Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Epres Panni

Peller Mariann:Gyakran van alkalmad sorsról, hitről, spiritualitásról beszélgetni?

Epres Panni: Nem túlzottan. Nem igazán beszélgetek ilyenekről senkivel. Van hitem, és hiszem azt, hogy nem csak ez az élet létezik, amit látunk, de nem foglalkozom vele túl sokat.

PM:Mit hozol otthonról?

EP: Apukámtól vallásos, katolikus nevelést kaptam, azt, hogy létezik egy Isten. Anyukám azonban nem hisz semmiben, és nem is vallásos. Néha a nővéremmel próbáljuk rávenni, hogy egy kicsit nyisson ezen a téren, de ő nem hisz. Közben viszont én abban nőtem fel, hogy a fizikai világon túl létezik más is, számomra ez a természetes.

PM:Hiszel abban is, hogy akár több életünk is lehet?

EP: Az én hitem amolyan katyvasz. Hiszem, hogy van túlvilág, el tudom képzelni azt is, hogy nem először vagyunk itt. De kíváncsian várom, amikor majd véget ér ez az élet, mi lesz velünk.

PM:Volt olyan, hogy valaki jövendőmondással próbálkozott?

EP: Tartok attól, hogy valaki meg akarja mondani a jövőt. Volt egy rossz élményem, és az mély nyomot hagyott bennem. Teljesen véletlenül jósolt nekem akkor az a valaki, egy forgatás szünetében. Elkérte a tenyeremet, és negatív dolgokat mondott. De akkor még csak húszéves voltam, ezért simán lepergett rólam a jóslat, hiszen olyan távolinak tűnt, amiket mondott, és főleg, még nem voltak gyerekeim, akikért mindent elkövet az ember. Egy másik alkalommal pedig, szintén egy forgatáson egy fodrászlány jósolt apróságokat, azok viszont mind bejöttek.

PM:Ebben mélyen egyetértünk. Ahogy hallgatlak, egyre inkább az a benyomásom rólad, hogy ha itt forgatnák újra a Gyűrűk Urát, én Arwen, a tünde szerepét biztosan rád osztanám. Olyan pozitív, kedves, finom, világos, békés és türelmes a lényed, a kisugárzásod. Ezeket vajon hozod magaddal?

EP: Gyerekként én sokkal harsányabb voltam. És érdekes, hogy a kislányunkat, Barkát látom pont olyan idétlennek, szereplősnek, mint amilyen én magam voltam gyerekkoromban. De természetesen a türelem, nyugalom vagy kiegyensúlyozottság azért jellemző volt rám már gyerekként is. Amíg a fiam, Mór egy kicsi férfi az életemben, ezért felé az anya-fia szerelem nyilvánul meg, addig Barka a szövetségesem. Ha ránézek, egy kicsit önmagamat látom, és nevel engem.

PM:Hiszel abban, hogy emberek között létezik szorgosabb lélektársi kapcsolat? És vajon ilyen-e a férjedhez, Benedek Tiborhoz fűződő kapcsolatod?

EP: Igen, hiszek. Már 25 éve ismerem őt, de csak 15 éve vagyunk együtt. Amikor először találkoztunk, én még nagyon kislány voltam, 16 éves, későn érő típus. Aztán, ahogy megismerkedtünk, nagyon hamar éreztem, hogy ennek nem lehet más vége, mint hogy mi majd egyszer együtt leszünk. Közben éltük az életünket, külön-külön. Tibor Olaszországba költözött, megházasodott, gyereke született, nekem is volt egy hosszú kapcsolatom. Hat évig voltunk együtt az előző párommal, de a végén már azzal a tudattal éltem, hogy tudtam, nem ő lesz az igazi, hanem Tibor.

PM:Honnan tudtad ezt?

EP: Ez jó kérdés, nem tudom. Egy barátom kérdezte tőlem, hogy mennyit gondolsz Tiborra egy nap? Mondtam neki, hogy én nem gondolok rá, minden mozdulatomban benne van. Egyszerűen együtt éltem vele úgy, hogy ő 2000 kilométerre volt tőlem.

PM:És mindeközben mi lehetett Tibor lelkében?

EP: Azt hiszem, hogy ő is mindig gondolt rám. Utólag elmondta, ő is mindig úgy gondolta, hogy ez a lány hozzá való, csak nagyon távol állt még az életünk egymástól. Ki kellett várnunk egymást.

GYK: A védikus rendszerben neked egy Nyilas aszcendensed van. Ez azt mondja nekem, hogy olyan életet választott a lelked ez alkalommal, amiben tapasztalásokon, utazásokon, megéléseken keresztül tanul és fejlődik. Olyan lélek vagy, aki messzire néz, ezért néha talán közvetlen közelre nem is látsz annyira. Továbbá azt gondolom, hogy nagyon sok férfi életből jössz. Persze, nagyon nem úgy nézel ki, hiszen ebben az életedben kifejezetten szép nő vagy. De épp azért, mert most meg kell tanulnod a nőiességedet, a szépségedet viselni, rá kell jönnöd, mit kezdesz vele, hogy mennyit ér neked, és hogy megtanuld, nem jó, ha a szépségedtől függsz. Ez azt is jelenti, hogy ha valaki ennyi férfi életből jön, akkor valahogy dűlőre kell jutnia a férfi energiákkal. Ebben nagy segítségedre lehet az édesapád, aki azt hiszem, nagyobb támaszod lehet, mint az édesanyád.

EP: Azt éreztem, hogy apa egy picit fiúnak nevelt engem, fiús kislány is voltam. Úgyhogy ezt abszolút alá tudom támasztani. Az alkatomból kifolyólag jó voltam több sportban, apukám pedig próbálta ezt meglovagolni, hogy belőlem sportolót neveljen. Majdnem sikerült is neki, de milyen érdekes, hogy helyette jött a modellkedés. Gyakorlatilag a fiús végletből eljutottunk az egyik leglányosabb szakmáig.

PM:Milyen jó, hogy nem próbált édesapád minden erejével a sportolói irányba tolni!

EP: Az ilyen döntéseknél mindig leültünk közösen, mindenki elmondta a véleményét, de végül én hoztam meg a döntést. Rám bízták.