Kezd igazán hideg lenni, és a tél beálltával sokan megfelelő ruházat, illetve ismeret hiányában beszüntetik a szabadtéri sportot. Rosszabb esetben tavaszig egyáltalán nem mozognak, jobb esetben a fitnesztermek mélyén spinningelnek - szobakerékpároznak -, illetve a futópadokon gyűjtik a kilométereket.
Mielőtt az előbbi mellett döntenél, vagyis teljesen leállnál a mozgással télre, fontold meg a hátrányhegyek miatt! A rendszertelen életmód komoly megterhelésnek teszi ki a szervezetet, mert a változás - lehet akár jó irányú, akár rossz irányú a fejlődés - stresszhelyzetet jelent, ami kockázatokkal jár.
A teremben történő edzés sokkal kevésbé káros a szervezetre, sőt, vannak helyzetek, amikor kifejezetten előnyös lehet. Szmogban például, ami egy évben többször tíz napon át nehezíti a nagyvárosokban lakók életét, vagy hideg szélben, esőben, extrém hidegben nemcsak az idősebbeknek, szívbetegeknek kell óvatosan terhelni a szervezetüket, hanem mindenkinek, így a sportolóknak is.
A rehidráció - vagyis a megfelelő folyadékbevitel - is könnyebb teremben, mint szabadban.
A ritmusfutás felmérését, versenysebességünk meghatározását, vagy hogy milyen sebességgel meddig tudunk futni – ha nincs GPS karóránk, vagy „okosabb” telefonunk -, ugyancsak könnyebb a szalagon meghatározni.
A helyes mozgás kialakításához egyszerűbb képzett szaktanácsadót találnunk, mint kint a szabadban az útszélen.
Mégis essen szó a hátrányokról is a számtalan előny mellett. A futószalagon való futás természetellenesen sima, túl kemény, illetve - különösen rossz ritmusú - rugalmas felületen történik, a változatlan terhelés pedig változatlan, állandó pontokon terheli az ízületeket, és főleg a gerincoszlopot. Ez fájdalom és sérülés kialakulásához vezethet, gerincsérüléssel bajlódónak nem is javasolt. Ezért tegyünk néhány apró változtatást, mert már azzal is alaposan megváltoztatjuk a terhelés pontjait.
Ne feledd: szalagon futásnál érdemes rendszeresen váltogatni a lejtő dőlésszögét, még ha kismértékben is. Sokan 0%-os, azaz sík futófelületen futnak a kinti felkészüléshez, ami nem elégséges, hiszen a természetes futásnál létrejövő légellenállást eleve 2%-os emelkedővel tudjuk modellezni. És ezért van az, hogy túl sok benti síkfutás után - ha nem utánoztuk a valós viszonyokat - nem megy a kinti síkfutás, mert mást gyakoroltunk, mint a valóság.