1997. augusztus 31-én Diana hercegné mindössze 36 évesen vesztette életét a párizsi Alma alagútban történt autóbalesetben. Amikor holttestét hazaszállították a Northolt repülőtérre, az utcákat hatalmas tömeg lepte el.
„Az útvonalat is meg kellett változtatnunk, mert mindenhol emberek álltak, akik látni akarták őt. A halottaskocsira özönlöttek a virágok. Ilyet még soha nem éltem át” – idézte fel John Swain rendőrtiszt.
Jayne Fincher királyi fotós szerint ekkor született meg egy új szokás: „A virágdobálás spontán indult, és pillanatok alatt nemzeti rituálévá vált. Jól mutatta, mennyire mélyen megérintette az országot Diana halála.”
Negyedszázaddal később, 2022 szeptemberében II. Erzsébet királynő koporsóját szállították Skóciából Northoltba. A jelenet pedig megismétlődött: esőben álló tömegek sorakoztak az utak mentén, csendben figyelték a menetet, majd virágokkal borították be a halottaskocsit.
„Ugyanazt láttuk, mint Diana hercegné idején. Ez is mutatja, miért van a monarchiának ennyire különleges helye a britek életében” – mondta Robert Hardman királyi szakértő.
A nap, amikor Diana meghalt című dokumentumfilm óráról órára követi a tragédia eseményeit: a párizsi balesettől egészen addig, míg a koporsót a St. James’s Palace-ba vitték. A film felidézi azt is, hogyan közölték a tragédia hírét Erzsébet királynővel, és hogy a fiatal Vilmost és Harryt úgy próbálták megkímélni a sokktól, hogy eltávolították a tévéket és rádiókat a kastélyból.
Tina Brown királyi életrajzíró szerint Diana hercegné halála azért váltott ki ilyen erős reakciót, mert az emberek úgy érezték, együtt nőttek fel vele. „Minden hibája ellenére ő maradt a nép hercegnője. Halála a 20. század második felének egyik legnagyobb ügye volt” – fogalmazott.
A nemzeti gyász mélységét jól mutatja az is, hogy Diana halálának reggelén a brit áramhálózatot rekordszintű terhelést érte: milliók egyszerre tették fel a vízforralót, miközben bekapcsolták a televíziót. „Ez tipikusan brit reakció: főzz egy teát, és ülj le a tévé elé” – tette hozzá Brown.
Diana hercegné temetését 1997. szeptember 6-án csak Nagy-Britanniában 32 millióan nézték élőben. Amikor a halottaskocsi Londonból a családi birtokra, Althorpba indult, ismét virágokat dobáltak elé – épp úgy, ahogy negyedszázaddal később II. Erzsébet királynő utolsó útján is tették a britek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.