Beregi Pétert az utcán szülte meg az édesanyja, később intézetbe került

A Vígszínház, a Nemzeti Színház és a Mikroszkóp Színpad egykori csillaga 1945-ben született. Már a születése sem volt szokványos: az édesanyja Zugló egyik utcáján adott életet neki.

"Anyukám már javában vajúdott velem, de se taxi, se villamos nem járt még a háború után. Az Oprics nevű kocsma előtt volt egy pad, oda ült le, mert már nem tudott tovább menni. A kocsmárosné segített neki világra hozni engem, majd lovaskocsival vittek minket kórházba. Ott volt az akkor 8 éves nővérem is, akinek ezután édesapám már nehezen tudta elmagyarázni, hogy repül a gólya..." - mesélte a Blikknek. 11 éves volt, amikor az édesanyja meghalt, a nővére pedig elhagyta Magyarországot, ezért az édesapjával ketten maradtak.

"Édesapám 58 éves volt, és egy teát nem tudott megfőzni. Nem tudott főzni, mosni, semmit, ami egy gyermek ellátásához szükséges. Ráadásul színész volt, s amíg esténként hazaért, én 11 évesen az asztal alá bújtam, mert féltem egyedül a szobában. Így decemberben bekerültem a szobi intézetbe. A jólétből hirtelen egy egészen más környezetbe csöppentem" – emlékezett vissza a színművész.

"Innentől kezdve a katonaéveimen át mindig huszad-harmincadmagammal aludtam. 22 éves koromig mindig be kellett ágyaznom magam után, s parancsra éltem. Az intézetben végzett gyerekeknek szerintem két csoportja van. Az egyik, aki rögtön elvész, s vagy a börtönben vagy az utcán végzi. A másik pedig erőt kap, hogy meg tudja őrizni a jót, amit a szüleitől kapott. Csodás osztályfőnökünk volt, Béla bácsi mindig elhalmozott minket különórákkal, mert tudta, hogy az unalom sok mindenre készteti az embert, így sosem hagyott minket unatkozni" – mesélte Péter, aki az akkori osztályfőnökének köszönhette, hogy később az irodalom felé fordult, majd a színészi pályára lépett.