Néhány tipp a szobatisztaságra szoktatáshoz

Általában a 3. év betöltése környékén a legtöbb gyerek szobatisztává válik részben vagy egészben, erre az időszakra ugyanis mind fizikálisan, mind lelkileg megérnek arra, hogy felismerjék az ingert, szóljanak és vissza is tartsák a kis- és nagydolgokat. Bár a szülőknek sem egyszerű ilyenkor a dolguk, a feladat oroszlánrészét mégis a gyerekek végzik el, ám sokat segíthetünk nekik, ha az alábbi pár lépést betartva egyengetjük az útjukat.

1. Ne várjunk tőlük lehetetlent

   Azaz, ne várjuk el a gyermektől, hogy – mint nagyanyáink idejében, amikor már az éppen csak ülni tudó babát a bilire rakták – akkor váljon szobatisztává, amikor még egyáltalán nem kész rá. A sikeres és tartós szobatisztaság titka ugyanis, hogy megvárjuk, hogy a gyermek mind fizikálisan, mind lelkileg megérjen a dologra.
   

   

2. Tűzzünk ki világos célokat

   A szobatisztasággal kapcsolatos érettség jeleit tapasztalva egyszerűen, de világosan tűzzük ki a célt a gyermek számára. Beszélgessünk vele arról, miért van a wc, a bili, mit kell rajta csinálni. Akár direkt ezt a témát boncolgató képeskönyvet is vásárolhatunk vagy eljátszhatjuk plüssökkel a szituációt. A lényeg, hogy a kicsivel saját nyelvén és a saját szintjén értessük meg a feladatot. Az sem baj, ha néha megtapasztalja, milyen az, ha a bugyiba csorog a pisi, mert így könnyebben rájön ő is, hogy mi a különbség a pelenkás és a pelenka nélküli lét között.
   
   

3. Motiváció

   Ha a gyermek szeretne már óvodába járni, akkor azt is megemlíthetjük, hogy oda csak akkor lehet menni, ha már ügyesen a bilibe/wc-be pisil, kakil. Ez nagy motiváció lehet a számára, amelyet érdemes kihasználnunk. Szintén elősegítheti a szobatisztaságra szokást, ha ő választhat magának bilit, wc szűkítőt, amelyen szívesen üldögél majd, netán még matricát is ragaszthat a sikeres akciók után a mellékhelyiség csempéjére vagy egy külön füzetbe.
   
   

4. Reakció

   A bilibe, wc-be történő pisi, kaki után dicsérjük meg, ám ne feledjük, hogy ez egy természetes dolog, tehát a családi, kollektív ováció egyáltalán nem szükséges, elég a pozitív megerősítés. Az is fontos, hogy ha esetleg nem tudja kellő ideig tartani a pisit és becsorog, vagy némi visszaesés történik a korábbi sikerek után, akkor se szidjuk le, büntessük vagy hasonlítgassuk más gyerekekhez. Valószínűleg őt legalább annyira meg fogja lepni a váratlan helyzet, mint minket - főleg ha a nagy játékban, túl későn vette észre, hogy pisilni kell vagy olyan izgatott volt valami miatt, hogy egyszerűen elengedtek a záróizmai -, így inkább nyugtatásra lesz szüksége, mintsem dorgáló szavakra.
   

   

5. Önhipnózis

   Végül, de nem utolsó sorban fontos, hogy a szülők is rendet tegyenek a fejükben ezen a téren. Senki nem marad pelenkás, előbb vagy utóbb mindenki megérik a szobatisztaságra, ám a türelmetlenség, ingerültstég csak károkat okoz, méghozzá olyanokat, amelyek egy életen át elkísérhetik a gyermeket. Mindenki más, mindenki más ritmusban fejlődik – ezen a téren is – így legyünk következetesek, ám nem követelőzőek a szobatisztaság terén, és ne hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a pánik, még akkor sem, ha már nagyon közelinek tűnik az óvodakezdés.