A középkorban éhínség tizedelte az emberiséget: az emberek tobozokat, bogyókat ettek

Veszélyes gyermekjátékok

Különféle becslések szerint a középkor évszázadaiban a gyermekek 20-30 százaléka még azelőtt elhunyt, mielőtt betöltötte volna a hétéves kort. Nem tekinthető kivételes esetnek, ha pestis, vagy kanyaró, szamárköhögés, gyomorfertőzés, különféle veszélyes játékok okozták a kicsik halálát. Régi feljegyzések alapján a kutatók által megvizsgált halotti anyakönyvi kivonatok sok paraszti sorból származó gyermek utolsó játékát is megörökítették. Előfordult, hogy a gyerekek virágszedés vagy sárban dagonyázás közben túl közel mentek a közeli álló- vagy folyóvízhez, és óvatlanságukban beleestek vagy megfulladtak.

Az ötéves Nicholas Braunche halála azonban mindennél borzalmasabb tragédiával végződött. A kisgyermek futkározás közben rátalált a konyhaasztalon lévő késre, majd mikor elszaladt vele, megbotlott öccse bölcsőjének lábában és torkon szúrta magát.

Félelem a gyermekáldástól

Az Egyesült Államokban a középkorban a legnagyobb veszélyt a szülés jelentette. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de a legtöbb kutató szerint ezerből háromszáz gyermek nem érte meg az egyéves kort. Ugyanúgy arról sincsenek pontos feljegyzéseink - csupán egy merész becslés állítja -, hogy minden harmadik nő életét veszítette a szülés vagy az azt követő napok során.

A legnagyobb veszélyt a gyermekágyi láz és egyéb fertőzések jelentették, de a magzat farfekvéses pozíciója és egyéb komplikációk is halálosak lehettek az édesanya és az újszülött számára is. Érzéstelenítés és mai szakszerű ellátás nélkül kellett boldogulniuk úgy, hogy a vajúdás akár több napig eltarthatott: emiatt több nő kimerültségben halt meg. Nem segített az a vélekedés sem, amit a nőkbe már tizenévesen sulykoltak, miszerint akkor a legtermékenyebbek; így számtalan 12-13 éves korú lánynak kellett emiatt elviselnie az akár évenként esedékes szülés fájdalmát.

Éhínség pusztított

A középkorban a különböző hadjáratok közötti időben éhínségek tették próbára az embereket. Az 1241-1242-es években a Magyar Királyságot elözönlötték a mongol hadak. A betörő nomádok ellen a magyarok az erdők avarjában bújtak el, és sokan közülük füveken, bogyókon, tobozokon tengődtek. Mindent megettek, ami a kezük ügyébe került, ilyen volt például a rothadt fokhagyma is, amelyet az elpusztított paraszti gazdaságok romjai közt találtak.

Az éhínség azonban nemcsak a hadjáratokat követő állapotok során jött létre, hanem az időjárás viszontagságai miatt is, hiszen egy-egy csapadékos, hűvös nyár miatt csökkent a gabonafélék terméshozama, ami a népesség nagy részét rosszul érintette.

536-ban egy hatalmas vulkánkitörés következtében kialakult egy "felhő", amely annyira eltakarta a napot Eurázsia egyes részei felett, hogy a hőmérséklet is rohamosan lecsökkent. Nyáron több helyen fagypont körül alakult a hőmérséklet. Írországban 536-539 között nem volt lehetséges kenyeret sütni.

Ez is érdeklehet: A középkori hóhérokat bordélyházak és lepratelepek közelébe száműzték