A volt tettestárs a Viszkisről: „Hatalmasat csalódtam benne!"

A becsvágy, a pénz, a düh, az igazságtalan vádak késztették a könyv megírására, a szabadságáért küzdött, esetleg a lelkiismeretén könnyített?

Semmiféle becsvágy nincs bennem és nem is volt. De dühítenek a teljesen alaptalan, elhibázott vádaskodásai és hogy teljesen elfelejtette azt a mondását, hogy soha ne feledd, honnan indultál és mi lett belőled. Ő volt az, aki a saját unokatestvérét elárulta, aki rám is mindenre kiterjedő részletes vallomást tett, majd ezek után volt pofája engem vádolni! Igen, a lelkemen is könnyített a könyv megírása, mert azt, hogy mi minden történt egy hároméves rablássorozatban és miért, nem lehet tíz perc alatt elmondani, márpedig nem mindegy, hogy mi történt. És el kellett mondanom, hogy Ambrus valódi jelleméről, árulásáról semmit sem tudnak az emberek, hiszen mindennek pont az ellenkezője csapódott le a médiában.

Hogy csak egy példát mondjak, többször beszélt velem telefonon, sőt, a kislányommal is, aztán azt nyilatkozta, hogy sosem beszélt velem szabadulása óta. Én eleinte tisztázni akartam a dolgokat, de ő mindenféle kifogásokkal kibújt ez alól.

A Viszkisnek kemény gyerekkora volt, szegénységben, érzelemszegény környezetben nőtt fel. Ez nem mentesíti a felelősség alól, de talán megmagyarázza a tetteit. És ön miért ment bele a rablásokba?

Tudjuk, hogy hány sikeres es híres embernek volt rossz gyerekkora!? Például Madonna és a többi szegény sorból feltört sztár. Belőlük miért nem lett soha bűnöző? Ezzel szemben itt vagyok én, akinek kiegyensúlyozott gyerekkora volt, mégis a bűn útjára tévedt. Igen: tehetséges jégkorongozó voltam, de ezt nem fizették meg, ezért választottam a könnyű utat, ami nem is könnyű, mert a fiatalkori rossz döntésem a mai napig nyomja a vállamat, nem beszélve a börtönben töltött évekről... Igen, utólag úgy gondolom, hogy ez az egész balhé nem érte meg! De akkor nekem nagyon tetszett, hogy Attila jól él és jó kocsija van. Nekem jó gyerekkor ide vagy oda, nem adatott volna meg a hokizásból sem a luxusautó, sem az az ötvenmillió, amit két és fél év alatt összeraboltunk.

Hogy Ambrusnak szar gyerekkora volt? Hát igen.

Na, akkor döntött úgy, hogy ezután a postafiókok és az utazási irodák fosztogatása jön. Ebből élt 3 évig, mialatt rabolt, az unokatesójával és az egyik hokistársával is. Ezután jöttem én, és azt mondtam, hagyjuk ezt a piti kis fosztogatást, csináljunk nagyot! És ezzel indult az igazi bankrablások sorozata. Persze ilyenkor szokás a gyerekkorra hivatkozni, Ambrus ügyvédje is ezt tette. Meg is lett az eredménye, 17 év. Ennyit ér a rossz gyerekkor a bíróság előtt. És igaza volt a bírónak, ez nem mentség! Erős jellemmel és akarattal el lehet érni bármit! Persze csak a jó úton, nem azon, amit mi választottunk.

A könyve elején ön hűséges barátként tűnik fel, azaz annak tűnteti fel magát, mégis a barátja ellen fordul ezzel a könyvvel. Miért?

Azért, mert hatalmasat csalódtam benne! Azt hittem, lesz benne annyi tartás, hogy kiáll és elmondja, hogy az ő hibájából buktunk le, amikor 10 percet volt bent a bankban, miközben én háromszor figyelmeztettem, hogy menni kell. Nem, ő bent maradt, én megvártam, mert a társam volt, majd meneküléskor a hídnál leugrott, anélkül, hogy szólt volna, hogy rendőrök elől menekül, így fogtak el engem, hátulról. Szóval az én hűséges barátom jól otthagyott engem a bajban. Ennek ellenére a megbeszélt három óra helyett négy órán át kitartottam, semmit nem mondtam róla a nyomozóknak.

A legnagyobb csalódásom az volt, amikor kiderült, hogy elárulta az unokatesóját is. Ez azért volt különösen kiábrándító, mert jól emlékszem egy jelenetre 1997-ből. Ott ülünk a kis konyhában. Attila akkor tért vissza Erdélyből és arról beszélt, milyen aranyos kislánya van Lacikának. "Sosem dobnám fel, ha úgy adódna!" – mondta akkor. És mi történt aztán?

Végül az sem tetszik, hogy 20 év alatt nem volt benne annyi kurázsi, hogy elém álljon és tisztázzuk a dolgainkat. Ő csak élvezi a média rajongását, és már teljesen elfelejtette, miket is tett valójában. Még a börtönben is el volt különítve, sosem volt nagy 8-10 fős zárkában.

Ha most betoppanna önhöz a Viszkis, mi lenne az első reakciója?

Őszintén? Behúznék neki egyet, aztán rátérdelnék a mellkasára és sziszegve a fülébe súgnám: ideje lenne kiállni a nyilvánosság elé és letisztázni, hogy te hibáztál és nem én... Én tartottam magam addig a pontig, amíg megbeszéltük, te meg elárultál mindenkit... Hát ezt tenném.