Béla kapja a bogyót - csajozik a facér pasi

Béla megismerkedésünk másnapján átugrott, hogy megszerelje - igazi ezermester - a kis klozetem szellőzőjét, amelyben elmozdult valami cső, így egy ideje ugyan marha jó illatok áramlanak valamelyik gourmand kedvű szomszéd konyhájából a vécémbe, csak zavart a gondolat, hogy alkalmasint miféle szagok mehetnek ki tőlem a másik oldalon a gourmand konyhájába.

Nézegettem a szellőzőnél ágaskodó Béla hátsóját, és arra gondoltam, fix, hogy legalább annyi bula rástartolt már, mint az enyémre. De Béla sem moccant arrébb az asszonya mellől, kamion tudta csak szétzúzni a tegnapjait, ahogy én se fickándoztam, amíg el nem sodorta páromat egy-két hülyeség, néhány hétköznapi balfogás svungja, amelyek mögött ugyancsak ott lapul olykor pár száz lóerő.

Amikor Béla végzett, kinyitottunk egy üveg bort, és elmeséltem, hogy most éppen Barbara és Cilike mellett vagyok magányos, ami technikailag úgy működik, hogy a gógyis Barbara nem hajlandó tudomásul venni Cilikét, hiába olvas róla, mert lenézi. Cilike pedig simán elhiszi, hogy Barbara már évek óta tartó kapcsolat, amit nem lehet kapásból leépíteni. Cilikének amúgy meg egyáltalán nem erőssége az írott szó, mert ha az lenne, tutkó nyafizna a jegyzeteim miatt.

Különben az is lehet - fejtegettem Bélának -, Barbara már magától is leépült, mert mióta rávágtam az ajtót, totál felszívódott, biztos azt is zokon vette, hogy nem reagáltam a harminckét telefonos próbálkozására, miközben Cilikével toltuk. Másfelől Barbara azért korrekt csaj, álltam ki kicsit mellette, mert úgy lépett le a kérómból, hogy előbb keresett pótkulcsot, amivel bezárta, majd a kulcsot bedobta a postaládába. Szóval úrinő, nem kérdés, hogy jobbat érdemel nálam.

Béla vigyorgott, szerinte pont, mint az orosz rulett, amit játszom a jegyzeteimmel. Majd kérdezte, mi a pálya Erikával, Cilike kollégájával, mert levette, nekem is bejön a csaj. Mondtam, bocs, és én is vigyorogtam, csak kínosan, de Béla leintett, nyugi. Erika neki is annyira komoly, mint nekem.

Elmesélte, hogy miután felborult az élete, évekig nőre rá sem nézett, de most elvben jobb a helyzete, mint az enyém, mert van egy tanítónő, és az komoly, mellette Béla tuti nem lenne magányos, csak annyi a bibi, hogy a szexnél elakadnak a dolgok. Kérdeztem, miért nem akarja a csaj, mire Béla közölte, nagyon is akarja, csak neki nem megy.

Ennek nagyon megörültem, mert zavart, hogy nem tudtam, mivel háláljam meg Bélának a szellőző reparálását. Hülyén vette volna ki magát, ha a zsebébe nyomok egy ezrest, kösz a slozit, de így megoldódott a probléma. Ott voltak a bogyóim, amelyeket Barbara kedvéért szereztem be, amikor úgy tűnt, spontán nem tudom levarrni, de aztán kiderült, letudom, és nem kellenek a bogyók.

Kihoztam a hálóból a cuccot, kértem Bélát, fogadja el, és azt is, ne nagyon olvasgassa a mellékelt utasítást, mert a mellékhatások tekintetében azt hinné, ki akarom nyírni, pedig nem, higgye el, oké az anyag, fasza lesz, ha bekapja. - Kösz, tesó! - mondta Béla, és látszott is, hogy tök hálás.

Akkor valahogy az öcsém, Andris jutott az eszembe, akivel persze sosem dumáltunk, mert nagyon belehúzott, állatira itt akart már lenni, végül a kelleténél korábban érkezett. Naná, hogy visszarendelték, kis kíváncsi, egyem a szívét, sosem tudta meg, miből maradt ki.