Peller Mariann a jóga erejéről

Jakupcsek Gabriella elmondása szerint ő maga koca jógás, ritkán jut oda, hogy gyakoroljon. Ennek a legfőbb oka az, hogy nem találja azt a helyet, azokat a körülményeket, amelyek az elképzelései szerint a legjobbak a jóga gyakorlásához. Elmesélte, hogy egyszer Indiában járva volt lehetősége részt venni egy igazi, indiai jóga órán, egy ház tetején épp akkor, amikor jött fel a Nap. Azt mondta, ennek az élménynek az ereje elhomályosít minden más próbálkozást. Úgy érzi, hogy egy ablaktalan, sötét és levegőtlen pincehelyiségben nem esik jól a jóga. Én pedig tökéletesen megértem, hogy így érez.

Miközben pedig folyamatosan befelé figyelsz, ráébredhetsz, hogy milyen csodálatos dolog eggyé válni a Mindenséggel (aminek, egyébként mind részei vagyunk). Ehhez biztos, hogy nagy segítség, ha az ember a természet lágy ölén jógázik.

Idilli kép, kétségtelenül. Azonban nehezen megvalósítható egy túlzsúfolt, rohanó, stresszes élet megélése közben. Van olyan barátnőm, aki megoldja, hogy elmenjen pár napos elvonulásra vagy jógatáborba, ahol egy tóparton végzik a gyakorlatokat, először napfelkeltekor, aztán még egyszer a nap során másfél-másfél órán keresztül, majd többször meditálnak. Mindig irigykedve hallgatom az ilyen beszámolókat. Úgy képzeltem, én is el fogok tudni vonulni, de egyelőre a két kicsi fiam, a férjem, a munkáim és legfőképpen a lelkiismeretem, nem ad lehetőséget ilyesmire.

Úgyhogy marad a heti egy alkalom, amikor egy sötét, ablaktalan helyiségben, csukott szemmel, totálisan befelé figyelve, lassú tempóban végzem a jógaoktató által mondott és bemutatott feladatokat. Épp tegnap voltam. Ezúttal, a fejenállást és kézenállást is gyakoroltuk. Nehéz ügy, húsos gyerekként ezek voltak a legnagyobb mumusaim (meg a kötélmászás, a gyűrű, na meg a futás, és minden, amit tornaórán végezni kellett...). De összeszedtem minden bátorságomat, eldöntöttem, hogy erre most nem görcsölök rá, hogy: úgyse fog sikerülni! Próbáltam úgy tenni, mintha most próbálnám életemben először ezeket a testhelyzeteket. És bár a csuklóm vállalhatatlanul gyenge még, és a kézenállásnál kellett egy kis segítség, de sikerült!

Utána szinte repültem hazáig, és olyan boldogan újságoltam a férjemnek, hogy képzeld, ma fejen- és kézenálltam, mint ahogy gyerekkoromban tettem volna, ha akkor véletlenül összejön...

Az ember sokkal több mindenre képes a testét illetően is, mint azt valaha gondolta volna. Ha átlépjük a saját hitbéli korlátainkat (mint ahogy én szentül hittem 34 éven át, hogy ezt én nem tudom megcsinálni), csodákra lehetünk képesek. Ez persze csak egy apró semmiség, egy fejenállás. Mégis azt bizonyítottam be a magam számára, hogy ha kiüresített elmével és tiszta szívvel, félelmek nélkül futunk neki egy feladatnak, megadva az esélyét annak, hogy még akár sikerülhet is, akkor az nagyobb valószínűséggel sikerülni is fog!

Jógázni eleinte nehéz, aztán már jó, mígnem csodálatossá válik. Előfordul, hogy közben könnyek szöknek a szemembe, hogy miért, nem is tudom. Csak azt érzem biztosan, hogy most a lelkem egy sérült része gyógyul. Utána pedig olyan megkönnyebbülést érzek, mintha leszakadt volna egy hatalmas teher a vállaimról. Ezért engedd meg, hogy javasoljak valamit! Ha eddig csak gondolkodtál rajta, hogy egyszer majd kipróbálod a jógát, tedd meg! Tedd meg minél hamarabb. Előbb-utóbb függővé válsz, és hidd el, ennél hasznosabb függőséged nem lehet...