Szemet gyönyörködtető csalás

Cikkünk szerzője Takács Nóra, a Hogyan legyek jó nő? sorozat háziasszonya Csatlakozz Nórához az iWiW-en és a Facebookon!

Alexa Meade 1986. szeptember 3-án született Washingtonban. Fiatal éveiről kevés ismeretes, ugyanis a hölgy még rendkívül fiatal, és éppenhogy világhírű ahhoz, hogy a munkáin kívül mélyebben érdekelje az embereket, például a gyerekkora is. Művészeti inspirációt sem találunk fiatalabb korából, Alexa ugyanis teljesen autodidakta művész, aki sosem készült erre a pályára tudatosan. Hirtelen csöppent bele, egyik hónapról a másikra. 2009-ben diplomázott politikatudományból, aminek a művészetekhez annyi köze van, mint a sajtnak a labdához. Fiatalon a politika érdekelte, részt vett Barack Obama elnök kampányában, és ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat: attól, hogy látunk valamit, azt nem feltétlenül kell elhinnünk. Alkotásaival pontosan ezt az eszmét támasztja alá, egy az egyben ezt jeleníti meg. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Jó kérdés. Ő maga 2008-ra datálja isteni ötletének megszületését, hogy a mélyenszántó gondolatot később szőtte hozzá, vagy a képeket passzintotta az obamás "nem kell mindent elhinni" mottóhoz, maradjon az ő titka. Igazából nem is fontos. A lényeg az ötlet! Alexa egy szép napon árnyékokat kezdett festeni különböző tárgyakra, a kertjük pázsitjára, bútorokra. Saját bevallása szerint ugyanis imádja a fény és árnyékok játékát nézni. Eleinte csak kedvtelésből festegetett, később aztán rájött, milyen érdekes, egyedi hatást lehet így elérni. Aztán jött az áttörés: az jutott eszébe, mi lenne, ha ezeket az árnyakat többé nem tárgyakra, hanem hús vér emberekre festené.

9 hónap gyakorlás és tökéletesítés után lassan körvonalazódott számára, hogy egy teljesen egyedi aranybányába tenyerelt. A lány, aki sosem készült művésznek, sosem festett, egyszeriben olyat kezdett alkotni, amitől a sokat látott művészek is megemelték bohém kalapjukat.

Ez aztán az optikai csalódás! Ha megnézzük a képeit, első blikkre úgy tűnik, mintha sima akrilfestményeket bámulnánk. Aztán jön a csavar: ezek a képek mozognak! Ugyanis ha úgy tartja kedve a modellnek feláll, és kisétál a kompozícióból. Olyat már sokat láttunk, hogy egy kép 3 dimenziós. Az viszont eddig még senkinek sem jutott eszébe, hogy a három dimenziót kettőre csökkentse, teljesen új értelmet adva ezzel a portréfestészetnek. "A portré az a valami, ami 3000 éve létezik - ebben a műfajban nem könnyű előrelépni"- mondta Alexa kreativitását dicsérve Magdalena Sawon, galériatulajdonos. Alexa sosem volt képzett művész, mégis ünnepelt sztár lett szakmai körökben, sőt egyre ismertebb a neve világszerte. Mindezt pedig minek köszönheti? Egy jó ötletnek és a kitartó munkának. Elmondása szerint, miután kitalálta, hogy árnyékokat fest emberekre, fekete-fehérre mázolta egy ismerőse arcát. Ekkor már érezte, hogy jó az út, amin jár, de még szüksége volt egy kis gyakorlásra. Meg kellett tanulnia profin árnyékolni, ügyesen bánni a színekkel, az anyagokkal. Hogy a modelljei idegeit kímélje, eleinte tárgyakon, ruhákon gyakorolt. Egyszer például a reggelijét festette be, így lett a pirítósból és tükörtojásból festmény. Vagyis fotó. Ami végeredményében úgy néz ki, mint egy festmény. Ugyanis miután Alexa végez egy-egy alkotással fogja a fényképezőgépét és profin lefotózza a látottakat. Így lényegül át a reggeli egyedi művészeti alkotássá, egy olyan festménnyé, ami fotó.

Alexa egy jókedélyű lány, aki nevetve mesél előadásain a régi időkről. Például arról, hogy nem lehetett egyszerű a szüleinek végigkövetni kezdeti szárnybontogatásait. Mikor reggel elmentek otthonról még volt egy nagy gyümölcsös tál az asztalon, mire hazajöttek már csak egy 3D-s festmény állt helyette. A csendéletek után jött az igazi munka: rátért az emberek festésére. Eleinte magán gyakorolt, majd ugrott egy nagyot és egy idősebb férfit tetőtől talpig befestett, beküldte a metróba, és megállt az élet. Az emberek döbbenten nézték a bácsit, aki úgy nézett ki, mintha most szökött volna el egy olajfestményről. Ezen az élményen felbuzdulva kezdett el másokat is beengedni a művészetébe és lehetővé tette, hogy installációit a nagyközönség is megnézhesse. A munkafolyamat a követező: kiválasztja a modellt, aki vállalja, hogy aznapra a fülétől a talpáig teljesen bemázolják. Alexa megfesti a hátteret, sőt sokszor be is rendezi és megfesti a környezetet is. Ebbe a "képbe" ülteti modelljét és munkához lát. Az alkotást mások is láthatják, a végén pedig lefotózza a kész csodát. Így készül a szemet gyönyörködtető csalás.

Alexa álmában sem gondolta volna, hogy híres lesz. Csöndesen dolgozgatott, próbálkozott, míg egy nap viszontlátta képeit egy apró blogon az interneten. Márpedig ha valami jó és internetre kerül, annak útjába többet már nem állhat semmi! Így terjedt el Alexa munkássága szerte a világban, így jutott el hozzám is. Ezért írtam ma róla. Szimpatikus a lány, a munkája és a felfogása is. Azt mondja, bízni kell magunkban és vállalni a kockázatot. Csak az nyer, aki mer. Elnézve sikerét, hajlok rá, hogy higgyek neki. Sok sikert a továbbiakhoz!