Marics Peti: "Nem akarom, hogy más mondja meg, miről énekeljek"

Marics és Valkusz Milán pár éve alakították meg közös zenei duójukat, a Valmart. A fiatal zenészek eleinte már ismert dalokat dolgoztak fel, majd 2018-ban megjelent első saját számuk is a hozzá forgatott videóklippel. Ez hozta meg számukra az átütő sikert és azóta egymás után készítik az új dalokat. A fiatal lányok odáig vannak a rekedtes hangú Marics Petiért, és azért az energiáért, ami a Valmarból árad.

Az első adás után úgy látszik, odáig vannak érted a nézők.

– Szerencsére szimpinek találtak, azt látom a kommentekből is, hogy sokaknak tetszett, amit csináltam. Aztán persze vannak olyan platformok is, ahol az emberek szeretnek másokat ócsárolni, ott én is kaptam hideget-meleget, de annyira nem ütöttek szíven ezek a hozzászólások. Ha tudtam, inkább megpróbáltam építkezni belőlük. Nyilván egy pár szavas beszólásból nem lehet sok ihletet meríteni.

A Sztárban Sztár az első nagy tévés szereplésed. Miben más most színpadon lenni, mint koncertezés közben?

Sokat gondolkodtál azon, hogy elvállald a szereplést?

– Hamar eldöntöttem, még úgyis, hogy meg kellett hoznunk bizonyos áldozatokat. A Valmarnak már elég sok lekötött fellépése van a nyár végéig, heti szinten többször is koncertezünk, de a műsor miatt sokat le kellett mondani. Nem tudtuk volna ezeket vállalni, és egy ilyen döntés nem csak az én életemet érinti, hanem a zenésztársamét is, ezért egy picit hezitáltam. Milánnal aztán átbeszéltük a dolgokat, és arra jutottunk, hogy ezért megéri most áldozatot hozni. Hosszú távon ugyanis csak profitálhatunk a műsorból.

Pár napja posztoltál is arról, hogy az első adás után megugrott a követőid száma.

– Átléptük a 100 ezret, ez tök jó érzés.

Beszéljünk kicsit arról is, miért döntöttél a zenei pálya mellett.

– Nagyon sok ember életében meghatározó szerepe van a zenének. Mindenki imádja hallgatni a kedvenc dalait, és titokban vagy egy buliban még azok is énekelnek, akiknek esetleg nincs jó hangja. Felszabadító érzés! Én is így kezdtem, bulikon énekelgettem a haveroknak, csak aztán egy fokkal jobban beleőrültem ebbe az egészbe, mint mások. Naphosszat gyakoroltam, és azt éreztem, hogy fejlődöm. Nem tagadom, van bennem szereplési vágy, imádok a társaság középpontjában lenni, hülyéskedni és szórakoztatni másokat.

Hobbinak indult?

– Azért kezdtem, mert szeretem csinálni, de titkon reménykedtem abban, hogy egyszer majd ezzel tudok foglalkozni. Hasonlít a focizáshoz, azt is azért kezdi az ember, mert szeretne profi lenni, és egyre nagyobb stadionokban, egyre több ember előtt játszani. Ez hajt engem is a zenében, és hogy örömöt okozzak másoknak. Szerencsére eleget melóztunk ahhoz, hogy beteljesült ez az álmunk.

Segítettek nektek elindulni?

Feladtál valamit a zenei pályáért?

– Sokáig fociztam és jól is ment. Nem vagyok labdaügyetlen gyerek, de nem jött egy olyan nagy lehetőség sem, amelyről le kellett volna mondjak a zene miatt. A foci mellett teniszeztem is, egészen az országos huszadik helyig felküzdöttem magam, de utólag visszagondolva, nem volt jó ötlet váltogatni a sportokat. Az egyikre kellett volna teljes erővel ráfeküdnöm. A sportot végül sérülések miatt hagytam abba, szalagszakadástól bokatörésig minden volt. Ha így nézzük, talán egyedül az egyetem esett ennek áldozatául, de egy idő után már nem szívesen csináltam a sportszervező szakot, így nem volt nehéz döntés otthagyni.

Mik a hosszú távú tervek?

– A fő projekt mindenképp a Valmar. Régóta tervben van, hogy élőzenei formációvá alakuljunk. A most leszervezett koncerteket letoljuk, de nyár után valószínűleg egy-két hónapra elvonulunk és nekiállunk összerakni egy új show-t. Ki szeretnénk lépni a klubozás körforgásából, és új szintre akarjuk emelni a Valmart, hogy még többet adhassunk a közönségnek.