Pacemakerrel is lehet ám félmaratont futni! Beck Monika megmutatja, hogyan is kell csinálni

Moni negyvenöt éves. Súlyos szívrendellenességgel jött világra, ám ezt születésekor még nem vették észre. Négyéves volt, amikor egy felfázás miatt kórházba került, ekkor derült fény arra, hogy van egy luk a két pitvar között, és sürgősen műteni kell. Húszévesen kapot pacemakert, és azóta is azzal él. "Hosszú ideig titkoltam, mert az emberek nagyon nincsenek tisztában azzal, mi az a szívritmusszabályozó készülék, és hogyan is kell vele élni. Nem tudnak mit kezdeni ezzel az egésszel, betegesnek gondolnak, pedig sosem voltam az. Egy idő után megtanultam, hogy ne beszéljek róla."

Szinte negyven évig titkolta a betegségét, mígnem egy felkérés új mederbe terelte a dolgokat. "Néhány éve megkeresett dr. Merkely Béla professzor, a Magyar Kardiológusok Társaságának előző elnöke. Indult ugyanis egy program beteg embereknek, és arra kért, hogy osszam meg velük a tapasztalataimat. Egyre több helyre hívtak, hogy meséljek arról, én hogyan éltem meg a betegségemet, és adjak tanácsokat. Ez egy nagyon jó dolog, most már magam is felvállalom a betegségemet és szívesen elmondom mindenkinek, hogy így is lehet teljes értékű életet élni."

Monika, aki már két nagy gyermek boldog édesanyja, elárulta, volt olyan időszak, hogy bizony feszegette a határait, mielőtt rátalált arra a sportra, ami tényleg neki való. "Volt egy bakancslistám, hogy mi mindent szeretnék megcsinálni. Ebben volt raftingolás is, ami megvolt, annak ellenére, hogy nem ajánlják pacemakereseknek. Rengeteg más sportot kipróbáltam, de sosem volt olyan, ami rendszeres lett volna az életemben. Amikor a fiam elkezdett kajakozni, azt láttam, hogy a többi szülő fut, amíg a gyerekek sportolnak. Szöget ütött a fejemben a dolog. Előtte azért megkérdeztem az orvosomat, aki nem is kifogásolta a dolgot. Nagyon rövid távokkal kezdtem, alig futottam pár száz métert. Viszont kitartó voltam, és folyamatosan növeltem a távokat, mellette azért rendszeresen jártam a szívsebészetre kontrollra, hogy minden rendben van-e. Egyre jobb lettem, tavaly novemberben pedig egy balatoni versenyen egy nap alatt, két részletben lefutottam a félmaratont."

Monikát rengetegen támogatták célja elérésében, ez pedig hihetetlen erőt adott neki a több mint huszonegy kilométeres táv teljesítésekor. Azóta is folyamatosan javul a teljesítménye. "Idén már három félmaratont lefutottam. A pára az egyetlen dolog, ami megvisel, egyébként mindig jól vagyok futás közben. De nekem sosem számított az idő, nem érdekeltek a számok. Számomra a rajthoz állás is nagy dolog, és szeretek mosolyogva célba érni. Persze jó volna egyszer lefutni a maratont, de nem mindenáron. Most még úgy érzem, nagyon megterhelő lenne, de biztosan eljön az ideje. Most, amikor csak tehetem, edzek: igyekszem hetente legalább négyszer lefutni 5-6 kilométert."

Bár korábban nem figyelt különösebben a táplálkozására, a futás elindította ezen az úton Monit. "Ez a sport megmutatta, milyen fontos a helyes és rendszeres táplálkozás. Most már olyan ételeket veszek magamhoz, amik valóban energiát adnak - nem járok gyorsétterembe, nem iszom üdítőket, és igyekszem napi 3-4 liter folyadékot meginni. Dr. Zima Endre, a Cardiovascularis Centrum orvosa pedig, aki maga is fut, a mai napig sokat segít nekem a helyes táplálkozás kialakításában ahhoz, hogy megfelelő kondícióban legyek a napi futásokhoz."

Moni sikerei másoknak is erőd adnak, ő pedig szívesen segít a hozzá hasonlóknak. Tavaly december elején egy megtisztelő cím tulajdonosa lett: Magyarország Szív Futónagykövetének választották, és a Szívderítők csapata is tárt karokkal várja. "Csodálatos dolog, hogy emberek, akik hozzám hasonló betegséggel küzdenek, belőlem merítenek erőt. Nem is kérdés, hogy csatlakozom a Szívderítők csapatához, hiszen ők pont az képviselik, ami számomra is fontos. Ott a helyem!"