Így kezeld szülőként a mérgező tanárokat, akik bántják a gyermekedet

2019.04.26. 16:00

Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a fekete pedagógia él és virul. Mindennapos gyakorlat, hogy az oktatási intézményekben olyan becsmérlő mondatok hagyják el az ott dolgozók száját, amelyek szilánkokra törik a gyerekek önértékelését. Tódor Marina klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus segítségével most azt mutatjuk be, mit tehet a szülő, ha gyermeke fekete pedagógia áldozatává vált.

Szülőként hogyan tudjuk kiszűrni, hogy fekete pedagógiával van dolgunk és nem a gyerek túloz otthon, amikor az iskolai dolgairól beszél?

Pontosan az a fekete pedagógia legnagyobb veszélye, hogy rendkívül alattomos, nehezen tetten érhető jelenség. Ha az intézményben valósul meg, ahová a gyermekünk jár (beleértve nemcsak az iskolát, de az óvodát, sőt a bölcsődét is!), szülőként nem vagyunk jelen, amikor gyermekünk áldozatul esik. Így kénytelenek vagyunk azokra az információkra hagyatkozni, amiket részben a gyermekünktől, részben más szülőktől hallunk. Célszerű tehát több forrásból is információt gyűjtenünk.
Másrészt fontos, hogy odafigyeljünk a gyermekünkkel kapcsolatos változásokra. Feltűnő, ha a korábban nagyrészt jókedvű, felszabadult gyermekünknek nincs kedve semmihez, vagy ha konkrétan meg is fogalmazza, hogy nem akar közösségbe menni. Kezdjünk el gyanakodni, ha csökken az étvágya, vagy ha a régóta szobatiszta gyermek újra bepisil. Ha iskolásról van szó, elképzelhető, hogy romlik a tanulmányi eredménye. Ahány gyerek, annyiféle tünet fordulhat elő.

Fontos, hogy odafigyeljünk a gyermekünkkel kapcsolatos változásokraForrás: Shutterstock

Ebből is látszik, hogy a szülőnek alapvetően nem a nyelvi közlésekre érdemes odafigyelni, hanem olyan „üzenetekre”, amelyeket a gyermek nem feltétlenül tud tudatosan befolyásolni.

Egy fiatalabb gyermek érzelmileg-értelmileg valószínűleg még nem érett meg rá, hogy felmérje, bajban van és ténylegesen segítséget kérjen. Ráadásul akár a pedagógus, akár diáktársai az elkövetők, erős szégyenérzet is társulhat a történésekhez. Az áldozat érezheti azt, hogy rászolgált a kegyetlen bánásmódra, és már csak ezért sem kér segítséget.

Kinek mi a feladata, ha fekete pedagógiával találkozik? Mit tehet az iskolavezetés, az osztályfőnök vagy egy szaktanár?

A legfontosabb, hogy ne hunyják be a szemüket, és ha már fény derült egy esetre, ne az legyen a cél, hogy szőnyeg alá söpörjék az ügyet (mondván, hogy csorbát szenved az iskola hírneve), mert így ők is cinkossá válnak. Az osztályfőnökkel kapcsolatban – azon kevés adat alapján, amely a témában lefolytatott kutatások alapján rendelkezésünkre áll – sok esetben az igazolódott be, hogy ő maga a fekete pedagógiát alkalmazó személy. Ez különösen nehézzé teszi az ügy felgöngyölítését, hiszen ő lenne az első ember, aki felé a szülőnek jeleznie kellene, ha hasonlót tapasztal. Ha az intézményekben bármelyik fél (igazgató, osztályfőnök, szaktanár) nem érzi magát kompetensnek a helyzet kezelésében, mindig fennáll a lehetősége annak, hogy másokat, akár iskolán kívüli szakembert vonjanak be.

Forrás: Instagram/makingastatementinsped
Egy középiskolai tanárnő bevezette diákjai mentális egészségének ellenőrzését


„Mutasd meg, hogy érzed ma magad!” Valahogy így lehetne megfogalmazni tömören egy középiskolai tanár kezdeményezését, amelyben diákjai mentális egészségére, azaz épp aktuális lelkiállapotukra kívánja felhívni a figyelmet. Olvasd tovább!

Hogyan segíthet egy osztály- vagy egy iskolatárs?

Úgy, ha felnőtt segítségét kéri. Ezenkívül pedig lényeges, hogy támogassa az érintett gyermeket azon a módon, ahogy tudja! Értelemszerűen nem várhatjuk el egy alsós gyerektől, hogy nyíltan konfliktusba kerüljön a tanárral a barátja kedvéért, hiszen így ő lehet a következő áldozat. Azt viszont igen, hogy amikor biztonságban vannak, meghallgassa, megerősítse a társát.

Mit tehet az áldozat?

Segítséget kér – lehetőleg felnőttől –, aki képes tevőlegesen beavatkozni.

Mi a szülő feladata?

Sajnos azzal nem biztathatom a szülőket, hogy megfelelő stratégiával a fekete pedagógia összes válfajától, megnyilvánulásától megvédhetik a gyermeküket. Fekete pedagógia mindig is volt, van és lesz is. Megjegyzem, nem feltétlenül azért, mert „elszaporodtak” a világban a gonosz emberek. Sokszor az „elkövető” fél sem ismeri, hogy amit tesz, az a gyermek számára ártalmas, vagy a pedagógus már például olyan mértékben küzd kiégéssel, hogy emiatt alkalmaz fekete pedagógiát nap mint nap. De ezen kívül számos más ok is állhat a háttérben. Visszatérve a szülő lehetőségeire, nem árt, ha néhány túlélési stratégiával, tippel ruházza fel a gyermekét. Én például otthon azt a nagy szabadságot jelentő mondatot kaptam a tarisznyámba, hogy „Gondolni bármit gondolhatsz, kislányom!”. Ha viszont a lehúzó, megsemmisítő, önbizalomromboló reakciók túlmennek azon a határon, amivel a gyermek meg tud birkózni, fontos, hogy a szülő se gubózzon be.

Sokszor a pedagógus nincs tisztában vele, hogy amit tesz, az a gyermek számára ártalmasForrás: Shutterstock

Szedje össze a bátorságát, és jelezze a problémát. Ne az iskolaváltás legyen az első reakció, ne is az, hogy másik osztályba kerüljön a gyermek. Először is tegyen meg mindent azért, hogy változás álljon be.Beszéljen az osztályfőnökkel, az érintett tanárral, az iskolapszichológussal, akár a vezetővel. És ne engedje, hogy figyelmen kívül hagyják a problémát.

Milyen esetben indokolt az iskolaváltás?

Amikor már minden elképzelhető utat végigjártunk, mégsincs változás, a gyermek érdeke azt kívánja, ne tegyük ki tovább az ártalmaknak. Ilyenkor célszerű iskolát váltani.

pedagógusiskolaszülőtanárgyerekfekete pedagógiamérgező pedagógia