Így fogadd el önmagad! - interjú Kozma Rita, plus size mentorral

Jó ideje létezik màr a világban a plus size jelenség. Sok divatház is előszeretettel foglalkoztatja a teltebb idomú hölgyeket... mennyire érezhető ez a mindennapokban elfogadás terén? Jobban elfogadják a nem nullas vagy s-es mérettel rendelkező hölgyeket?

Amit látok és tapasztalok, hogy külföldön ez már sokkal természetesebb. Nem is csak a méret jelenléte, hanem péládul az is, hogy egy-egy divatmárka vagy épp luxus divatház 70-80 éves, kerekesszékes, vitilligós vagy épp plus size modellt alkalmaz a kollekcióhoz, kampányaihaz. Ők a body positive modellek. Itthon még mindig nehezebb az elfogadás, de például az egészen fiatalok - tinédzserek - körében azt figyeltem meg, hogy ha valaki plus size, az sokaknál teljesen rendben van. Sajnos abban a korosztályban, mint minden korosztályban is él a body shaming (testszégyenítés), de talán már elfogadóbbak.
Nekem ez tetszik, ez a fajta elfogadás, hiszen nem lehet és nem is kell mindenkinek egyformának lennie.

A közösségi médiában még mindig divat a fake tartalmak közlése, a valósàg kozmetikázása, nem mellesleg a súlyfelesleg lefaragása is... mit gondolsz, mennyire kàrtékony ez a hétköznapi nők és akàr férfiak életére nézve? Mit és mennyire torzít a közösségi média?

Nagyon kártékony tud lenni azoknál, akiknek nincs egészséges test- és énképük. Aki fejleszti magát, foglalkozik magával minden téren - külsővel és belsővel egyaránt -, rá vagy nincs olyan hatással ez a fajta fake tartalom, vagy egyáltalán nincs semmilyen hatással sem. Korábban, amikor nem foglalkoztam ennyire tudatosan önmagammal, hogy ki vagyok én és milyen értékeim vannak, amelyeket magamnak, a tudásomnak köszönhetek, olykor meg-meginogtam egy-egy ilyen fotó láttán. Ma már semmilyen hatással sincs rám azon túl, hogy megpróbálom inspirálni, motiválni a lányokat, nőket (főképp nőkkel foglalkozom), hogy nem a testünk arányain múlik a boldogságunk és az önbizalmunk.
Az, hogy megváltozik vagy sem a retusált világ térnyerése nem tudom, de megálljra szólíthatjuk, ha elkezdünk a külső- és belső fejlődésünkre összpontosítani. Egy idő után majd lepereg rólunk ez a fajta képi világ, mint esőkabátról az eső.

Mi lehetne a legoldás?

A megoldás az, ha elkezdjük magunkat fejleszteni és nem csak azt nézzük, hogy miért nem úgy nézünk ki, mint a fotón látható irreálisan tökéletes nők. Ha elkezdjük felfedezni magunkban az értékeinket, amiért büszkék lehetünk magunkra. Ezért is hoztam létre a PLUSZ Klubot, hogy egy zárt közösségben ezen az úton segíthessek a hozzám érkezőknek. Mert egyedül nagyon nehéz haladni. Nagyon nehéz áttörni az üvegplafont, amikor azt hisszük az a valóság, amit látunk, pedig a csoda bennünk van. Oké, ez kicsit spirituális lett :D, de tényleg így van.
A másik megoldás az az, hogy nem nézünk, nem követünk ilyen oldalakat, ilyen embereket, Miért kellene követni őket? Mert menők vagy épp celebek? A saját lelki békénk fontosabb, mint hogy erre pazaroljuk az időnket, energiánakt, jó közérzetünket.

Az más, ha példul számunkra motiváló edzőket követünk, tehát semmiképp sem propagálnám azt, hogy úgy vagyunk jól, ahogy vagyunk, közben pedig fáj mindenünk, nem tudunk felmenni a második emeletre. Itt is mint mindenhol meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Én is szeretem edzők videóit megnézni, akár arra tornázni, egészséges ételeket bemutató insta oldalakat a követni.
A kulcs talán abban van, hogy az online térben is ésszel éljünk. :) Nem kell mindenkit követni, pláne nem kell hozzájuk hasonlítani magunkat.

Plus size mentorként (ha fogalmazhatok így) illetve divatszakértőként biztosan nagyon sokan fordulnak hozzád. Milyen témákban, milyen problémákkal keresnek meg leginkább?

A központi kérdés az, hogy a hölgyek nehezen találnak maguknak ruhát, a megfelelő méretet, amiben csinosnak is érzik magukat. Mert lehet, hogy méretet épp találnak, de ha nem az ő stílusuk, nem olyan, amire vágynak, akkor az rányomhatja a bélyegét a közérzetre. Mert például mást viselhet, mást viselne egy nagykövet felesége, egy művész, egy műsorvezető vagy épp egy tanárnő. Sokrétű feladat az, hogy megtaláljam a nem csak a megjelenéséhez, hanem a személyiségéhez is illő darabokat úgy, hogy sokkal kisebb a kínálat, mint 42-es méret alatt.
Ezen kívül ami gyakori, az az önbizalomhiány. Ezzel is foglalkozom, a tanácsadásaimnál a belső és a külső egyensúlyra való törekvés az alap. Pszichológussal is egytüttműködök, így ha azt érzékelem, hogy szükség lenne egy harmadik félre, az ügyféllel egyeztetve bevonom a pszichológus szakembert is.

Milyen lépéseket kellene tennünk társadalmilag annak érdekében, hogy elfogadóbbak és toleránsabbak legyünk?

Szét kellene néznünk úgy a világban, akár az utcán, akár a munkahelyünkön, a családunkban magunk körül, hogy nem csak nézünk, hanem látunk is. Meglátjuk az emberek sokféleségét. Meglátjuk, hogy valaki alacsonyabb, valaki magasabb, valaki itt-ott gömbölydedebb, valaki vékonyabb. Valaki kerekesszékes, valaki nem tud vagy nem akar lebarnulni nyáron. Hogy nem csak egyféle szépség létezik. Ha ezt meglátjuk, ha ezt meg akarjuk látni, akkor jöhet egy nagy Ahaaa-élmény, hogy jééé, nem csak én létezem a világon.
Amíg azonban csak arra fókuszálunk, hogy jön a nyár, le kell fogynom, le kell barnulnom, narancsbőr van a combomon, addig korlátok között élünk. Nem azt mondom, hogy ne törődjünk a megjelenésünkkel, csak ne gondoljuk azt, hogy csak egyféle nő- és férfi alak, korosztály lehet vonzó és szerethető.

Mi a véleményed arról, hogy egyre több instamami fedi fel a valóságot a szülés utáni alakjukkal kapcsolatban? Mennyire úttörő ez és szerinted miben hoz majd változást?

Nekem ez nagyon tetszik, hiszen elég kártékony lehet egy kismamának, egy anyukának, ha azt látja, hogy XY szupermodell szülés után 3 hónappal már bombázó, lapos a hasa, nincs egy ránca sem stb. Az rendben van, ha ez a bizonyos modell ilyen, legyen ilyen, de nem csak ilyen kismamák léteznek. Nekem nincs gyermekem, de a nővéremen láttam, ahogy szülés után átalakult, ahogy jó néhány hónapig még nagyobb volt a pocakja, mint a terhesség előtt, ahogy a melle is változott. Visszatérve a kérdésre, igen, mutassák is meg az instamamik a testüket. Biztos vagyok benne, hogy tettük motiváló.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szoronganak saját testükkel kapcsolatban? Hogyan lépjenek aZ elfogadás útjára?

Semmiképpen sem úgy, hogy nekem már mindegy, és vállat vonnak, úgy sem, hogy csak a külsejüket faragják, alakítják. Ehhez belső munka kell. Ki vagyok én, miért vagyok értékes, mi bennem az értékes, mint emberben. A holisztikus szemléletben hiszek: a test formálása, gondozása, a lélekkel való törődés és a tanulás. Tanulhatunk új nyelvet, új szakmát is, vagy épp magunkól tanulhatunk többet. Tanulhatunk egy számunkra szimpatikus mentortól vagy épp közösségtől, lényeg, hogy ne csak arra koncentráljunk, hogy milyen a testünk.
Ha nem változtatunk, nincs változás. Ha csak sopánkodunk, hogy hogy nézünk ki és nincs semmi önbizalmunk, nem történik semmi.
Nem tudom pontosan az idézetet, de Einsteinnek volt egy jó gondolata: mi az abszolút hülyeség? ha ugyanazt csináljuk mint eddig, de változást várunk.

Összességében aki szorong, mindenképp keressen szakembert, akivel erről beszélhet, menjen el terápiára, csatlakozzon motiváló, erőt adó csoporthoz - ha lehet olyanhoz, amelyben szakemberek a segítők -, hiszen a social media őrült tempójú terjedésével akár rossz útra is tévedhetünk.
Foglalkozzunk magunkkal, ne hagyjuk annyiban. Sosem késő elkezdeni az önfejlesztéssel foglalkozni, nagyon megéri.