"Átalakult a műveltség szerkezete" - Bányai Gáborral, a Szerencsekerék és a Zsákbamacska készítőjével beszélgettünk

Az utóbbi időben több klasszikus vetélkedő is visszatért a TV2-re. A sort a Szerencsekerék nyitotta, mely Kasza Tibi vezetésével újra a csúcsra ért, és napról napra kiemelkedő nézettséget hozott. Ehhez hasonló számokat várnak a most felélesztett Zsákbamacskától is, mely rögtön a vasárnapi premierjével megmutatta, hogy bizony sokan vannak még azok, akik emlékeznek erre az ikonikus műsorra. A retró vonaton pedig nincs fék, ugyanis a harmadik klasszikus game show a sorban az Ütős ötös lesz, mely az Egyesült Államokban egyike a nagy régi formátumoknak.

A Szerencsekerék és a Zsákbamacska kreatív stábjának egyik oszlopos tagja, Bányai Gábor már régi motoros a szakmában. Olyan műsorokon dolgozott, mint az Áll az alku és a Maradj talpon!, de volt a Magyar Televízió egykori elnökének, Hankiss Elemérnek is a helyettese. Ott volt, amikor a kilencvenes évek derekán megvették és elindították a Zsákbamacskát, így pontosan ismeri ezt a formátumot, mely most többek között az ő irányításával tért vissza a képernyőre.

Ott volt a Zsákbamacska indulásánál, de hogyan is került ez a műsor a Magyar Televízióhoz?

– A rendszerváltásig a Magyar Televíziónak nem volt semmilyen nemzetközi jogi egyezménye a műsorokat illetően. Rengeteg vetélkedő futott a tévében, köztük számtalan saját fejlesztéssel és voltak olyanok is, – hogy finoman fogalmazzak – amikor egy kicsit elloptuk a külföldi formátumot. Régen Magyarországon még nem létezett az a metódus, ami ma már mindennapos, sőt elvárás, hogy megvesszük egy külföldi műsor licenszét és ez alapján elkészítjük a saját változatunkat.

– A rendszerváltás után Hankiss Elemér lett a Magyar Televízió elnöke, én pedig a helyettese, és elhatároztuk, hogy ettől kezdve mindent szabályosan, tisztességesen csinálunk, minden műsornak megvesszük a jogait. A Zsákbamacska már ebben a korszakban készült. Ebben az időben tagja voltam az amerikai tévéakadémiának, ismertem a műsor formátumának tulajdonosát, és így került a látóterembe. A Rózsa Gyuris eredeti elkészítésében nem, de az előkészítésben még részt vettem.

Ezért gondoltak önre a TV2-nél, mikor felmerült, hogy ez is visszatér?

– A TV2 nagyjából két és fél évvel ezelőtt keresett meg, mert tudták, hogy közöm volt a mára már retrónak számító vetélkedők elindításához. Így kezdtünk el dolgozni először a Szerencsekereken, melynek már az első évada is remek nézettséget hozott, de a második hatalmas siker lett. Nem gondoltuk, hogy ilyen számokat hoz majd, de bíztunk benne. Kihívás hozzányúlni ezekhez a régi, klasszikus, ismert és szeretett vetélkedőkhöz, mert ami két vagy három évtizede működött, az ma már nem feküdne a tévézőknek.

Min kellett változtatni?

– Ma már nem elég az, ha csak pörgetjük a kereket, kellenek a műsorba játékos elemek. Sokkal több játék, móka és kacagás kell a mai vetélkedőkbe, és olyan műsorvezetők, akiknek jól áll, ha váltogatni kell a stílusok között. Kasza Tibi és a Zsákbamacska esetében Joci és Peti is mind olyanok, akiket a nézők szeretnek, és olyanok, mint egy jó ismerős, egy jó barát, aki képes jókedvre deríteni, szórakoztatni a nézőt. Majka és Joci ráadásul egy olyan páros, hogy ha ők elszabadulnak, akkor ott kő kövön nem marad, már persze jó értelemben.

– A Zsákbamacska is egy olyan műsor, amelyre sokan emlékeznek, de felnőtt egy olyan generáció, amely azt sem tudja, hogy ez létezett egykor. Ilyen az én lányom is, és nekünk nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok számára is élvezhetővé kellett tennünk ezt a vetélkedőt. Így az egész család együtt nézheti, együtt szórakozhat rajta, mert mindenki megtalálja benne azt, amiért őt kikapcsolja.

Ma már nem is működnének mondjuk a klasszikus, kérdés-felelet formájú vetélkedők?

– Átalakult a műveltség szerkezete. Rengeteg dolgot nem kell megtanulni, nem kell tudni a tényeket, mivel minden ott van az interneten. Ma arra van szükség, hogy tudjunk improvizálni, gondolkodni, hogy jól tudjuk magunkat érezni, és azt kellene megtanulnunk, hogy hogyan oldjunk meg bizonyos problémákat.

– Ezek a vetélkedők pedig ezekre a készségekre és képességekre épülnek, nem a tárgyi tudást tesztelik, hanem azt nézik, hogy a játékosok hogyan kezelik az adott helyzetet, hogyan oldják meg a váratlan szituációkat. Itt nincs stressz amiatt, hogy tudsz-e egy választ vagy sem, mert nem felelni kell, hanem játszani, dönteni és ez, amennyire egyszerűnek tűnik, annyira nehéz feladat. A feszültség itt is megvan, akár egy kvízben, mert a néző együtt tud érezni a játékosokkal. Szeretünk szurkolni, izgulni azért, hogy másnak sikerüljön, és ezek a game show-k ezért népszerűek mind a mai napig.