Belföldi utazás, aminek nem a produktív élményszerzés a célja, hanem az egyedüllét

2019.07.30. 11:00

Három nap, két éjszaka, egy fő. Te már kerestél hasonló paraméterekkel szállást? Mégis ki az a bolond, aki egyedül utazik belföldön? Arról, hogy emberek hátizsákkal nekiindulnak a nagyvilágnak, sokszor lehet olvasni. Vakmerőségükben a megismerés, az élménygyűjtés hajtja őket, nem ritka, hogy utazásaikból fotósorozatot, kisfilmet készítenek. De mi van azokkal az utazókkal, akik csupán egymaguk szeretnének lenni, netán alkotnának egyedül, elvonulnának a belső gondolataikkal, az édes, mások által gyűlöletes magány megélése közben?

Magyarország gyönyörű, mégis a legtöbben idegen tájakra, más kultúrába vágynak, abban keresik az életigazságokat, önmagukat, pedig az ember mindig a saját közegében talál magához a legkönnyebben utat.

Ha kiszűrjük azokat, akik az Instagramon akarnak utazó bloggerként befutni, vagy hobbifotósból, videósból elismert művésszé, netán közszereplővé avanzsálni, akkor ott marad az a kis százalék, akik számára már a vonatállomásra, reptérre való belépéssel elkezdődik az egyszemélyes útmegélés. Kihívás a szeretteiktől távol lenni, az út során megélt élményeket bensővé tenni – anélkül, hogy akkor és ott másokkal megosztanák. Van ebben egyfajta tanulás is, ami közelebb visz minket a határainkhoz, újfajta megküzdési, problémamegoldó stratégiákkal ruház fel. Ám ez még mindig csupán kaland, némi önismerettel fűszerezve. Miként éli meg az, aki nem az egzotikumot keresi?

Utazz el pár napra teljesen egyedül, és éld meg a kikapcsolódás teljesen új formájátForrás: Shutterstock

Önmagunkkal, önmagunkban lenni félelmetes. Amikor ráeszmélünk olyan gondolatokra is agyunk legmélyén, melyekről addig fogalmunk sem volt, és kezdünk is velük valamit, az bátorság. Bátornak lenni pedig félelem nélkül nem lehet. 

Utazáskor jól akarjuk érezni magunkat: beszélgetni, élményeket gyűjteni, minőségi időt tölteni valakivel, akit szeretünk, kedvelünk, vagy legalább megmutatni neki, megosztani vele. Az, akinek az egyedüllét a célja egy-egy utazással, mindig a minimális szociális érintkezésre törekszik. Ő is gyűjt természetesen élményeket, de ezeket ott helyben dolgozza fel, fogadja be és alakítja át a saját hasznára.

Vegyünk egy példát:

  • A hagyományos utazó elmegy a Balatonhoz: képeket készít, beül a strandon lévő büfébe, hogy elmajszoljon egy lángost, igyon egy limonádét, igazodik az utazótársa igényeihez, fürdik a tóban, matracon napozik, talán kibérel egy vízibiciklit, beszélget, majd a nap végén kissé fáradtan visszaautózik az apartmanba, kiteregeti a nedves fürdőruhákat, törülközőket, este talán még jut ereje egy jóízű, borgőzös diskurzusra, majd lefekszik aludni. Ez pedig teljesen rendben is van. Jól érezte magát, pihent, élményekkel telve álmodik.
  • Egy „egyedüllét" utazó elmegy a Balatonhoz: nézi a nádtetős házakat, rácsodálkozik a mókusra, ami az úton előtte fut át, meg-megáll a nádas mellett, figyeli az élővilág keltette hangokat, melegben úszik egyet a tóban, majd tovább sétál, de idejének nagy részét egyedül tölti a szállásán – a kertben, teraszon, erkélyen. Gondolkodik önmagán, a világon, elengedőn összpontosít, és senkihez sem alkalmazkodik. Azt tesz, amihez épp kedve van, és ami számára elérhető. Véletlenül sem tekint az órájára, nem posztol a közösségi oldalakra, nem beszél telefonon senkivel.
A saját tempódban fedezheted fel a körülötted lévő világotForrás: Shutterstock

Joggal születhet meg az a kérdés, hogy mégis miért vágyna valaki egy ilyen üdülésre?  A befelé fordulásra nem mindenkinek van szüksége, de akinek igen, annak egyszerűen muszáj időnként elvonulnia. Ez természetesen nemcsak utazással valósítható meg, a pár órás otthoni egyedüllét is, amikor nincs „házi feladat", megélhetővé teszi ezt a töltődést. Ugyanakkor sokkal könnyebb és intenzívebb, ha ezt mégiscsak egy másik helyen teszi.

A tökéletes elvonulást nehéz megvalósítani, hiszen a legtöbb ember életében vannak olyan szerettek, akik igénylik a napi kapcsolattartást: gyerekek, férj, feleség, fiatalabbak esetén szülők. Ha felismerjük a magány iránti vágyat magunkban, kötelességünk tekintettel lenni azokra, akikben ez nem él. Értessük meg velük – ami nem egyszerű feladat –, hogy mit is jelent számunkra az a három nap egyedüllét, és tegyünk olyan kompromisszumokat, melyek segítik őket az elfogadásban – mint például a napi 1-2 telefonhívás.

Ne a családod, a hétköznapi életed, a munkád elől menekülj az egyedüllétbe! Azért válaszd, mert vágysz rá, mert szereted magad annyira, hogy eltölts vele pár napot, mert a végén feltöltődve, önismeret terén előrébb lépve csatlakozol ismét a szociális közegedhez! Ismétlem, erre nem mindenkinek van igénye, szüksége, lehetősége pedig még kevesebbnek.

 

Balatonbelföldi utazásmagányegyedüllétegyedülutazni