Így fejlődik a gyermek: az ingerszegény környezet és a túlképzés a legrosszabb, amit tehetsz

Az első három év, a csecsemő- és a kisgyermekkor a látványos és ugrásszerű fejlődések időszaka, gondoljunk csak a mozgás és a beszéd fejlődésére. Ekkor tanul meg a gyermek kúszni, mászni, ülni, felállni, járni, futni, ugrani. Míg a csecsemőkorban egy adott ingerre a baba az egész testével reagál, addig ezek a mozgások a kor előrehaladtával finomodnak, differenciálódnak.

Egyre ügyesebben használja a végtagjait, az eszközökkel, játékszerekkel pontosabban bánik, például egyre precízebben rakja az építőkockákat egymásra, egyre szebb formákat tud építeni a homokozóban. A kúszás, mászás megindulásával birtokba veszi a teret, mely által a térben való tájékozódás is fejlődésnek indul.

A beszédfejlődés körülbelül egy-másfél éves kortól indul meg látványosan. A beszédmegértésen át több szakasz vezet a beszédprodukció tökéletesedéséig. Ez idő alatt nemcsak a szókincs bővül, hanem a nyelvtani formák és szabályok is fejlődnek. Óriási jelentősége van a mesélésnek (és nem a nézhető mesének), a mondókázásnak, az éneklésnek, ritmizálásnak.

Meghatározó szerepe van a változatos játékos tevékenységek biztosításának és a beszéd kialakulását segítő tevékenységeknek. Semmilyen más "foglalkozásra" nincs szüksége az ilyen korú gyermeknek, csak a szabad mozgásra és a megfelelő mintát adó beszélő környezetre, vagyis arra az ingergazdag közegre, ahol ő töretlenül tud fejlődni.

Az óvodáskor a minőségi változások időszaka: a képességek fejlődése szempontjából rendkívül érzékeny életkori szakasz, mert ekkor intenzíven fejlődnek az észlelési területek, a mozgáskoordináció, az értelmi képességek és a beszéd is. Ezen területek fejlődését segítik elő azok a játékos tevékenységek is, amelyek az óvoda mindennapjaira jellemzőek.

Minden játék fejlesztően hat. Kiemelkedő fontosságú azonban a mozgás, melynek jelentősége a transzferhatásában van, vagyis abban, hogy a mozgás által minden képesség fejlődik. Az óvodáskorban megindul a testalkat változása és a testi erő fejlődése is: a kisgyermek-formából az iskolásgyermek-formává fejlődés.

Az iskoláskor kezdetére tehát teljesen megváltoznak a testrészek arányai. Ebben a korban már nő a gyermekek testi ereje, fejlődik a mozgáskoordinációjuk, összerendezettebb, finomabb a mozgás kivitelezése. Képesek nagyobb aktivitást igénylő tevékenységek, mozgások végrehajtására is, mint például fogócska, kitartóbb futás, biciklizés. Ügyesedik a kezük, finomodnak az apróbb kézmozgást igénylő mozdulatok, a ceruzával egyre pontosabban rajzolnak.

Kíváncsiak, nyitottabbak mindenre, a logikai gondolkodásuk is nagymértékben fejlődik. Kezdik meglátni az ok-okozati összefüggéseket, keresik a dolgok reális magyarázatait. Bővül a szókincsük, fejlődik a szóbeli kifejezőkészségük. Nem utolsósorban pedig elkezdenek érdeklődni a betűk, a számok iránt.

A különböző részképességeknek az iskolakezdésre kell összeérniük. Erre fel lehet készülni tudatosan, célzottan összeállított fejlesztő tevékenységekkel, amelyet az óvoda - a nagycsoportban, vagyis az iskola-előkészítő évben - a foglalkozások alkalmával biztosít. Nem véletlen, hogy az óvoda utolsó éve minden iskolába készülő gyermek számára kötelező.

Nemcsak a testi, fizikai fejlettség és a részképességek megfelelő szintje fontos az iskolakezdésre, de a szociális készségek területén is érettséget kell mutatni. A közösségbe való beilleszkedés, a társakkal való együttműködés és közös munkálkodásra való hajlandóság legalább ennyire fontos.

Elmondhatjuk, hogy minden életkorban a korosztálynak megfelelő készség- és képességfejlesztő játékokat érdemes a gyerekek kezébe adni. A fejlődés szempontjából az ingerszegény környezet éppen olyan hátráltató tényező, mint amikor túl akarjuk képezni gyermekünket. A fejlődést nem tudjuk idejekorán siettetni, támogatni viszont kötelességünk.