A tudatos gyermektelenség árnyalatai

2015.08.27. 20:16

Vannak nők, akik nem akarnak gyereket. Soha, semmilyen körülmények között. Az emberek többsége az ilyen vélemények hallatán általában szörnyülködve hitetlenkedik, hiszen "a nők alapvető hivatása az anyaság" és "egy nő csak az anyaság által tudja megtapasztalni a feltétlen és önzetlen szeretetet". De valóban önző, sőt szívtelen lenne az a nő, aki tudatosan dönt a gyermektelen élet mellett?

Forrás: Thinkstock

Vannak, akik nem szeretnének gyereket. Nincs meg bennük a vágy, hogy teherbe essenek, hogy szüljenek, hogy gyereket neveljenek. Vannak nők, akiknek a gyermekvállalás sosem volt kérdés, akik egyszerűen nem anyának születtek, akik más céllal, más feladattal érkeztek a Földre. Hogy mi a véleménye ezekről a nőkről (ma még) az emberek nagy részének?

Általában zsigerből önzőnek bélyegzik őket. De valóban önzőség lenne? Mégis kivel szemben? A meg nem fogant gyermekkel szemben? A túlnépesedéssel küszködő világgal szemben?

Nehéz kérdések ezek, és nehéz maga a téma is. Mindenkinek megvan a saját élete, megvannak a saját döntései, amit illik elfogadni és tiszteletben tartani. Ennek jegyében megkérdeztünk öt, tudatosan gyermektelen életet választó nőt, meséljék él a saját történetüket. 

Képünk illusztrációForrás: Thinkstock
Anna, 42 éves
"Huszonéves éveim végén édesanyám hozzám költözött, mert nehéz időszakon ment keresztül, azóta én vigyázok rá. Most ő a hatvanas éveiben jár, férjem és én negyvenévesek vagyunk. Tizenegy éve vagyunk házasok, és olyan, mintha az édesanyám a tinédzser gyerekünk lenne. Ez idő alatt sem a férjemben, sem bennem nem tört fel a vágy, hogy gyermeket vállaljunk. Úgy gondoljuk, van elég ember a bolygón. Tudom, hogy az emberek a mi életmódunkra rögtön rásütik, hogy önzők vagyunk, mert nem akarunk gyereket, szerintem viszont éppen az ellenkezője. Nem érzek arra késztetést, hogy tovább éljek a gyermekeimben és azok gyermekeiben."
Évi, 36 éves
Amikor kilencéves voltam, mindig azt mondogattam apukámnak, hogy gyorsan szeretnék majd férjhez menni, sikeres karriert szeretnék befutni, de gyereket sosem akarok majd. Bár csak gyerek voltam, de meg is tudtam indokolni elszánt döntésemet: azzal érveltem, hogy ebbe a gonosz társadalomba nem akarok gyereket szülni. Akkor mindenki csak nevetett rajtam, és azt mondták, majd meggondolom magam. Nos, most 36 éves vagyok, továbbra is ez a véleményem, és nincs gyerekem.
Forrás: Thinkstock
Kriszti, 30 éves

Én egyszerűen nem szeretem a gyerekeket. Van ilyen. Sosem szerettem őket. Egyszer 13 évesen felvigyáztam a kicsi unokatestvéreimre, de majd megőrültem, annyira idegesítettek. Sosem szerettem babákkal játszani, inkább cuki szőrmókokkal játszottam. És így van ez most is. Jobban szeretem az állatokat, mint az embereket. Biztosan szörnyű anya lennék.

Klaudia, 39 éves
Nem mondanám, hogy tudatosan döntöttem a gyermektelen élet mellett. Ez nem egy döntés, ez én vagyok. Nem izgat a gyermekvállalás, sohasem vágytam rá, hogy gyereket szüljek csak azért, mert így illik, akkor saját magamat tagadnám meg. Az egyszerűen nem én lennék.
Képünk illusztrációForrás: Thinkstock
Kitti, 33 éves

A középiskolában találkoztam a férjemmel, ott szerettünk egymásba, és érettségi óta együtt vagyunk. Kezdettől fogva tudtuk, hogy mi nem fogunk gyermeket vállalni. Mindketten szeretjük a munkánkat, szeretünk sikereket elérni, szeretünk munka után együtt, kettesben lenni, romantikázni, utazgatni, egyszerűen boldogok vagyunk így, kettecskén. Élvezzük egymás társaságát, nem akarjuk, hogy kialudjon köztünk a tűz, hogy egy gyerek miatt dugába dőljön ez a valóban boldog közös életünk. 

gyermekvállalásanyaságszülővéleménynőkgyermektelenség