Szemérmesebbek vagyunk a pénzügyekben, mint a szexben - hogyan beszélgess róla a gyerekkel?

A felnőtt társadalomban talán egy téma van, ami még a szexnél is nagyobb tabunak számít: a pénz. Titkoljuk, ha túl kevés, azt is, ha több, mint szerintünk illene, vagy éppen kérkedünk azzal, ami van és még azzal is, ami sosem volt.

Annyit érsz, amennyi a vagyonod?

A mai világ és a közösségi média azt sugallja, minél több luxusnyaralóhelyen fordulsz meg, minél drágább autóval jársz, minél nagyobb a Gucci logó a ruhádon és minél többe kerül az éttermi vacsorád, annál többet érsz. A sikert manapság pénzben mérik, de a „pénz nem boldogít" szállóigére is csak legyint az ember: „dehogynem, az boldogít csak igazán".

Innen indulunk, s noha akad azért egészséges szemlélet is, általában elmondható, hogy sokakat frusztrál, ha nem tudnak lépést tartani, nem tehetik meg, amit mások igen, és szégyenkezve próbálnak erőn felül teljesíteni, hogy sem ők, sem a gyerekeik ne szenvedjenek hátrányt. Nem is csoda, ha a gyermekek pénzügyi nevelése sem mindig sikerül úgy, ahogy kellene, s egy-egy családban generációról generációra ismétlődnek meg a rossz minták.

Abban, hogy felnőttként milyen a viszonyunk a pénzzel, hogyan kezeljük a pénzügyeinket, nagy szerepe van annak is, hogy gyerekkorunkban a szüleink milyen mintát mutattak, milyen pénzügyi nevelést kaptunk, ha kaptunk. Ezt pedig számos tényező befolyásolja. Többek között az is, hogy volt-e elég pénze a családnak, vagy nélkülöznie kellett, mi volt szülők hozzáállása a gazdagsághoz vagy szegénységhez, szégyellték-e a saját vagyont vagy annak hiányát, mit mutattak meg a helyzetükből a külvilágnak, ahogy az is, hogy milyen pénzzel kapcsolatos intelmekkel látták el a gyermekeiket. A transzgenerációs minták ezen a téren is kirajzolódnak, ami Bojti Andrea gyermekpszichológus szerint fontos, de fentieknél is fontosabb, hogy minél fiatalabb korban kezdjék el a szülők a gyermekeik tudatos pénzügyi nevelését, azaz, hogy a pénz ne legyen otthon tabutéma.

Cikksorozatunk második részében a szakember ehhez ad praktikus tanácsokat.

Már 2-3 éves korban érdemes - a maga szintjén - bevezetni a gyermeket a pénz világába

Kiinduló példánk, hogy a számokat, pénzt nem ismerő 2-3 éves kislány kitalálja, hogy szeretne egy Barbie babát. Sokan ilyenkor gondolkodás nélkül szaladnak, hogy megvegyék, ami ösztönös reakció, ám Bojti Andrea szerint már ekkor érdemes tudatosnak lenni.

Amikor már ismeri a számokat, elővehetjük a pénzt

Előbb-utóbb a gyerek megismerkedik a számokkal, nagycsoportos óvodáskor környékén eljön az az időszak, amikor játékos formában már konkrétabban is beszélgethetnek vele a pénzről, akár úgy, hogy bankjegyeket vesznek elő és együtt megvizsgálják azokat.

Zsebpénz – mire, mennyit és miért ne?

„Fontos dolognak tartom a zsebpénz bevezetését, mint a pénzügyi nevelés eszközét, azért, mert a zsebpénzadásnak kézzelfogható rendszere van: egy fix összeget adunk, mely egy fix időre szól – heti, kétheti vagy havi rendszerességű -, és amit be kell osztania, de az is meg van határozva, mi az, amit a zsebpénzéből kell megvennie" – magyarázza el a gyermekpszichológus, miért olyan fontos zsebpénzt adni azon túl, hogy a gyerek örül neki.

Az sem mindegy, mekkora összeggel gazdálkodhat a gyerek, Bojti Andrea azt is elmondja, miért:

A feltételeket a bevezetéskor kell elmagyaráznia a szülőnek, ezzel is megelőzve az olyan helyzeteket, hogy a gyerkőc már az első nap minden pénzét elkölti, így a következő zsebpénzig nem marad egy fillérje sem. Ha ezt kiskorban elkezdjük megtanítani neki, akkor kamaszkorára nem alakulhat ki olyan helyzet, hogy pl. elmegy bulizni, elveri a pénzét, és utána folyamatos a feszültség közte és a szülők között, mert neki nincs pénze, a szülő mégsem ad.

A zsebpénzen keresztül a kölcsön fogalma is bevezethető

Az alapszabályok bevezetése után a kivételes helyzeteket is megismertethetjük a gyerekekkel a zsebpénzen keresztül, mégpedig olyankor, amikor szemünk fénye olyasmire vágyik, amihez még sok pénzt kellene gyűjtenie, de megvenni nem sokkal később szeretné a vágyott dolgot.

„A kamasz azzal áll elő, hogy szeretne megvenni magának egy trendi márkás cipőt, de a pénze nem elég rá. Akkor mondhatom neki, hogy rendben, odaadom a következő héten, hónapban esedékes zsebpénzét előre, mintegy kölcsönként, de ennek az az ára, hogy ezt az összeget később már nem kapja meg" – mondja Andrea, kiemelve, hogy extra dolgokról beszélünk, nem alapszükségletekről. A másik megoldás ugyanerre a kérdésre, ha az extra pénzért feladatokat ad a szülő a nagykamasznak.

A tudatosság különösen fontos, ha szerényebb körülmények közül származik a szülő

Sok szülő azt élte meg gyerekkorában, hogy azért nem kapott zsebpénzt, mert a családja nem tehette meg, hogy adjon, és ő irigykedett azokra a barátokra, akik kaptak. Felnőttként azt mondhatja, hogy sokat tett azért, hogy jó anyagi helyzetbe kerüljön, rengeteget dolgozott egy viszonylagos jólétért, ugyanakkor nem akarja, hogy az ő gyermeke azt élje meg, amit neki kellett gyerekkorában, ezért mindent megad, mert jólesik neki, hogy a gyerek bármit kiejt a száján, ő azt megveszi neki.

A szülő dolga megtanítani azt is, hogy mi a hitel

Egy 15-16 éves fiatallal már beszélni kell a hitelről, kamatokról, visszafizetési kötelezettségről és következményekről is. Meg kell ismertetni vele az alapvető pénzügyi fogalmakat. Előfordulhat, hogy a tananyag részeként, az iskolában is hall majd róla, de Bojti Andrea azt mondja, ne ebben bízzon a szülő, érezze magáénak a feladatot, hogy mire a gyerek nagykorú lesz, legyen egy stabil tudása, ne féljen a hitelfelvételtől, de ne is ugorjon bele kedvezőtlen konstrukciókba, átverésekbe.

„Sok szülő nem mond el mindent a saját pénzügyeiről a gyereknek, és kisiskolás korban ez nem is szükséges, hiszen még nem érti, ráadásul átveszi a szülei szorongását. De egy 15-16 éves már tudhatja, hogy ha például az édesapját elbocsátják a munkahelyéről, a család minden tagjának, így neki is össze kell kicsit húznia a nadrágszíjat, míg az apa új munkahelyet nem talál. Van, akivel már korábban is meg lehet beszélni a pénzügyi gondokat, azt a szülőnek kell éreznie, mennyire érett hozzá a saját gyermeke, milyen mélységben lehet beavatni a család gazdasági ügyeibe" – véli a szakember, aki úgy gondolja, egy gimnazistának már tudnia kell, hogy mennyiből gazdálkodik a család.

A csapdahelyzetek tudatossággal elkerülhetők

Gyakori hiba Bojti Andrea szerint, hogy a szülő, aki átlagosan vagy az alatt keres, megpróbál mindent biztosítani a gyerekének, amit a jobb módú barátok szülei megadnak a saját gyermekeinek. Ennek érdekében folyamatosan többletmunkát vállal, túlórázik, hogy finanszírozni tudja a gyerek extra igényeit.

A nyaralás is látványosan tud hiányozni a gyerekek életéből, különösen, amikor látják, hogy az osztálytársak utaznak, de Andrea úgy gondolja, ezt is lehet jól kezelni.

„Ha elutazni nem is tud a család, arra fel lehet készülni, hogy közös időt töltsön együtt apa, anya és a gyerekek. El lehet menni együtt fagyizni, strandra, kirándulni. A lényeg az értékes, élménygazdag közös időtöltés" – ad tippeket a gyermeklelket jól ismerő szakember.

Tudatosság mindenek felett

Pénzügyi nevelésről beszélni Bojti Andrea szerint csak úgy lehet, ha közben az adott kor jellemző társadalmi helyzetére is reflektálunk. Az egyes rétegek közötti különbségek az általános tanácsok finomhangolását tehetik szükségessé.

Ha szükséges, a személyes tapasztalatai alapján, tudatosan kell változtatnia a saját hozzáállásán, módosítania a nem célravezető hozott berögződéseken, és jó példával és átgondolt neveléssel megtanítania a gyerekeinek, hogy a jobb jövője érdekében, hogyan érdemes bánni a pénzzel.