Íme, egy különleges időutazó-kaland, amelyen keresztül megismerhetjük a Don-kanyar valódi történetét

Forrás: Facebook/Vajdasági Kamara Táncegyüttes -
Kamaraszínház magazin Magyar Nemzeti Tanács
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Különleges együttműködés körvonalazódik a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház és a Magyar Nemzeti Tanács részvételével. A Vajdasági Kamara Táncegyüttes tavaly vette elő a Don-kanyar témáját, de közben felmerült, hogy a tánc mellé némi prózát is érdemes lenne belevinni a produkcióba. Felkérték Kálló Béla Jászai Mari-díjas színészt, hogy rendezze meg az előadást. Béla, aki az Udvari Kamaraszínház társulatának egyik vezető színésze, örömmel igent mondott. 

Kézenfekvő volt, hogy az Udvari Kamaraszínházzal közösen valósuljon meg az elképzelés, és a színház vezetése is nyitott volt az ötletre. Andrási Attila, a színház művészeti vezetője szerint nagyon fontos, hogy részesei legyenek egy olyan koprodukciónak, amely a közelmúlt történelmének egy meghatározó időszakához kapcsolódik, hiszen színházuk mindig is kiemelt feladatának tekintette a múlt megismertetését a mai nemzedékkel.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is úgy gondolja, hogy ez az együttműködés mindenkinek a javára válik. Délvidék a táncosokat, a zenekart és a zeneszerzőt, az Udvari Kamaraszínház pedig a színészeket, a dramaturgot, a rendezőt és az előadás színházi feltételeit biztosítja. A bemutató októberben lesz. Kálló Béla rendezővel és Szigeti Réka dramaturggal Láng D. István beszélgetett.

"Mindig is érdekelt a téma, és már nagyon régóta szeretnék vele foglalkozni" - kezdi Béla.

"Fájdalmas történelmi múlt, emberi sorsok és tragédiák.

A Vajdasági Kamara Táncegyüttes tavaly vette elő a Don-kanyar témáját, de közben felmerült, hogy a tánc mellé némi prózát is érdemes lenne belevinni a produkcióba Forrás: Facebook/Vajdasági Kamara Táncegyüttes

Lépten-nyomon találkozom olyan emberekkel, akiket valamilyen módon megérintett a Don-kanyar. Vagy rokon, vagy ismerős révén, aki megjárta vagy odaveszett. Meg kell mondjam, nem volt egyszerű feladat.

Hiszen itt egy táncos-drámai produktumról van szó. Az előadás egyharmada próza, a kétharmada néptánc és kortárs tánc. És a dramaturgiai vonal mellett fogas kérdés volt a táncszínházi formavilág kigondolása. Egy ilyen témát nagyon nehéz eltáncolni néptánc elemekkel, ezért is fordultunk a kortárs koreográfiához. Most úgy érzem, hogy sikerült megtalálni azt a megoldást, ami hatásos és meggyőző" - összegzi a rendező.

"A Don-kanyar nem könnyű téma. Feldolgozásához meg kellett találni egy olyan történetet, amin keresztül jól meg lehet mutatni azt, hogy mi történt akkor, és mindezt úgy, hogy ne legyen didaktikus, szájbarágós, unalmas történelemóra, hanem izgalmas, érdekfeszítő és korszerű"

- meséli Szigeti Réka, az Udvari Kamaraszínház dramaturgja.

Szigeti Réka dramaturg és Kálló Béla rendező Forrás: Udvari Kamaraszínház

"Felhívtam egy katonai hagyományőrző ismerősömet, aki Lajtos Árpád katonatiszt visszaemlékezéseit ajánlotta a figyelmembe.

Amikor rákerestem a névre, kiderült hogy a katonatiszt felesége Dajka Margit Kossuth-díjas színművésznő volt.

Akkor éreztem úgy, hogy jó úton járunk. Az ő különleges kapcsolatukon keresztül meg lehet mutatni a háborút, és annak borzalmait, fel lehet villantani történéseket, és meg lehet mutatni ezek hatásait."

Margit és Árpád a fronton ismerkedtek meg, 1943-ban, és első látásra egymásba szerettek. Állítólag egy ukrajnai fellépésen egy fess tiszt segítette le a teherautó platójáról az akkor már ismert színésznőt. A fiatalember Lajtos Árpádként mutatkozott be, majd viccesen megkérte Margit kezét. Később ő lett a férje, akivel aztán közel 30 évet éltek együtt. Kalandos és vadregényes életút az övék. Lajtos Árpád vezérkari százados megjárta a frontot, volt orosz fogságban és könyvet is írt.

A darab alkotói rajtuk keresztül mutatják be a Don-kanyar történéseit. Kálló Béla rendező 1986-ból indítja a darabot, Dajka Margit halála pillanatától, és visszafelé haladva egy különleges "időutazó-kaland" részeseivé válunk. Az előadás egyik dramaturgiai szála az, hogy Lajtos Árpád folyamatosan írja a könyvét, ami nagyszerű lehetőség arra, hogy visszaugorjunk az időben, felidézve az emlékeket. Az ő élettörténetükön keresztül, a levelezésük és a visszaemlékezések alapján ismerhetjük meg a Don-kanyart.

Réka szerette volna kidomborítani és hangsúlyossá tenni a női oldalt, hogy a női nézőpontot bele tudja vinni a történetbe. Ebben nagy segítségére volt egyrészt Dajka Margit figurája, másrészt azok a korabeli levelek, amelyeket anyák írtak a fronton szolgáló fiaiknak, és amit katonák küldtek haza szeretteiknek.

A szereplők a Honvédelmi Minisztérium munkatársainak köszönhetően, részt vettek egy hadgyakorlaton Forrás: Udvari Kamaraszínház

Rékára és Bélára is mély hatást gyakoroltak ezek a dokumentumok. Réka meghatódva mesélte, hogy amikor felolvasták egymásnak ezeket az írásokat, bizony nem egyszer sírva fakadtak mindketten. Megrázó sorok, szeretet, tragédia és aggodalom egyvelege.

Kálló Béla elmesélte, hogy az előkészületek során a szereplők a Honvédelmi Minisztérium munkatársainak köszönhetően, részt vettek egy hadgyakorlaton, mert szerették volna, ha átélik azt a hangulatot, azt a légkört, amit a katonák megéltek annak idején. Volt ott gyalogsági bevetés, alakzati katonai elemek megismerése tisztelgéstől a fegyvertartásig, célzástól a kúszásig, és mindezek be lesznek építve az előadásba. Vagyis éles helyzetbe hozták a táncosokat és a színészeket. A saját bőrükön tapasztalták meg, milyen az, amikor támadásba lendülnek, vagy amikor visszavonulnak és menekülni kell. Ezek az érzelmek és hatások mind beépülnek a tudatukba, és segíteni fogják őket az alakok megformálásában.

Az előadás női főszereplője, Stelly Zsófia színművész nagyon örült a felkérésnek. A legnagyobb kihívás számára az, hogy megformálja Dajka Margit alakját, akit életének különböző szakaszaiban láthatunk: a halál árnyékában, otthon főzicskélő feleségként, érett házasként, hétköznapi eseményeken, színházi előadáson. Zsófi olyan riportokat, interjúkat bányászott elő az archívumok mélyéről, amelyek Dajka Margittal készültek, de újranézte a filmjeit is, hogy még jobban megismerje a mimikáját, a mozdulatait.

A tervek szerint az előadás bemutatója Szabadkán lesz, a Kosztolányi Dezső Színházban, október 27-én. Budapesten és Szabadkán egyidőben zajlanak a próbák.

Lajtos Árpád: Mészáros Gábor
Dajka Margit: Stelly Zsófia
Közreműködik a Vajdasági Kamara Táncegyüttes és a Fokos Együttes
Fénymester: Majoros Róbert
Zeneszerző: Szerda Balázs
Koreográfus: Táborosi Margaréta, Patyerek Csaba
Dramaturg: Szigeti Réka
Rendezte: Kálló Béla Jászai Mari-díjas

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.