Őrszemek: sorozat a francia szuperkatonákról, akik simán felveszik a versenyt Amerika Kapitánnyal

A látványos, nagyköltségvetésű sci-fik terén eddig az amerikai stúdiók vitték a prímet, de az Őrszemek meglepően magabiztosan áll be melléjük a sorba. A háborús science fiction széria egyszerre idézi meg a képregényfilmek világát és az első világháborús frontok hangulatát, de közben erős egyedi arculatot teremt.

Őrszemek: a franciák válasz a szuperhős-univerzumokra

Az Őrszemek alkotói – Guillaume Lemans, Xabi Molia és Raphaëlle Richet – nagyot mertek álmodni. A sorozatot Édouard Salier és Thierry Poiraud rendezték, és nem nehéz felfedezni benne a nagy elődök hatását: a kritikusok Amerika Kapitányt, Ridley Scott Szárnyas fejvadászát vagy a háborús jelenetek intenzitása miatt Sam Mendes 1917 című filmjét is meg szokták említeni az alkotással kapcsolatban. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az Őrszemek olcsó másolat lenne. A történet kifejezetten eredeti, a sorozat saját hangon beszél hatalomról, háborúról és az emberkísérletek morális dilemmáiról. Az első évad ősszel debütált, az epizódok pedig már elérhetők a CANAL+ streaming-szolgáltató katalógusában.

Képregényből a lövészárkokig

A széria Xavier Dorison és Enrique Breccia képregényeit dolgozza fel. A cselekmény az első világháború idején játszódik, a frontvonalak kegyetlen valóságát és a tudomány határainak nem éppen veszélytelen tágítását állítva középpontba. Főhősünk, Gabrielle (Louis Peres) a francia–német fronton szenved súlyos sebesüléseket, majd az arrasi hadikórházba kerül. Egy éjszaka azonban különös alakok jelennek meg az ágya mellett: egy titkos kutatócsoport ismeretlen eredetű injekciót ad be neki, majd Párizsba szállítják egy titkos laboratóriumba. Itt derül ki, hogy a „megfelelőnek” ítélt katonák szervezetébe Dyxenal nevű szérumot fecskendeznek, hogy élő fegyverekké, szuperkatonákká formálják őket.

A front után a történet Párizs sötétebb negyedeibe is elvezet. Fontos szereplő a Báró, egy bordélyház tulajdonosa, aki a város alvilági köreinek egyik kulcsfigurája. Nála él Roxanne (Aurore Broutin), a különleges képességekkel rendelkező fiatal nő, akiről hamar kiderül, hogy kulcsszerepe lesz a kísérletek és a háttérben zajló hatalmi játszmák alakulásában.

Az évad nyitóepizódja egy pillanatig sem finomkodik: a néző rögtön szembesül Gabrielle fájdalmas átalakulásával, a labor sötét titkaival és egy brutális rajtaütéssel. A sorozat már a kezdéskor világossá teszi, hogy nem fél a háború kegyetlenségét és az emberkísérleteket nyersen, illúziók nélkül bemutatni.

Háborús pokol és sci-fi látványvilág

Az Őrszemek egyik legerősebb pontja a vizuális megvalósítás. A lövészárkok, a sáros frontvonal, a hadikórházak és a párizsi külvárosok legalább annyira hitelesek, mint a titkos labor futurisztikus berendezései vagy a szuperkatonákhoz kapcsolódó effektek. A díszletek, jelmezek, kellékek és vizuális effektek színvonala simán hozza a nagy amerikai produkciók szintjét. A sorozat egyszerre működik háborús drámaként és sötét hangulatú science fictionként: az egyik oldalon a lövészárkok embertelen valósága, a másikon a technológia és a hatalom összefonódásának rémisztő következményei állnak.

Kinek érdemes megnézni?

Az Őrszemek elsősorban azoknak szól, akik szeretik a háborús filmek feszült, komor hangulatát, és nem riadnak vissza a keményebb jelenetektől – de ugyanúgy élvezni fogják azok is, akik a morális kérdéseket boncolgató sci-fiket részesítik előnyben. Az első részek alapján a sorozat nemcsak a zsáner rajongóinak, hanem a minőségi európai sorozatokat kereső nézőknek is új kedvence lehet.