II. Erzsébet királynő ikonikus táskája: ezért nem láthattuk soha a Launer ridikül nélkül

„Szívszorító, hogy élete utolsó napján az én táskámat viselte" - mondta Gerald Bodmer, a Launer vezérigazgatója annak idején II. Erzsébetről.

A táska a jellegzetes arany babérkoszorús csatjával már régóta a királynő klasszikus stílusának szimbóluma volt. Őfelsége az ésszerű divat híve volt, sosem volt túl hivalkodó, de mindig kifinomult ízlésről tett tanúbizonyságot. Visszafogott dizájnjával az ikonikus Launer ridikül pont olyan megbízhatóságot sugárzott, mint maga a királynő. A brit kézműves ipar egyik ékköve tartós alapanyagokból készült mindig, praktikus mégis stílusos kiegészítő. Pont olyan méltósággal szolgálja tulajdonosait, ahogy II. Erzsébet szolgálta Angliát és a Nemzetközösséget. A királynő és a táskája tökéletes tükörképei volt egymásnak.

A vállalatot 1940-ben Sam Launer alapította, majd 1981-ben Gerald Bodmer, a zenészből lett kiegészítő-császár vette át. II. Erzsébet már 1968-ban megbízást adott a cégnek, ám akkor még nem ragaszkodott ennyire a kiegészítőhöz.

Azelőtt II. Erzsébet inkább ajándékba kapott Launer táskákat, de ez nem azt jelentette, hogy a királynő ezeknek örült is. Bodmer nekilátott, hogy új formákat tervezzen, amelyekről tudta, hogy őfelségének tetszeni fognak.  

„Egy idő után sikerült meghívnom a gyárba, el is jött, és az egész délutánt ott töltötte. Nagyon érdeklődő volt. A legtöbb hölgyet csak a divat érdekli, de ő azt is tudni akarta, hogyan készítjük a táskákat" - mondta Bodmer. Hozzátette, a királynő nagyon is tisztában volt a brit feldolgozóipar kihívásaival - a gondok a növekvő külföldi import miatt merültek fel. II. Erzsébet felismerte a brit márkákhoz való hűség fontosságát - a hazai kézművesség támogatása, és az örökség megőrzése miatt. Abban, hogy elkötelezte magát a Launer mellett a hazai vállalkozások felemelkedésének esélyét látta. Ahogy Bodmer találóan fogalmazott: „Természetéből fakadt, hogy a brit vállalkozásokat támogatja."

Bodmerre maradandó benyomást tett a királynővel való találkozás.

„Jó humorérzékkel áldotta meg a sors, olyan volt, mint a szomszédasszony, egyáltalán nem volt rajta semmi kirívó” - emlékszik vissza. II. Erzsébet időt szakított a Launer műhely dolgozóival való beszélgetésre. „Minden alkalmazottammal beszélt, teázott velünk. Fantasztikus volt.” A gyárlátogatás egy életre szóló kapcsolat kezdetét jelentette.

A Launer igazodott II. Erzsébet igényeihez

Ahogy teltek az évek, Launer alkalmazkodott a királynő változó igényeihez. A táskák kialakításán úgy változtattak, ahogy az uralkodó idősödött.

„Olyan darabokat készítettünk, amelyeket idősebb korában is tudott hordani, kivettük belőlük a súlyt” - magyarázta. Ezzel a kényelmét akarták szolgálni.

Bár a legenda szerint II. Erzsébet több száz Launer kézitáskát birtokolt, Bodmer eloszlatta ezt a mítoszt.

„15 vagy 16 darabja lehett” - árulta el, hangsúlyozva a királynő stílusérzéke mögött meghúzódó gyakorlatiasságot. A táskáihoz nagyon kötődött, Bodmernek többször is elmondta, a kiegészítők nélkül úgy érezte, hiányos az öltözéke.