Rossz iskolát választottunk?

Azt, hogy a gyerek habitusának milyen típusú iskola felel meg a legjobban, nehéz eldönteni, ahogy az is fogas kérdés, hogy például az alapvetően csendes, könnyen beilleszkedő csemetét szabad-e kitenni egy poroszos fegyelemmel nevelő iskolának, vagy akkor teszed jól, ha a liberálisabb szemléletet kínáló iskolák közül választasz.

Egyáltalán lehet ma iskolát választani hazánkban?

A közoktatási törvény szerint a szülőt megilleti a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának a joga. E jog alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát. Vagyis a szülő szabadon dönthet az intézmény felől.

Ez a szabadság azonban nagy felelősséget is jelent, hiszen az oktatással kapcsolatos első tapasztalatok egy életre bevésődhetnek a gyerek lelkébe és meghatározhatják viszonyát a tanuláshoz mint olyan feladathoz, amely szerencsés esetben szinte élete végéig tart majd. Természetesen felül lehet írni az első időszak sokkhatását a következő, már valóban a gyerek igényeire szabott iskolával, de nem biztos, hogy a következő döntés szerencsésebb lesz. És ha a második alkalommal is mellényúl a szülő, akkor aligha hiszi el majd neki a gyerek, hogy tanulni jó.

Áron, 36 éves, fotós:

"Bogi, a kislányom már a harmadik csemete a családban. Eddig vidéken éltünk, tavaly költöztünk a fővárosba, és bizony törtük a fejünket nagyon, hogy a gyerekek, de különösen Bogi, aki csak most kezdi az iskolát, hova járjon. Annyi infót kaptunk, hogy elvesztünk benne, így a végén úgy döntöttünk, a lakásunkhoz legközelebb eső iskola lesz a bázis, és ha baj van, továbblépünk. Végtére is sokkal jobb a gyereknek, ha nem kell reggel és délután órákat utazni ahhoz, hogy tanulhasson. Én itthon vagyok, inkább legyenek velem, mellettem többet a gyerekek. Szóval mi kockáztattunk. Némi túlzással, ahogy az egyik, nagyon tudatos ismerő mondta: orosz rulettet játszottunk a gyerekekkel - de eddig bejött a dolog. Mind a három gyerek jól érzi magát a suliban, pedig nincs benne semmi extra. Átlagos, hétköznapi suli, jó, de agyonhajszolt pedagógusokkal. Ami mondjuk eleve érv volt a közelsége mellett, az, hogy nem volt híre: se az, hogy extraerős, se az, hogy semmit se tanulnak a gyerekek. Ma már ez is érték, a hírnélküliség."

Emese, 39 éves, gyógytornász:

"Nekem a család ajánlotta ez első iskolát, egész pontosan az anyósom, aki pedagógus. Azt mondta, ezt az iskolát ismeri, itt rend van, nincs lébecolás, tanulnak a gyerekek. Nekem Barbika az egyetlen gyerekem, semmi tapasztalatom nem volt, és bíztam is a pedagógus nagymama ítéletében. Rosszul tettem. A lányom ugyanis halálosan szenvedett a kemény légkörben. Ahol a legkisebb szüneti-folyosói kihágást is szigorúan büntették. Ahol pisszenni is alig lehetett, ahol a szünet végi sorakozók pattogó utasításai számára létidegenek voltak. Nem is értette sokszor, miért büntetik, miért kiabálnak rá. Fél év után hoztam el a suliból, de addigra a cserfes, csupa mosoly kislányom elcsendesedett és éjjel néha bepisilt. Ma már tudom, hogy iskolát választani a szülő dolga, és azt nem bízhatjuk senki másra, még akkor sem, ha az látszólag a gyerek hosszú távú érdekeit szolgálja. Ma egy olyan iskolába jár Barbi, ami nem tananyag- és fegyelemközpontú, hanem gyerekközpontú. Megengedő, barátságos légkörben tanulhat, de belegondolni sem merek, ha az év közbeni iskolaválasztásnál rosszul döntöttünk volna a férjemmel. Lehetséges, hogy örökre meggyűlölte volna az iskolát."

Nem iskolát, tanítót kell választani?

Sokan azt gondolják, lehet bármennyire is megengedő, a gyerek fokozatos fejlődését nyomon követő, a szintek megugrására elegendő időt szánó iskola, ha az a pedagógus, aki személyes, napi kapcsolatban van a gyerekkel, nem nyerte el a gyerek szimpátiáját. Néha azonban tényleg az iskola okoz csalódást a gyereknek, olykor csak az intézmény méretei és befogadóképessége miatt, vagy azért, mert túl nagy az osztálylétszám, egyszerűen "elveszik" a gyerek, és nem érzi azt a figyelmet, türelmet, személyére szabott fejlesztést, amit az óvodájában, az imádott óvó néni biztosítani tudott.

Anna, aki maga is pedagógus, úgy érezte, okosan, körültekintően mérte fel a lehetőséget, és úgy tűnik, jó volt a döntés: "Nálunk is szempont volt az iskola és a lakóhely közötti távolság, ahogy az sem volt mindegy, hogy általánosságban jó volt a suli kommunikációja, de még fontosabbnak tartottam az első osztályos tanító néni személyét. A nővérem fiát is ő tanította néhány éve, és csak jót, de tényleg csak jót hallottunk - nem csak a nővéremtől, a kisfiútól is a tanító néniről. De a legfontosabb az volt, hogy mesélés közben ragyogott a szeme a gyereknek. Szinte irigykedtem - nekem nem voltak nagyon jó élményeim az általános iskolából -, legalább az én kisfiamnak jól indul az iskola."

Néhány szülőnek azonban az oktatás színvonala, a tanagyag mennyisége a mérce és e szerint választ. Néhány szülő jól dönt, mert a gyerek simán megugorja a lécet, néhány szülő viszont csalódottan szemléli, ahogy a gyerek csak téblábol a feladatok és elvárások között. Természetesen váltani sem könnyű, de ha mégis ijesztőek a gyerek reakciói, akkor nem szabad várni, lépni kell.

Gazdag Enikő pszichológus véleménye:
"Nagyon sokszor a gyereknek semmi baja az iskolával, és remekül be is illeszkedne, ha a szülő a saját rossz tapasztalatai alapján ébredő félelmét, ki nem mondott aggodalmait nem terhelné a gyerekre. Gyakran éppen a szülő az, aki tapogatózó kérdéseivel, nem a gyereknek szánt megjegyzéseivel indít el egy nagyon rossz folyamatot a kicsiben. Ahol viszont valóban rossz, vagyis az adott gyerek számára nem megfelelő az iskola, ott a gyerek, ha nem is szóval, más tünetekkel egyértelműen jelzi a problémát. El sem kerülheti a szülő figyelmét a dolog, hiszen a gyerek magatartása, viselkedése megváltozik, a cserfes befelé fordulhat, az addig csendes kicsi esetleg agresszív tüneteke produkál: 'örökké baj van vele'. A test is jelez, pszichoszomatikus tünetek egész sorát produkálja az a nebuló, aki nem a megfelelő iskolába vagy éppen nem a megfelelő pedagógushoz került."