Müller Péter: Magányunk oka rendszerint ez

2019.05.28. 15:00

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 387. rész.

Tegnap kinyújtottam a kezemet valaki felé, és nem vette észre. Ma felém nyújtotta ki valaki, s én nem vettem észre. 

Elmegyünk egymás mellett. És ez még nem a legnagyobb baj. Hanem az, hogy észre sem vesszük. Magányunk oka rendszerint ez. Elidegenedtünk egymástól. Nem vesszük már a jeleket. S nem is merjük már leadni. Ez a mondat a barátságra és a párkapcsolatra vonatkozik, de jelenthet nagyobb közösséget is. Manapság „nyitni" azt jelenti, hogy az ember veszélynek teszi ki magát. Mert ez a mondat odaadást és befogadást is jelent, végső soron. Hogy fogadjak magamba valakit, aki fél odaadni magát, s nem is akarja talán? És én mit keresek egy másik életében, akinek nélkülem is van baja elég, s nem is egészen normális talán. Nem félek leírni ezt a szót. A mai ember oly mértékben a zűrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen.
De legalább tudjuk, hogy így van.
S törekedjünk arra, hogy ne így legyen.

Forrás: Shutterstock
Müller Péterlélekmagánybölcsesség