Pesti mesék: a Szabadság-szobor nevének és történetének nyomában

Forrás: Fortepan/Nagy Gyula -
Pesti mesék magazin Szabadság-szobor
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A gúnyneve Nagy Sörbontó, kellemetlen történelmi tapasztalatok kötődnek hozzá, mára mégis Budapest egyik szimbóluma lett a Gellért-hegy tetején álló Szabadság-szobor. Utánajártunk, miként alakult ez így.

A budai Duna-part fölé magasodó Gellért-hegy tetején évszázadokig csak ideiglenes épületek álltak (mint például a törökök által emelt palánkvár), a környék képét pedig leginkább a szőlőültetvények uralták. Ez a 19. század második felében változott meg, amikor egyrészt a filoxérajárvány kipusztította a hazai szőlők jelentős részét, másrészt pedig a magyar forradalom és szabadságharc leverése után Haynau komoly erődítményt építtetett a hegy csúcsára a rebellis főváros őrzésére – ebből lett a Citadella.

Közel egy évszázaddal később ismét egy idegen hatalom katonai erejének beavatkozása formálta át a Gellért-hegy tetejét. A 2. világháború végén Budapestet felszabadító-megszálló Vörös Hadsereg vezetése Vorosilov marsall személyes közreműködésével elvárta, hogy emlékmű épüljön az elesett szovjet katonák tiszteletére. Budapest vezetése a budai Horváth-kertet ajánlotta fel az emlékmű helyszínéül, de a szovjetek azt akarták, hogy a város minél több pontjáról látható legyen a szobor, ezért a Gellért-hegyet választották. Az eredetileg tervezett 8-10 méteres magasságú emlékműből is ugyanilyen okok miatt lett végül 35 méteres.

A Szabadság-szobor 1950. Forrás: Fortepan

Az emlékmű elkészítését Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművészre bízták, aki a központi nőalak modelljének egy addig ismeretlen fiatal lányt választott. Thuránszky Gaál Erzsébet ekkoriban költözött fel vidékről Budapestre, és épp villamosra várt a Thököly úton, amikor a szobrász felfigyelt rá. A lány saját bevallása szerint először megijedt, hogy egy szatír próbálkozik nála, és csak a szobrász névjegykártyája nyugtatta meg. A modellkedés érdekében komoly áldozatokat is kellett hoznia, például levágatni a derékig érő haját, majd napról napra ventillátor előtt hosszan tartani a feje felett egy pálmaágat, hisz a koncepció szerint a szobor haját, ruháját fújja a dunai szél (miközben keletre, a felszabadító Szovjetunió felé néz). Mindezért ráadásul egy fillért sem kapott, mert társadalmi munkában végezte a modellkedést, és még a szobor avatására sem hívták meg.

A szovjetek ragaszkodtak hozzá, hogy az emlékmű készüljön el a „felszabadulás" második évfordulójára, ezért aztán rohammunkában készült minden, és a mellékalakok nem is lettek készen az 1947. április 4-én történt avatásra. Az ünnepségre gipszből formázták meg, és bronzszínűre festették őket, mintha igaziak lennének, de a valódi mellékszobrok csak pár hónappal később kerültek a helyükre. Hisz a központi nőalak, azaz a 29 méter magas talapzaton álló, 14 méter magas Szabadság-szobor mellett további szobrok is részei (voltak) a hivatalosan Felszabadulási Emlékműnek nevezett alkotásnak. A bal oldalán egy fáklyát vivő, jobb oldalán egy sárkányölő bronz férfi alakja áll, előtte és mögötte pedig egy-egy szovjet katona szobra állt, amelyeket az 1956-os forradalomban egyszer ledöntöttek, majd később pótoltak, de a rendszerváltás után végleg a budatétényi Szoborparkba száműztek.

Citadella és a Szabadság-szobor 1953-ban Forrás: Fortepan/Nagy Gyula

A Szabadság-szobor lebontásának ötlete 1956-ban és a rendszerváltást követően, a szovjet csapatok távozásával is felmerült. 1956-ban egy forradalmi katonai egység beszélte le róla a felhevült szobordöntőket, a kilencvenes évekre pedig már túlságosan hozzánőtt Budapest látképéhez és lakosaihoz a szobor, akarva-akaratlanul a város egyik szimbólumává lett. Az újjáértelmezésére azonban szükség volt, és ez egy látványos képzőművészeti performansz keretében, Szentjóby Tamás ötlete nyomán történt meg. A Szabadság Lelkének Szobra Projekt keretében fehér lepelbe burkolták az emlékművet, hogy a kommunizmus eltűnő kísértetét jelképezze. Majd a lekerülő lepel alatt már egy szovjet katonák nélküli és más értelmű szobor állt, új felirattal:
„Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért."

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.