Egy sziget, ahová mindig is vágytál: Palmerston

Kecses nyakláncként csillog a Csendes-óceán kék vizén, korallzátonyok és fehér homokos strandok fűződnek össze rajta, és a környező lagúna még inkább kiemeli természetes szépségét. Palmerston atoll egy megelevenedő trópusi képeslap, a legidillibb strandokkal és a legbujább növényzettel, amit csak el lehet képzelni.

És hogy mi a hab a tortán? A helyiek, akik a legnagyobb örömmel fogadják, etetik, itatják és kényeztetik a messziről jött idegent. A Cook-szigetektől kb. 200 mérföldre lévő Palmerston az egyik legtávolabbi hely a világon, így csak az igazán vakmerő utazók vállalkoznak a felfedezésére. A sziget kuriózumnak számít nem csupán a térségben, hanem egész Polinéziában, amit részben sajátos történetének köszönhet. James Cook kapitány 1774-es megérkezése előtt Palmerston még a térképeken sem szerepelt, ám később sem jutottak el ide sokan, mert a körülötte lévő korallzátony annyira közel van a víz felszínéhez, hogy a hidroplán sem képes leszállni. Emiatt Palmerston szigetét (amit eredetileg Avarau-nak, azaz kétszáz kikötőnek hívtak) csak hajóval lehet megközelíteni - Rarotongából vagy Tahitiról -, és az út általában 2-9 napot vesz igénybe.

A brit kalandor, William Marsters volt az első személy, aki a szigetet otthonaként emlegette, és ő ültette az első kókuszpálmákat, ami később a halászat mellett a sziget fő bevételi forrását jelentette. Marsters maori származású feleségével és annak két unokatestvérével költözött ide, és ma a szigeten - három lakót leszámítva - mindenki a férfi közvetlen leszármazottja. Az 1950-es években 300 ember élt a szigeten, mára ez a szám 62-re csökkent.

A trópusi szigeten az élet nyugodt, az emberek kedvesek, derűsek, és saját otthonaikba fogadják a vendéget, de ezért viszonzást is várnak cserébe. Mivel évente csak két-három alkalommal érkezik a teherhajó, a szigetlakók nagyra értékelik, ha a turisták még a látogatás előtt felveszik velük a kapcsolatot, hogy megtudják, mire van szükségük.

Bár az atoll-paradicsom szinte a világ végén van, mégsem esik kívül a civilizáció határán. Az itt élők angolul beszélnek, van templomuk, általános iskolájuk, yacht klubjuk, és internet, illetve mobiltelefon-használatra is adódik lehetőség (igaz, ez mindössze egy-két óra naponta).

A leírhatatlan színekben pompázó lagúna, a kókuszfa-ligetek és a púderhomokos strandok mind hozzájárulnak ahhoz a varázslatos aurához, ami mágikus szintre emeli az itt töltött napokat. Kevesebb, mint egy óra alatt körbe lehet sétálni az egész szigetet - fantasztikus érzés a puha homokban mezítlábazni, és felfedezni a mahagónikkal szegélyezett utcácskákat!

A gyönyörű környezettől eltekintve Palmerston leglátványosabb attrakciója kétségkívül William Marsters egykori otthona, amit a férfi a zátonyra futott hajók roncsaiból épített. 150 év és megannyi pusztító hurrikán után a ház ma is eredeti állapotában látható, ezzel is bizonyítva készítője hozzáértését. A sziget búvárkodás szempontjából maga a mennyország, a helyi finomságok pedig még tovább fokozzák a paradicsomi élményt. A kókuszdió, a papagájhal, a kagyló és a makréla a mindennapi fogások közé tartoznak, ám a turisták a tengeri madarakat is megkóstolhatják, amik csak elsőre tűnnek szokatlannak.