Bizarr foglalkozások a múltból, amelyektől felfordul az ember gyomra

A főszékletőr

VIII. Henrik uralkodása idejétől a főszékletőrnek, mely kezdetekben alacsony presztizsű munkának számított, egyre tekintélyesebb szerepe lett. De vajon mi is volt a feladata a főszékletőrnek? Amíg a király a vécén ült, addig szóval kellett tartania az uralkodót, meg kellett hallgatnia annak legféltettebb titkait. Olykor azonban még arra is lehetősége nyílt, hogy ő is megossza az uralkodóval a saját személyes titkait.

Tehát a főszékletőr a kezdeti hányattatásokat követően a XVI. századtól kivételezett helyzetben volt, hiszen folyamatosan az uralkodó közelében lehetett, és az utazásaira is elkísérte őt. Egy idő után a munkaköre bővült, hiszen az uralkodói hálószobáért, az öltözködésért is felelős volt, sőt még az is előfordult, hogy ő intézte a király személyes ügyeit.

Az udvari körökben - bármily meglepő is - a főszékletőr tekintélyt parancsoló személy volt, mivel a királyhoz ő állt a legközelebb, és nagyon sok bizalmas információra tett szert, olykor még a királyi pecséthez is hozzáfért. A XVIII. század elejére azonban e méltóság sokat veszített a jelentőségéből.

Előkóstoló

Az uralkodói körökben elég sokan tartottak attól, hogy ételmérgezés áldozataivá válnak. Ennek elkerülése érdekében gyakran alkalmaztak előkóstolókat. E tisztség betöltőire azonban mindennapos veszély leselkedett, így nem meglepő, ha folyamatosan halálfélelemben éltek. Adolf Hitler is tartott az ellenségeitől, így az étkezések alkalmával tizenöt fiatal lány segítségét vette igénybe.

A lányok az ételek kóstolásakor szinten minden reggeli, ebéd és vacsora során a sírva fakadtak a rettegéstől. Kilenc évvel ezelőtt, 2013-ban Margot Wölk - aki 14 társával együtt Hitler előkóstolója volt - nyilvánosság elé állt. Az ételkóstolás a helyi iskola épületében történt, miközben fegyveres SS tisztek is jelen voltak.

A feltámasztó

Az 1800-as években a feltámasztóknak nevezett férfiak pénzt kaptak azért, hogy az orvosjelölteknek "friss" holttesteket szállítsanak. Nagy Britanniában az 1832-es törvény megszületése előtt az anatómiai intézmények legálisan csak a kivégzett bűnözők holttesteihez jutottak hozzá. Legalább félezer maradványra lett volna szükségük, de évente csupán 55 állt a rendelkezésükre. A holttestek ellopásáért akkoriban nem járt kivégzés, csupán néhány napos szabadságvesztés vagy pénzbüntetés.

A holttestek eltulajdonítása a XIX. század elején vált igazán elterjedtté. Egy-egy családtag vagy ismerős sírjára a temetést követően még napokig vigyáztak, mert nagy esély volt rá, hogy másnapra eltűnik szerettük holtteste. Emiatt több sírt vasketreccel is elláttak.

A koporsók akkoriban nem kerültek túl mélyre, így a feltámasztók percek alatt végezhettek a testlopással. E tolvajok kínosan ügyeltek arra, hogy a holttest mellé helyezett ékszerek a helyükön maradjanak, különben a vétség akár bűncselekménnyé is válhatott volna.

Ez is érdekelhet: A középkori hóhérokat bordélyházak és lepratelepek közelébe száműzték