Heti útravaló Müller Pétertől - 103. rész

Minden ember egy másik csillag. Sőt, egy másik naprendszer. Nincs olyan csillagközi utazás, amellyel fölfedezhetnéd a másik embert. Érezni a bőrével, hallani a fülével, nézni a szemével lehetetlen, mert ő egészen mást érez és hall és lát, mint te. Minden más benne. Hiába a barátod. Hiába a szerelmed. Hiába a gyereked. Bár minden teremtett emberben Isten lelke él, de egy egészen más kalandban van benne, mint a tiéd - minden ember egy külön univerzum.

Egyetlen út visz hozzá: a szeretet. Nem az érzelmi szeretet! Nem a ragaszkodó, meleg, jósággal teli szeretet, nem is a megértés. Hanem az átélés. Az „Én Te vagyok” és a „Te Én vagyok” élmény. Ha szeretsz valakit, át tudod élni. Belebújsz. És ki tudsz nézni a szemén. Lelkének múltjában tudsz járni. Fáj a fájdalma, és vele együtt kacagsz, vagy buggyannak ki a könnyeid. Tudod, hol van benne a gubanc. Sejted a sorsát. Gondolod a gondolatait. Megismered ördögeit és angyalait.

Látod, hogy miért nem lát - mert amíg benne vagy, te is rövidlátóvá válsz. Éled az összes hiedelmét, tévedését, sejtelmét. Úgy, mintha mind a tiéd lenne. Tudsz a fejével gondolkodni, és a lelkével érezni, és még az sem lehetetlen, hogy úgy érzed néha, mintha az ő szíve benned verne.

Átélted már ezt egyszer, amikor embrió voltál! Csak emlékezned kell rá, milyen az, amikor egyetlen szív éltet egy ÉN-t és egy TE-t, és amikor a TE anyaszíve fél és szorong, és benned is sebesebben szalad a vér, féled az anyád félelmét, és átéled örömét, ijedelmét; benned rezeg az ő rezgése is.

Vannak pillanatok, amikor ezt felnőttkorban is megéljük. Úgy hívjuk, léleklátás. Ez nem passzív „kívülről” szemlélés, hanem belebújás. Azzá válsz, akit megismersz. Bölcs anyák néha képesek erre. Hogy megismerjék a gyermeküket. És otthonosan eligazodjanak az ő idegen univerzumában, melynek más törvényei vannak, mint az övéknek.