A brazil származású Paulo Coelho már egészen fiatal korában tudta, hogy író szeretne lenni. Családja azonban nem különösebben támogatta ebben, hiszen náluk inkább a mérnöki pálya volt divat, sem mint az írás.

„Édes fiam, apád mérnök ember. Felelősségteljes, precíz munkát végez, tiszta, objektív világképpel rendelkezik. Ehhez képest tudod mit jelent írónak lenni?" – tette fel a kérdést az anyja, Coelho pedig komolyan véve a felvetéseit, megpróbált mindenre választ találni. Hosszas kutatás után pedig arra a következtetésre jutott, hogy az írók mindig szemüvegesek, sosem fésülködnek, saját küldetésük van, és a saját generációjuk sosem érti meg őket. Coelho is ennek megfelelően próbált íróvá válni, szülei azonban megálljt parancsoltak a kibontakozó művészetnek (és lázadásnak). Elmegyógyintézetbe vitték, de mivel háromszor is megpróbált elszökni onnan, így végül 20 évesen a szülei kihozták.

A brazil származású Paulo Coelho már egészen fiatal korában tudta, hogy író szeretne lenniForrás: Brainpix/ Northfoto/Central Europe Rights/ Northfoto/Leonardo Aversa

Paulo csodálatraméltó empátiával rendelkezett, még azután sem gyűlölte meg a családját, hogy ezt művelték vele. Egyszer egy nyilatkozatában elárulta: tudja, hogy a szülei csak jót akartak neki, tanácstalanok voltak, és meg akarták menteni.

A fiatalkori lázadás eredményeképpen hippi lett. Eleinte dalszövegeket írt, később pedig újságíróként kezdett el dolgozni. Huszonéves korában érdeklődni kezdett a mágia és a spiritualitás világa iránt, 25 éves korában pedig tanulmányozni kezdte az okkultizmust (természetfeletti jelenségek).

Kiváncsiságából fakadóan elzarándokolt Santiago de Compostelába, amely nem kevesebb, mint 830km gyaloglást jelentett. Az út során szerzett tapasztalásai pedig annyira megihlették, hogy megírta az Egy mágus naplója című regényét, ami óriási sikert aratott Brazíliában. Innentől már borítékolható volt a sikere: 1999-ben már a világ legtöbbet olvasott írójaként emlegették a francia Lyre Magazin alapján.

Művei 140 országban, 45 millió példányban találtak gazdára, 2014-ben már több, mint 22 millió követője volt Facebookon. Regényeiből szerelem, elfogadás, misztikum és nyitottság sugárzik, de kemény témákat is feszeget, nehéz döntéseket és borzalmas emberi sorsokat. Az egész világ a szívébe zárta, köszönhetően a belőle áradó végtelen szeretetnek és elfogadásnak. Az 1979-es iszlám forradalom után ő volt az első, akit nem muszlim-vallású emberként mégis meghívtak Iránba. Hazánkban az elmúlt 15 év legnépszerűbb külföldi szerzőjének számít, 2005-ben járt is nálunk, hiszen a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében Budapest Nagydíjat kapott.

Coelho 10 legjobb idézete

  • A szerelem a maga finomságával megdönti az elnyomó hatalmat, inni ad a gyengédségre szomjazónak, nyitva tartja az ajtót, hogy beengedje az áldott fényt és esőt. Lelassítja az időt, vagy éppen felgyorsítja, de az biztos, hogy nem folyik tovább ugyanabban a tempóban, ugyanabban az elviselhetetlen monotóniában.

  • Nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.

  • Amikor igent mondasz másoknak, győződj meg róla, hogy nem mondasz nemet magadnak.

  • Találd ki, mit akarsz, és igyekezz túlteljesíteni az elvárásaidat. (...) Gyakorolj rengeteget, és tedd nagyon magasra a lécet, válassz olyan távoli célt, amit csak nagyon nehezen érhetsz el. Mert ez a művész missziója: átlépni a saját korlátait. Az a művész, aki keveset akar és azt el is éri, tévúton jár.

  • Mindenki, aki elvesztett már valamit, amiről azt hitte, hogy örökre az övé, végül rádöbben, hogy semmit nem birtokolhat igazán.
Művei 140 országban, 45 millió példányban találtak gazdáraForrás: Getty Images/2012 Getty Images/Sean Gallup
  • Hihetetlen, mennyire értenek hozzá az elveszett lelkek, hogy felismerjék egymást, és egymásra találjanak, egyesítve a fájdalmaikat!

  • Nem kell mindig mindenkinek boldognak lennie. Igazából erre senki sem képes. Meg kell tanulnunk kezelni az élet valóságát.

  • Nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk. Azok vagyunk, akinek a társadalom akar látni minket. Azok vagyunk, akinek a szüleink elképzeltek minket. Senkinek sem akarunk csalódást okozni, óriási szükségünk van rá, hogy szeressenek. Ezért inkább elfojtjuk önmagunkat.

  • A félelem ragályos, az állandó rettegés, hogy soha nem találunk olyan partnert, aki életünk végéig mellettünk marad. És e félelem nevében bármire képesek vagyunk, arra is, hogy beérjük valakivel, aki nem a legmegfelelőbb választás, de meggyőzzük magunkat, hogy ő az igazi, az egyetlen, akit nekünk szánt a sors.

  • Nem te választod az életedet: ő választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal.