Bajor Lili: "Apu fentről terelget az utamon"

Nem feledi a közönség Bajor Imrét, ezt bizonyítja, hogy alig lehetett beférni az augusztus 6-án elhunyt színész emlékkönyvének bemutatójára. Ruttka Ildikó 13 évvel ezelőtt írta meg Bajor Imrével közösen „Bajorimi a Kicsihuszár" című könyvét. Azóta felnőtt egy generáció, a színész pedig elment. A kiadó és a könyv szerzője úgy gondolták, hogy a különleges történetekkel és megszólalókkal tarkított könyvet a színész halála után újra megjelentetik. Bajor Imre gyermekei, Bajor Lili és Bajor Marci is könnyes szemmel szorították kezükbe édesapjuk könyvét.

„A legmeghatározóbb emlék apuhoz kapcsolódóan, amikor harmadikos koromban elutaztunk Indonéziába két hétre, az maga volt a mámor. Mindig mondtam apának, ha lehet, menjünk vissza Balira. Mondogatta, hogy rendben, de erre már nem került sor" – mondta Marci. „Mikor jelentkeztem a Színművészeti Egyetemre, ő azt mondta, badarság volt. Mikor sikerült a felvételim, valahogy úgy éreztem, hogy könnyen ment, most pedig naponta bizonyítanom kell. Nem gondolom, hogy ezzel a munkával, amit ott csinálok, egyedül vagyok - ő fentről terelget az utamon, de erről még nehéz nekem beszélnem" – mondta könnyeivel küszködve Lili.

A szerzőnő már kamaszkora óta ismerte Bajor Imrét - Ruttka Ildikó édesapja, Ruttka Ferenc, festőművész Imre barátja volt. Amikor Nádas Györgynek eszébe jutott, hogy kellene írni Imréről egy könyvet, a színész régi barátjához fordult. „Abban az időben már újságíróként dolgoztam és elég sok cikket írtam Imréről. Azt viszont nem értettem, miért pont rám gondolt. Erre ő azt mondta: 'Nekem egy olyan ember kell, aki feltétel nélkül szeret engem és én is feltétel nélkül szeretem őt'. Most ez a kiegészítés, amit hozzáírtam a könyvhöz, az elmúlt 13 évnek egy zanzásított változata" – mondta Ruttka Ildikó.

A könyvbemutatón Bajor Imre baráti is megjelentek, akik a könyvben elmesélik emlékeiket a színészről.
„Imi mindig vonzotta a közönséget és ez most is látszik. Mi itt ülünk, az emberek nem is látnak minket, de nem baj, Imi sincs itt, őt sem látjuk. A barátságunk régóta tart, nem tudok róla múlt időben beszélni" – mondta meghatottan Hernádi Judit. „Amikor itt összejöttünk a könyvbemutató előtt, azt vártam, hogy belépjen Bajor, és ahogy szoktunk ketten félrehúzódva nevetgélünk majd, hogy ez a rengeteg ember mi a bánatnak jött ide" – mosolygott Gálvölgyi János.