Borzalmas esések, vérmérgezés, ütközések: súlyos tragédiával végződő balesetek az olimpián

Az olimpián a sportolók mindent beleadva küzdenek azért, hogy megszerezhessenek egy érmet, felállhassanak a dobogóra, és dicsőséggel térhessenek haza. Ám sajnálatos módon előfordulhat, hogy a versenyszellem hevében - vagy nem megfelelő technikai háttér következményeként - a diadal helyett tragédiába torkollik egy-egy verseny. Nem beszélve az olimpiához köthető botrányokról.

A nyári olimpiákat a számtalan örömteli pillanat mellett néhány szörnyű haláleset is kísérte:

Az 1912-es maratonfutás során esett össze Francisco Lázaro. Mint korának atlétái, ő is amatőr sportember volt, aki egyszerű polgári foglalkozást űzött a sport mellett; Lázaro egy autógyárban dolgozott Lisszabonban. Mielőtt részt vett volna élete első - és egyetlen - olimpiáján, három maratoni versenyt nyert meg hazájában.

A stockholmi olimpián, mint a játékok maratoni számának első portugál indulója állt rajthoz. 29 kilométer megtétele után összeesett. A gyors orvosi ellátás után az eszméletlen Lázarót - akinek testhőmérséklete 41 °C volt - kórházba szállították, de másnap meghalt. A halál okának a kiszáradást jelölték meg, hisz a viadal nagyon meleg időben zajlott. Később kiderült, hogy testét napvédő krémek fedték, azzal a céllal, hogy megvédjék a leégéstől, ez azonban megakadályozta bőre természetes folyadékvesztését, az izzadást.

Nicolae Berechet egy román származású ökölvívó volt, aki az 1936-os nyári olimpián vett részt. 1936. augusztus 11-én kiesett a pehelysúly első osztályában, miután elvesztette harcát Evald Seeberg ellen. Néhány nappal a meccs után rejtélyes módon meghalt vérmérgezésben - de azóta sem derült rá fény, hogy mi okozta a halálát. Berlinben temették el.

Az egyetlen olyan olimpiai haláleset, amely a doppingoláshoz köthető, az 1960-as római játékokon történt. A kerékpáros versenyen a dán színekben versenyző Knud Enemark Jensen egyszer csak leesett a kerékpárjáról, majd nem sokkal később életét vesztette. Koponyatörésébe halt bele, de később a halottkém vizsgálata megállapította, hogy a sportoló amfetamin hatása alatt állt, aminek következtében vesztette el eszméletét a futam alatt.

A csehszlovák tornász, Eliska Misákova esete egészen megdöbbentő: 1948-ban, Londonba érkezése után gyermekbénulást diagnosztizáltak nála. Az olimpia utolsó napján hunyt el, akkor, amikor társai megnyerték a csapatbajnokságot.

Sajnos, a téli olimpiákon is történtek tragédiák. Az 1964-es innsbrucki ötkarikás játékoknak két áldozata is volt: egy alpesi síző és egy szánkóversenyző.

Előbb a szánkópályán történt baj. Az olimpián ekkor bemutatkozó szánkózás egyik edzésén az 50 éves, lengyel születésű brit, Kazimierz Kay-Skrzypeski egy kanyarban kicsúszott és kiszállt a pályáról. A sportoló olyan súlyos medencesérülést szenvedett, hogy nem tudták megmenteni az életét.

Ugyancsak a megnyitó előtt, az alpesi számok edzésén is baj történt. A 19 éves ausztrál síző, Ross Milne letért a pályáról, egy fának ütközött és meghalt. A szervezők szerint a sportoló fiatal volt és tapasztalatlan, s ez okozta a tragédiát.. A balesetről szóló jelentésben azonban rosszul szerepelt Milne kora, mert valójában nem tizenhét, hanem tizenkilenc éves volt.

Az alpesi síben meghatározó európaiak azt is javasolták, hogya későbbiekben az olyan országokból, mint Ausztrália, Új-Zéland, ne indulhassanak sízők ezekben a számokban a nagy nemzetközi versenyeken. Az ausztrál csapatvezetők azonban cáfolták, hogy Milne tapasztalatlan lett volna. Ők a szervezést okolták, a síző ugyanis a zsúfolt pályán olyan helyen kényszerült megállni, ahol megcsúszott. Szerintük az volt a tragédia valódi oka, hogy túl sokan voltak a pályán egyszerre.

1992-ben Nicolas Bochatay, a svájci síző a döntőjére való bemelegítés közben ütközött össze szerencsétlenül egy ratrakkal (hótaposó géppel).

A 2010-es vancouveri olimpia helyszínén a grúz Nodar Kumaritasvili 142 km/h-s sebességnél elvesztette uralmát a szánkója fölött, kirepült a pályáról és annak fémszerkezetébe ütközött. Még a helyszínen megpróbálták újraéleszteni, de már nem tudták megmenteni az életét.