Egy tipikus Skorpió: Ady Endre

A Skorpió az egyik legkülönlegesebb csillagjegy. A jegy szülötteit sokszor szokták "nehéz embernek" nevezni szenvedélyességük és szélsőségességük miatt, és ha valakire, akkor Ady Endrére valóban igazak ezek a jelzők.

Még a külsejére is igazak a Skorpió férfit illető hagyományos tipologizálások - ugyan a testfelépítése nem volt különösebben robosztus (sokat betegeskedett gyerekkorában), de az arcvonásai rendkívül markánsak voltak: erős szemöldök, hatalmas szemek, magas, domború homlok.

A Skorpió férfira szerelmi téren is jellemző a szenvedélyesség és a tűz: számára nincs olyan, hogy langyos, kényelmes kapcsolat. Ady már diákkorában is nagy lelkesedéssel hajtotta a nőket (ekkor szedte össze a később az egész életét megkeserítő nemi betegségét is - lásd a Mihályi Rozália csókja című novelláját), a nagy szerelmei pedig igazi szeretlek-gyűlöllek viszonyok voltak. Hosszú éveken át fűzte kapcsolat Diósyné Brüll Adélhoz, azaz Lédához, a kettejük viszonyának természetét pedig legérzékletesebben a Héja-nász az avaron egymást tépő madarainak képében írta meg Ady. Egy Skorpió nemcsak szenvedélyes és teljes odaadást igénylő szerető, de hiú és birtokló is. Hogy mennyire, azt jól mutatja az Elbocsátó szép üzenet című verse, amellyel a Léda-viszonyt zárta le: "Általam vagy, mert meg én láttalak / S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."

A Skorpiók természetüknél fogva zárkózott, ösztönös személyiségek, és ez Adyra is igaz volt. Ugyan önrombolóan kicsapongó éjszakai életet élt (a minden tevékenység végletekig fokozása szintén Skorpió-tulajdonság), de nagyon kevés embert tűrt meg maga mellett, az irodalmi élet képviselőit pedig kimondottan megvetette. Kosztolányit például annak első verseskötetéről szóló kritikájában "irodalmi" szerzőnek nevezte, ami a részéről negatív minősítésnek számított - Kosztolányiban meg is maradt a tüske, számos vitára adva okot később kettejük között.

Ady publicisztikája, újságcikkei, irodalmi és politikai témákban írt esszéi (ne felejtsük, hogy a fővárosi művészlét előtt vidéki újságíróként dolgozott Nagyváradon) mind-mind felvonultatják azt az éles szeműséget, erős kritikai szellemet, kötekedésig menő bírálatot, ami szintén a Skorpiók sajátja tud lenni. Ez némelykor odáig fajult, hogy Ady azokba is belekötött, akik addig a barátai és támogatói voltak - hisz egy Skorpió sohasem felejt, ha bármi kis sérelem is érte, inkább elteszi jó mélyre, hogy aztán ha felgyűlik a sok harag, egyszer csak előtörjön. Ilyen volt Ady esetében A duk-duk affér című cikke, melyben gyakorlatilag a komplett generációját, irodalmi barátait gúnyolta ki, elsősorban is azt a Hatvany Lajost, akinek rengeteget, többek között jelentős anyagi támogatásokat is köszönhetett.

A Skorpiókra az is jellemző, hogy nem tűrik a korlátokat, és hajlamosak a tabudöntögetésre. Ady Az én menyasszonyom című versében így írt az utcai prostituáltakról: "Mit bánom én, ha utcasarkok rongya...", ez pedig akkoriban nem számított épp szalonképesnek. Politikai téren sem rejtette soha véka alá a véleményét; vélhetően még ma is sokaknál kiverné a biztosítékot néhány cikke, amellyel a magyar állapotokat és mentalitást ostorozta. A költészete is pontosan megmutatja, mennyire kereste a mindig még nagyobbat, még mélyebbet: fokozások, ismétlések, nagyszabású kijelentések, nagy kezdőbetűvel írott hangzatos fogalmak jellemzik. A Skorpió természet másik oldalát, a nagy szenvedélyesség mögötti érzékenységet és törékenységet pedig nehezen lehetne jobban érzékeltetni, mint egy Ady-verscímmel: Szeretném, ha szeretnének.