Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 369. rész.
Bölcs ember számára nincs megrázóbb, részegítőbb és felszabadítóbb pillanat, mint amikor rádöbben arra, hogy nincs igaza!
Végre szabad vagyok! Végre repülhetek! Végre nem köt az „eszmém", mert kiderül, hogy csak a rögeszme volt. Valamennyien hazaszálló vándormadarak vagyunk. A lenti táj változik, a föld más, a felhők jönnek-mennek, alattunk országok, hegyek, mezők, erdők, tengerek maradnak el – végleges otthonunk nincs, sehol sincs, s ha valahol leszállunk, ott csak vendégek vagyunk, átutazók, mert tovább kell szállni.
Minden „világnézet" változik, mert mi is, és a világ is változik. Örömünk maga a repülés.
Az emberi eszmélés mindig új és új világokat fedez fel, de sokáig nem időzhet benne, mert vonzza a nem ismert célja. Egyetlen, világokon átívelő gondolatunk van, ami nem változik.
Az, hogy nem vagyunk egyedül. Vannak társaink.
Az egyetlen érzés és egyetlen gondolat, amit születésünktől a halálunkig, sőt még az után is őriznünk kell, hogy vannak társaink. Akkor is, ha nem látjuk őket a sűrű ködben. A SZERETET az egyetlen világnézet, ami nem változik.
