Tiltott csókok, rejtett szenvedély – Így kezdődött a filmes erotika botrányos története

Mi számít túl soknak a vásznon? Egy csók, ami pár másodpercnél tovább tart? Egy meztelen váll? Egy nyögés, amit nem vág ki az utolsó pillanatban a rendező? Ma már szinte természetes, ha a filmvásznon megvillan egy aktus, de nem volt ez mindig így. A mozi történetében hosszú út vezetett odáig, hogy a szerelem testi oldala is helyet kapjon történetmesélésben — és volt idő, amikor már egy érintés is elég volt ahhoz, hogy kivágják a jelenetet. Most végigmegyünk ezen az úton: az első csóktól az első szexjelenetig.

Filmtörténeti utazás — Te tudod melyik volt az első szexjelenet?

Az első filmes csók — Amikor még ez is sok volt

1896-ban, egy A csók című 18 másodperces némafilm teljesen kiakasztotta a közvéleményt. A mozi még gyerekcipőben járt, de két színész — May Irwin és John C. Rice — elcsattant csókja máris elindította az erotika filmes ábrázolásának történetét. A nézők egy része a vászon előtt tiltakozott, másik része rajongott érte — de egy biztos: mindenki beszélt róla.

A Hays-kódex — A „három másodperces csók” kora

1934-től 1968-ig az amerikai filmipart vaskézzel irányította a Hays Code, ami szó szerint megszabta, hogy meddig tarthat egy csók, hogyan ülhetnek egymás mellett a karakterek, sőt még azt is, hogyan fekszenek ágyban — természetesen külön. A csók legfeljebb három másodpercig tarthatott, és a „túlzott testi vonzalom” már önmagában is cenzúra alá esett. Az alkotók azonban nem hagyták magukat: Hitchcock például a Forgószél című filmben több rövid csókot fűzött össze úgy, mintha az egyetlen hosszú lenne.

Szenvedély a szabályok között — A hosszabb csókok kora

A Elfújta a szél (1939) például már merészen közelített a romantika ábrázolásához. Rhett és Scarlett csókja nemcsak hosszabb volt a megszokottnál, hanem valódi érzelmi feszültséget is sugárzott. Ez a fajta, „csók a tűréshatáron” mozgott, a jelenet már a szenvedélyt célozta meg, miközben még mindig a szabályok határán belül maradt.

Meztelenség és orgazmus — De finoman

Hedy Lamarr Eksztázis (1933) című filmje volt az első, amelyben meztelen női testet mutattak — és még egy (nem kifejezetten ábrázolt, de egyértelmű) orgazmusjelenetet is. Bár a film nem amerikai volt (csehszlovák), mégis világszerte botrányt okozott. Lamarr fürdőjelenete, majd a gyönyörre utaló arckifejezése forradalmi lépés volt a női szexualitás mozgóképes megjelenítésében.

Az első valódi szexjelenet — Tabuk nélkül

1967-ben a svéd I Am Curious (Yellow) valódi áttörést jelentett: a filmben egyértelműen ábrázolták a szexet, penetrációval együtt. Bár nem pornográf céllal, hanem társadalmi kérdéseket boncolgatva készült, mégis olyan explicit volt, hogy több országban betiltották. Ez volt az első alkalom, hogy a mozi nyíltan kimondta: a szex nem csak utalás lehet — hanem látvány is.

Botrány és szenvedély — Amikor már semmit sem rejtettek el

Bernardo Bertolucci Az utolsó tangó Párizsban (1972) című filmje Marlon Brandóval és Maria Schneiderrel egy új korszakot nyitott. A filmben nemcsak intenzív érzelmi viharokat láttunk, hanem egy ikonikus jelenetet is, amelyben vajat használnak síkosítóként — a színésznő elmondása szerint az ő beleegyezése nélkül. Ez a jelenet ma már etikai kérdéseket is felvet, mégis a filmes erotika egyik legemlékezetesebb darabja lett.

A szex „művészi” megjelenése — Ma már természetes?

A 90-es évektől kezdve az erotika már nem számított tabunak, csak kérdés volt: miért és hogyan jelenítik meg? Az Elemi ösztön jéghideg csábítása, a Tágra zárt szemek zárt ajtók mögötti világa, vagy éppen a Nymphomaniac kegyetlen őszintesége mind azt mutatják: ma már nem a testiség a botrány — hanem az őszinteség.

A mozi sokáig csak finoman suttogta, amit ma már  nyíltan meg mer mutatni. Egykor egy három másodperces csók is megdöbbentette a nézőket — ma pedig már az sem biztos, hogy egy aktus megrendít bárkit. De egyvalami nem változott: az intimitás filmre vitele mindig több, mint puszta meztelenség — a legmélyebb emberi kapcsolataink tükre.