Mi az a hegyi betegség, és hogyan okozza sok hegymászó halálát?

2023.05.31.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az utóbbi hetekben mindenki Suhajda Szilárdról beszél, aki május 23-án indult el a Mount Everest csúcsára palackos oxigén és serpák nélkül. A hegymászó eltűnt, az eset pedig azóta is rengeteg vitát generál. A szakértők szerint teljesen érthető, ha valaki képtelen feladni a küzdelmet a csúcs előtt 50-100 méterre... hiába kerülhet ez akár az életébe is.

A Mount Everest csúcsát 70 évvel ezelőtt sikerült meghódítania az új-zélandi Sir Edmund Hillarynek és a nepáli serpának, Tenzing Norgaynek. A Mount Everest megmászása azonban serpák és oxigénpalack nélkül – ahogyan Suhajda Szilárd is szerette volna - nagyon keveseknek sikerült, a hegy rengeteg áldozatot szedett már az elmúlt évtizedekben.

De miért is olyan veszélyes teljesíteni ezt a küldetést? Nos, a Csomolungma 8850 (egyes mérések szerint 8848) méter magasan található, ez a világ legmagasabb pontja, ahol hihetetlen körülmények uralkodnak. Télen a hőmérséklet akár -50 Celsius-fok alá is süllyedhet, a levegő oxigéntartalma pedig csak a 30%-a annak, amit normál körülmények között megszokhattunk, és akkor még nem is beszéltünk a szél- valamint a hóviharokról, a nehéz felszerelésekről vagy a hegyi betegségekről...

A hegyi betegségek akkor alakulnak ki, amikor a szervezet nem képes megfelelően alkalmazkodni a nagy, általában 2500 méternél magasabb tengerszint feletti magasságokban tapasztalható alacsony oxigénszinthez.

A magasság növekedésével a légköri nyomás és a levegő oxigéntartalma egyre csökken, ami a szervezetből különböző fiziológiai reakciókat válthat ki már 2500 méteren is, ezek a tünetek azonban egyre fokozódnak, ha még magasabbra jut mondjuk egy hegymászó - nekik bizony számolniuk kell azzal is, hogy kialakulhat náluk az úgynevezett hegyi betegség.

Sir Edmund Percival Hillary új-zélandi hegymászó. 1953. május 29-én Tendzing Norgajjal együtt elsőként mászták meg a Föld legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet Forrás: Origo

Akut hegyi betegség (AMS, Acute Mountain Sickness)

Az akut hegyi betegség az egyik leggyakoribb és legismertebb ilyen jellegű betegség. Az AMS tünetei már akár 2000 méter felett és általában 6-24 órával a kritikus magasság elérését követően jelentkezhetnek.
Főbb tünetek:
- fejfájás
- étvágytalanság
- szédülés
- hányinger
- fáradtság

A tünetek általában enyhék és néhány napon belül megszűnnek, ha a személy pihen és nem emelkedik tovább, ám ha az intő jeleket figyelmen kívül hagyja, a mászónál komolyabb problémák is kialakulhatnak.

Magashegyi tüdőödéma (HAPE, High Altitude Pulmonary Edema)

Az egyik ilyen komoly probléma a magashegyi tüdőödéma, amely a tüdőben lévő folyadék felgyülemlése miatt légszomjat, gyengeséget és mellkasi fájdalmat okoz.
Főbb tünetei:
- nehézlégzés
- köhögés (esetleg véres köpet)
- elkékülő száj
- láz

A HAPE általában 2-3 nap után áll be és a láz miatt eleinte nehéz eldönteni, hogy egyszerű légúti megbetegedésről vagy hegyi betegségről van szó. Mivel a magashegyi tüdőödéma igen súlyos tud lenni, a tünetek megjelenését követően azonnal abba kell hagyni az emelkedést és szakszerű ellátásban kell részesülnie az érintettnek, különben ez az állapot halálos lehet.

Helikopter leszállásra készül egy mentési művelet során Forrás: AFP/Ang Tashi Sherpa

Magashegyi agyödéma (HACE, High Altitude Cerebral Edema)

A másik, akár halálos kimenetelű hegyi betegség a magashegyi agyi ödéma, amelynél az agyi szöveteket érinti a vizenyő kialakulása.
Főbb tünetei:
- fejfájás
- zavartság
- fáradtság
- koordinációs problémák
- látászavar
- hallucinációk
- eszméletvesztés
- kóma

De mégis, miért nem fordulnak vissza a hegymászók, ha jól tudják, a mászás során esetlegesen fellépő hegyi betegség akár az életükbe is kerülhet? A szakértők szerint sokan nem mérik fel reálisan a fizikai és mentális erejüket, illetve hajtja őket az eufória, amelynek következtében már csak akkor veszik észre, hogy baj van, amikor már késő...