Hogyan beszélgess a gyermekeddel a válásról

A magyarországi statisztikák alapján 2022-ben a válások száma 17 695 volt. A válással végződő házasságok átlagosan 13.9 évig tartottak. Az adatok alapján nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a felbomló családokban kiskorúak is vannak.

Az új szabályok szerint ma már kortól függetlenül, minden gyerek levelet kap a szülei házasságát felbontó bírótól, melyben tájékoztatják a folyamatban lévő eljárásról, illetve kikérik a véleményét is azzal kapcsolatban. A gyermek a gondolatait leírhatja, elmondhatja, de meg is tagadhatja a véleménynyilvánítást.

Az, hogy a bíróság tájékoztassa a gyerekeket, mi történik körülöttük, jogszabályi elvárás, a szülőknek azonban erkölcsi kötelességük, hogy beavassák a gyermeket abba, mi fog történni körülötte a következő hónapokban, és az milyen hatással lesz az ő életére. De hogyan lehet ezt jól elmagyarázni egy néhány éves, vagy akár nagyobb gyereknek objektíven, indulatok és érzelmi kitörések nélkül, és hogyan lehet kezelni az ő bánatát, ijedtségét, bizonytalanságát, majd a válás után kialakuló új helyzetet? Erről beszélgettünk Bojti Andrea gyermekpszichológussal, a Magabiztos szülő című könyv szerzőjével.

„KSH-adatok alapján kiszámítható, hogy egy évben nagyjából 16-18 ezer kiskorú gyereket érint a szüleinek a válása. És ezek csak a bontóperrel szétválasztott családokra vonatkoztatott adatok, nincsenek benne a felbomló élettársi kapcsolatok. A statisztikai adatokból az látszik, hogy a gyerek születése utáni első év egy kritikus pont a házasságokban, majd utána a kamaszkor. Tehát a kisgyerekes időszak, amikor létrejön a család, majd a kamaszkori nehézségek és az életközepi válság együttes hatása vezethet a válásokhoz" – tudjuk meg Andreától, ahogy azt is, hogy noha a válás egy gyereknek krízishelyzet, ma már a szülők sokkal tudatosabban támogathatják őt ebben a számára sokszor szonte elviselhetetlennek tűnő szituációban.

A válás ritkán szolgálja a gyerek érdekeit, az azonban igen, hogy a bíróság ma már, hacsak a szülők nem akarják másképp, közös szülői felügyeleti jogot ítél meg.

De mi az, amit mindenképpen el kell mondania a szülőnek a válásról?

„Az életkornak megfelelően a tényeket, a gyerek számára is érzékelhető, kézzelfogható dolgokat érdemes elmondani. Például: „sokat veszekedtünk, nem vagyunk már szerelmesek egymásba, nem akarunk már együtt élni stb., de vannak a válásnak olyan mélységei, melyek nem tartoznak a gyerekekre, akkor sem, ha már felnőttek. Ilyenek többek között a szülők szexuális problémái. A gyerek fejében a család, az anya és az apa egy egység - ez akkor is így van, ha az egyikük bántalmazó, mert a gyereknek akkor az a normalitás. Így, ha a szülők válnak, az a gyereknek mindenképpen megrázó, meginog az igazságos világba vetett hite" – mondja el a szakember, akinek az a tapasztalata, hogy a gyerekben mindig él a vágy, hogy a szülei újra egy egységet képezzenek, ez sokszor még évekkel a válás után is így van.

„Nem szerencsés, ha az egyik szülő azt mondja a gyereknek, hogy „lehet, hogy el fogunk válni", mert az számára onnantól egy óriási és folyamatos bizonytalanság lesz. A párkapcsolati problémák nem tartoznak rá. De amikor már biztosan tudni lehet, hogy mondjuk az apa 3 hét múlva elköltözik, akkor ezt az infót már meg lehet és kell osztani a gyerekkel, és esetleg meg is lehet neki mutatni azt a lakást, ahol élni fog azután."

Nagyon fontos, hogy miután a szülők elmondták a gyereknek a tényeket, ő szabadon kérdezhessen, érezhessen, reagálhasson a bejelentésre.

„Ha ignorálja a helyzetet és azonnal tovább lép, az is normális, mint ahogy az is, ha két hét múlva kezd sírni miatta, és az is, ha kiborul. Ez a gyereknek egy gyászfolyamat, a családról alkotott képét gyászolja. Ugyanazok a folyamatok mennek végbe menne, mint amikor meghal egy szerettünk. Miután tőmondatokban elmondták neki a helyzetet, érdemes felajánlani neki, hogy ha vannak, tegye fel a kérdéseit. Fontos, hogy ez nem egy egyszeri beszélgetés lesz, ahogy nő, érik, újra és újra felmerülhet benne, hogy miért váltak el a szülei" – figyelmeztet Andrea, ahogy arra is, hogy a gyerektől soha nem szabad megkérdezni, hogy kivel akar maradni, még akkor sem, ha a szülők egyébként mindenben meg tudtak egyezni, és egy békés válás előtt állnak.

Gyermekelhelyezés tekintetében mi a legjobb megoldás, a gyerek szemszögéből nézve?

Bojti Andrea elmondása szerint a pszichológus szakma azt támogatja, hogy ha lehet, a gyerek 50-50 százalékban legyen a válás után mindkét szülőjével. Azaz 1 hetet az egyik szülőjével, majd 1 hetet a másikkal töltsön. Ez a gyerek érdeke. „Már a jogi megfogalmazás sem láthatásról beszél, ami a szülő joga, hanem kapcsolattartásról, ami a gyerek joga" – mondja a szakember, de azt is hozzáteszi, noha ez lenne az ideális, egyelőre hazánkban még nem gyakori megoldás, még mindig a kéthetente egy hétvége és egy hétköznap fordul elő leginkább, pedig a pszichológus szerint, ha már a válás mellett döntöttek a szülők, ez egy számukra is szerethető felállás lehetne.

„A bíróság nem ítéli meg magától, csak, ha a felek között ebben egyetértés van és kérik, hogy fele-fele időben legyen velük a gyermek, azaz 1 hétig itt, 1 hétig ott. Nemcsak a gyerekeknek, a szülőknek is kedvező ez a helyzet, ha tudják jól működtetni, mert így minden második hét szabad számukra, nyugodtan dolgozhatnak, elmehetnek a barátokkal, intézhetik az ügyeiket, kipihenhetik magukat, és így a gyerekes hétnek is kipihenten vághatnak neki" – magyarázza el a gyermekpszichológus, hogy miért lehetne ez a legjobb megoldás gyereknek és szülőknek is, hozzátéve, hogy az 50-50 nagyfokú együttműködést igényel, és intellektuálisan és egzisztenciálisan is kihívás lehet. Ha ezt választják, fontos, hogy az anya és az apa közel lakjanak egymáshoz, hogy a gyerek az iskola, hobbik és barátok szempontjából is kedvező helyzetben maradjon.

A közös nevelés mellett eleinte fontos az úgynevezett elszeparálódás is

„Akármilyen jóban maradtak a szülők, nem javasoljuk a közös ünnepeket, nyaralást stb., mert az a gyerekben felesleges reményt kelt. Később, amikor már feldolgozta a család szétszakadását, lehet róla szó, de közvetlenül a válás utáni években még nem szabad. Ha válunk, akkor válunk, és ezt a gyerek felé is így kell kommunikálni" – javasolja a tapasztalt gyermekpszichológus, aki arra is felhívja a szülők figyelmét, hogy bár a válás egy úgynevezett akcidentális, azaz nem tervezett krízis, nem kell automatikusan traumának is lennie. Hogy az lesz-e, az hosszútávon derül csak ki, ám tapasztalata szerint még a nagyon hangos válások után is normalizálódhat a szülők közötti viszony. És kell is, hogy jó kapcsolat alakuljon ki közöttük, hiszen a gyermek számára elviselhetetlen, amikor az egyik szülő a másik ellen beszél, nevel.

„A gyerekben úgynevezett lojalitás konfliktus alakulhat ki. Például hazamegy anyához egy apás hétvége után, ahol jól érezte magát, de nem akarja megbántani az édesanyját ezzel, emiatt eleinte szótlan, csendes, őrlődik. Ugyanez meglehet bármilyen kapcsolattartási forma esetében is, már csak ezért is fontos, hogy az elvált szülők közötti konfliktusokból, sérelmekből ki kell hagyni a gyereket annak, aki egészséges lelkivilágú, kiegyensúlyozott gyereket akar nevelni. A szülőknek kötelességük együttműködni, már csak azért is, mert a gyerek fejében a szülő piedesztálon áll - ha egy kicsi gyereknek az egyik szülője szidja a másikat, az benne feldolgozhatatlan érzelmi feszültséget kelthet. És később így válhat akár csellengő kamasszá, mert semmi kedve hazamenni, hogy otthon azt hallgassa, hogy az apja szidja az anyját és fordítva" – mondja Bojti Andrea, aki arra is felhívja az elvált szülők figyelmét, hogy a válást nagyon el lehet rontani, ezért kötelességük fejlődni, elővenni a felnőtt énjüket, feldolgozni a csalódásaikat, vélt és valós sérelmeiket, mert nincs joguk a gyermekeiket terhelni, tönkre tenni, csak, mert ők ketten nem tudtak együtt élni, és ezért külön utakon mennek tovább.