Marton Adrienn Egerben járt a családjával

2017.05.05. 17:00

A hazai városok közül nemrégiben Egerbe utaztunk a családdal, ahol a történelmi helyszínek bejárása mellett természetesen egy kis gasztronómiai kitérőt is tettünk.

Először a híres egri várat néztük meg, amelyet várvédők – Dobó István kapitány parancsnoksága alatt – sikeresen megvédtek az Oszmán Birodalom túlerőben lévő seregétől. Szeretem a nagy múltra visszatekintő helyszíneket meglátogatni, hiszen mindet valamilyen különleges hangulat járja át, és kézzelfoghatóvá válik a történelem egy szelete.

Ezek után az egri minaretbe vezetett az utunk, aminek a tetejére feljutni bizony komoly lelki és persze fizikai erőt kíván. 97 lépcsőfok vezet ugyanis a 26 méter magas erkélyhez, ahonnan páratlanul szép kilátás tárult elénk, így azt mondhatom, hogy minden lépést megért.

Először a híres egri várat néztük megForrás: AFP/Yvan Travert

A fiaim nagy örömére meglátogattuk az egri csillagvizsgálót is a líceumban, amelyet Specula néven gróf Eszterházy Károly egri püspök alapított a 18. században, és a kor legjobb csillagászati műszereivel szerelték fel. Ám nem csak a torony tetején voltak érdekességek. Az épület hatodik emeletén található varázsteremben alapvető fizikai jelenségekkel találkozhattunk, interaktív kísérletekben vehettünk részt, amit a fiaim egyszerűen imádtak. A tizedik emeleten egy camera obscura, vagyis egy sötétkamra működik, ahol egy fehér asztalra kivetített képen csodálhattuk meg a város nevezetességeit. Hatalmas élmény volt mindnyájunk számára.

Az ismerőseink ajánlottak egy helyi "vadászéttermet", ahol csupa vadhúsból készült finomság és autentikus hangulat fogadott minket.

A pincérek roppant kedvesek voltak, és egy idős úr szolgáltatta a muzsikát egy zongora kíséretében. Csupa-csupa mai slágert, ismert zenét dolgozott fel sajátos stílusban, ami megalapozta a hangulatunkat az estéhez.

Levesként szarvasgulyást kértünk házi csipetkével. A hús puha és omlós volt, a fűszerek tökéletesen kiemelték az ízét, a csipetke pedig pont olyan volt, ahogyan a nagymamám is szokta készíteni.

Főételnek vaddisznót ettünk a férjemmel, én kipróbáltam a vaddisznópofát. Marhapofát már többször is ettem, és elég kényes fogás, hiszen nehéz jól elkészíteni. Félve kóstoltam meg eleinte, de meg kell, hogy mondjam, pazar ízélmény fogadott. A pofa állaga olyan volt, amilyennek lennie kell. A vargányás szósz pedig lágyította a vadhús karakterességét.

Levesként szarvasgulyást kértünkForrás: Thinkstock

Desszert gyanánt nagy palacsintaimádóként mindannyian lángoló Gundel-palacsintát kértünk, ami megkoronázta az esténket. Borkóstolóra most nem jutott idő, de megbeszéltük a férjemmel, hogy legközelebb, ha visszatérünk, biztosan iszunk a messze földön híres egri borokból is.

Marton AdriennEgergasztro