint lenyúzzák a hámréteget. Az így keletkezett heg elszíneződik, majd a gyógyulás során kiformálódik a végleges minta. Az elkészült hegek sokkal hosszabb ideig gyógyulnak, mint a hagyományos módszerrel készült tetoválások. A vágások – a sebészeti beavatkozásokhoz hasonlóan – több hétig is kellemetlen érzést okoznak, és közel két hónapig is eltarthat, mire teljesen begyógyulnak. 

A karamojong törzs egyike azoknak a még létező etnikumoknak, amelyek ezt a különleges beavatkozást a mai napig is alkalmazzák. Bár az ősi technika a modern világ beáramlásával, a keresztény hitre téréssel és a gyermekek iskoláztatásával lassan halványul, még mindig vannak olyan közösségek, amelyek büszkén viselik a hegeket nemcsak az arcukon, de testük egyéb felületein is. Mira, a karamojong lány leül nagyapja mellé a porba. Haja teljesen rövidre van vágva, így téve még láthatóbbá a két pofacsonton és a homlokán futó, erősen kidudorodó, kávészemre hasonlító hegeit. Lokwamer segítségével megkérdezem, hogyan készült a tetoválás. 

Azonos korú lányok egyike hegtetoválással, a másik már nélküle - az ősi technika a modern világ beáramlásával, a keresztény hitre téréssel és a gyermekek iskoláztatásával lassan elhalványulForrás: Balogh Boglárka

Mira elmosolyodik...

A mintákat anyám a felnőtté válásom idején választotta ki a törzs ősi jeltárából” – mondja, és önkéntelenül is megérinti a homlokát díszítő hegeket. „A bonyolult formák elkészítése előtt fakéreggel lesúrolta az arcomat meg a homlokomat, hamu és egy vékony pálca segítségével felrajzolta meghatározott rendben a pontokat, majd egy éles pengével megkezdődött a tízperces beavatkozás. Tüskével húzta ki a bőrömet, és villámgyors apró vágásokat ejtett rajtam, fájdalomcsillapításként pedig gyökerekből készült port szórt a sebemre. A vér belefolyt a szemembe, alig bírtam kipislogni, a gyógynövény csípte, égette a bőrömet, de megtörölni az arcomat nem volt szabad. A szertartást rezzenéstelenül kellett tűrnöm, hisz a felnőtté avatásunkkor különleges szerepet kap a vágások által okozott fájdalmak elviselése. Tizenkét éves voltam akkor. Be kellett bizonyítanom a törzs többi tagjának, hogy felkészültem az életutamon bekövetkező megpróbáltatásokra: úgy tartjuk, aki képes vágások százait elviselni, az talpon marad a legnagyobb bajban is, társai számíthatnak az erejére, a kitartására. Tudja, az ájulás határán voltam, de semmit nem tehettem, néma maradtam, és fohászkodtam, hogy hang és könnycsepp nélkül bírjam ki az avatást, ellenkező esetben nem lettem volna méltó a törzs tagjainak megbecsülésére és tiszteletére. Hogyan okozhattam volna a népemnek csalódást? Ezek a hegek mindannyiunkat a közösségért megtett próbatételre és saját bátorságunkra, erőnkre emlékeztetnek. Büszke vagyok rá, hogy kiálltam a próbát.” 

Amikor megkérem rá, Mira megengedi, hogy megérintsem a hegeket. Ahogy végigsimítom a lány egyébként makulátlanul sima arcát, a tetoválás apró szemekként hullámzik az ujjaim alatt. Ez a minta nem akármilyen, egy bonyolult helyi kultúra része, és a szépséget, a kitartást, de legfőképpen az együvé tartozást jelenti. 

Mira arcát díszítő hegtetoválásai felnőtté válásának, mérhetetlen bátorságának lenyomataiForrás: Balogh Boglárka

A hegtetoválások velejárói: AIDS, hepatitis, kiközösítés

Ahogy Lokwamer később elmagyarázza, a hegtetoválásnak megvannak a hátrányai is. A törzs női tagjai legtöbbször fertőtlenítés nélkül használják ugyanazt a pengét több alany esetében is, így sokszorozva meg a hepatitis, a vérfertőzés és az AIDS veszélyét is. Ráadásul az iskoláskorú gyermekeket, mint Mirát is, nemegyszer éri hátrányos megkülönböztetés, hisz társaik szemében a jelek nem mások, mint primitív törzsi maradványok. Ennek ellenére számos család ragaszkodik a hegtetoválásokhoz, hagyományos társadalmi berendezkedésükhöz és nem mindennapi temetkezési szokásaikhoz. Különös módon egyáltalán nem siratják meg szeretteiket, a holttestet sötétedéskor a lakhelyétől nyugat felé úgy 300 lépésnyi távolságra kiviszik a természetbe, fejjel a nyugvó nap irányába fordítva a földön hagyják, és rábízzák a természet általuk hitt elkerülhetetlen rendjére: a vadállatok munkájára. 

Az élet nagy dolgaihoz

Míg mi Mirával és a nagyapával beszélgetünk, az asszonyok és kislányok egy kék műanyag hordót görgetnek elénk. Mindegyiküknek különböző formákba rendeződő hegtetoválás díszíti az arcát, némelyikük különleges frizurát hord: kopaszságuk ellenére frufrut növesztettek, amit befontak és gyöngyökkel díszítettek. Az egyik girhes kölyökkutya felvinnyog, és futva elmenekül, amikor véletlenül nekitolják a hordót, fogalmam sincsen, mi lehet benne, de a poharakból ítélve valamit meg kell majd, hogy kóstoljak. Tudván, hogy az ivóvizet a helyiek a legközelebbi ingoványosból nyerik, már előre tartok attól, mi vár rám. Amikor a hordót a lábam elé állítják, kíváncsian belenézek. A szagából ítélve valamiféle erjesztett ital lehet, a tetején koszszínű, vastag hab ül. Az öregasszony, aki a nőket és a kislányokat vezényelte, most nagy lendülettel az alkoholba merít egy kék poharat, körbeforgatja, hogy ne csak habot fogjon, majd a túlcsorduló műanyag bögrét a kezembe nyomja. „Ajono – mondja Lokwamer – Házilag erjesztett, kölesből készült sör. Ugandában mi emellett beszéljük meg az élet nagy dolgait.” 

Mindenki várakozó szemekkel mered rám, nincs mit tenni, feléjük emelem a poharamat, és egy jót húzok a tejeskávéra emlékeztető savanyú italból, majd rezzenéstelen arccal lenyelem.